ZATYKÓ JÁNOS
ZATYKÓ JÁNOS
ZATYKÓ JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A 2000. év nemcsak a nagy ezer-, kétezer éves évfordulók éve. Csendesebb, de jelentős évforduló az is, amelyről szólni szeretnék.
A szülőváros, Komárom polgármestereként a legnépszerűbb magyar író, Jókai Mór születésének 175. évfordulóján közös emlékezésre hívom önöket. Az évfordulós rendezvények Jókai regényeiről, azok társadalmi meghatározottságáról és hatásáról szólnak. Jókai Mór azonban politikus volt, harminc éven keresztül országgyűlési képviselő, a képviselőház legszívesebben hallgatott szónoka. A folyosó elnéptelenedett, mikor ő felszólalt, és írói hírnevével, országos népszerűségével, nagyságának súlyával, élményszámba menő beszédeivel elmérgesedett helyzeteket tudott megoldani, oldhatatlannak látszó ellentéteket elsimítani, és országos nagy kérdéseket diadalra vinni.
Ami pártosságát illeti, politikai nézeteire mindig nagy befolyást gyakoroltak politikus, nálánál sokkal politikusabb barátai. A hatvanas években, amikor képviselői pályáját kezdte, az ellenzékhez csatlakozott. Legkiválóbb barátai és támogatói Nyáry Pál, Almássy Pál, Kazinczy Gábor voltak. A biztos igazodási pontot azonban Tisza Kálmán jelentette számára, tűzön-vízen át követte őt; akkor is, ha ez népszerűségét veszélyeztette, támadási felületet biztosított politikai ellenfeleinek, és következetlenséggel tette vádolhatóvá. Ahogy történt például a '75-ös pártfúziót követően, amikor a népszerű és elhíresült ellenzéki balközéppárti gerillaharcosból, a Deák-párttal történt fúzió után, szinte egyik napról a másikra kormánypárti lett, egy a mamelukok közül.
Amikor azzal vádolták, hogy következetlen - hiszen a kiegyezés ádáz ellenségéből lett kezes kormánypárti -, Jókai, aki minden felszólalásához okos, lelkiismeretes és szellemében igényes magyarázatot adott, így indokolta pálfordulását: "Nem a mi helyzetünk változott meg, hanem a világ rendje. A szélvitorla fordul a szél járásával, a napraforgó fordul a nap járása után, de a gondolkodó hazafi fordul saját hazája érdekében."
Az a józanság, már-már aggályoskodó óvatosság, mely magánéletében, írói alkotómunkájában jellemezte őt, képviselőként is sajátja maradt. Tiszta, türelmes humanizmusa képessé tette arra, hogy ma is érvényes, időtlen válaszokat adjon. Ahogy szinte példátlan népszerűségre jutott szépirodalmi műveiben, úgy politikusként parlamenti beszédeiben is a vélemény-, a gondolat- és a vallásszabadság egyik legnagyobb hatású szószólója volt. Ha regényeit olvassuk, romantikus hevülete, idealizmusa ragad magával bennünket.
Joggal hihetnénk hát, hogy politikai szabadelvűsége is érzelmi alapokra épült, a legfontosabb kérdésekben azonban makacs következetességet, tudatosságot mutatott egész élete folyamán.
Születésének századik évfordulóján a magyar nemzetgyűlés politikai beszédeinek kiadásáról döntött. Hetvenegy parlamenti felszólalása arról ad hiteles képet, hogy mi minden érdekelte és foglalkoztatta köztudottan sokoldalú, minden emberi dologra nyitott szellemét, s egyúttal arról is, hogy nem sok új van a nap alatt a törvényalkotói munkában sem. Említenék párat a legváltozatosabb témákból: szerzői jog, főrendi ház újjászervezése, '48-as honvédek segélyezése, zsidóautonómia. Interpellált a magyar bankügyi törvény alkotása tárgyában.
Az 1896-os képviselőválasztás során megbukott, és ez képviselői pályafutása végét jelentette. Bizonnyal kevesen tudják azonban róla, hogy élete utolsó évtizedében az európai békemozgalom jeles személyisége lett. Az Interparlamentáris Unió 1895-ben alakult nemzeti csoportja elnökeként számos nagy sikerű előadást tartott itthon és külföldön. Mint a béke idealistájának, legfontosabb és legnagyobb visszhangot kiváltott politikai szereplése az unió brüsszeli kongresszusán tartott francia nyelvű beszéde volt. Legjobb ismerője, barátja, kritikusa, Mikszáth Kálmán azt mondja róla: "Bár zsenijében nem volt politikai hivatás, de zsenijének hivatása volt a politikában."
Tisztelt Képviselőtársaim! Születésének 175. évfordulóján emlékezzünk rég volt képviselőtársunkra, Jókai Mórra, és az ő felelősségérzete, méltóságérzete, tiszteletre méltóan elszánt idealizmusa, elvhűsége, korrekt magatartása legyen előttünk példa képviselői munkánkban!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
