OSZLÁR ALBERT
OSZLÁR ALBERT
OSZLÁR ALBERT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A hannoveri expó magyar kiállításának sikeréről kívánok szólni, melynek jelentőségét, nagyszerűségét nem igazán tükrözte vissza a hazai média.
Miközben a magyar pavilon a nyugat-európai és a német média sztárja volt, itthon csak mérsékelt figyelem, időnként elmarasztalás volt tapasztalható a világkiállítási megjelenésünkkel kapcsolatban. A kulturális bizottság néhány tagjával együtt abban a szerencsében volt részem, hogy meglátogathattam az expót, ahol igen kedvező tapasztalatokat szereztem. Mi sem bizonyítja jobban pavilonunk népszerűségét, mint az, hogy öt hónap alatt közel 3,5 millióan keresték fel. Ez azt jelenti, hogy a világkiállítás minden ötödik-hatodik látogatója megfordult nálunk.
Az a külföldi vendég, aki ott járt, immár tudja, hogy Magyarország életében a 2000. év többszörösen is jelentős esztendő, ezeréves államiságunk és Európához tartozásunk felmutatása mellett egy új Magyarország-képet, egy derűlátó, dinamikus, jövőbe látó országot sikerült megismertetni az odaérkező közönséggel.
A látvány, amellyel először találkoztam, a hűvös, hideg októberi estén teljesen átmelegített. A két óvó tenyérre emlékeztető különös építmény azonnal feltűnt, ahogy az expó főutcájára léptünk. A vörösfenyővel burkolt, 20 méter magas és 30 méter hosszú, két végén nyitott műalkotás már a belépés előtt megkapott. Amikor Szent István szobra mellett elhaladva a pavilonba léptünk, az tele volt érdeklődővel. Voltak akik álltak, s voltak akik hátukat a két hosszanti falnak vetve a padozaton ültek, s nézték a nyolc óriási kivetítővásznon megjelenő filmkompozíció képeit.
A folyamatosan vetített mintegy negyedórás film kitűnő kísérőzenéje felerősítette az élményt, és felejthetetlenebbé tette a látványt, mely ezeréves értékeinket villantotta fel. A vendégek át is vonulhattak volna, hiszen a magyar kiállítás nyitott volta erre lehetőséget adott, de ezzel a lehetőséggel igen kevesen éltek. Az úgynevezett zárt pavilonokkal szemben, amelyek száz-kétszáz fős csoportokban, gyakran csak lassan és körülményesen engedték be a látogatókat, a miénknek megvolt az az előnye, hogy szabadon át- és bejárható volt, és mind érkezéskor, mind távozáskor baráti szóval várták és engedték el a vendégeket. Személyesen is megtapasztaltam, hogy hostesseink, akik egy jó szervezői ötlettől vezérelve nem professzionális idegenvezetők, hanem lelkes főiskolások és egyetemisták voltak, milyen nagy kedvvel és figyelemmel foglalkoztak egész napon át az odalátogatókkal. Talán nem véletlen, hogy egy ifjú pár Németországból ahhoz kapott kedvet, hogy házasságukat nem másutt, mint éppen a magyar kiállítóhelyen kössék meg.
Egyébként már a pavilonunk elhelyezkedése is méltó volt az ezeréves magyar jubileumhoz; szomszédaink a dánok, a spanyolok, a görögök, a belgák, a portugálok voltak, így aztán elmondhatjuk, hogy Hannoverben sok szempontból már uniós tagként kezeltek bennünket. Az EU bővítési főbiztosa, Verheugen úr éppen ottjártunkkor látogatta meg a magyar pavilont, és a vendégkönyvbe a parlamenti küldöttség jelenlétében írta be uniós felkészültségünket méltató sorait.
Hosszú volna felsorolni, hogy az öt hónap alatt hány és hány kulturális és egyéb rendezvényre került sor, így ízelítőül csupán néhányat említenék: fellépett Hannoverben Rost Andrea, Kocsis Zoltán, Markó Iván, Sebestyén Márta, a Magyar Állami Népi Együttes, a BM Duna Művészegyüttes, a Honvéd Táncegyüttes, ám találkozhatott a közönség Szabó István Oscar-díjas filmrendezővel is. A rendezvény szervezői nagy súlyt fektettek a határon túli magyarok bevonására, így többek között fellépett a kolozsvári Magyar Opera társulata, a csíkszeredai Hargita Együttes, a felvidéki Gimes Együttes.
Végezetül a legtömörebben mégis egy hamburgi hölgy vendégkönyvbe jegyzett mondatával lehetne jellemezni a magyar kiállítóhelyet, aki ezt írta: "Ez a pavilon maga a megtestesült harmónia és szeretet."
(22.20)
De ne feledkezzünk meg az Expo Journalról sem, amely a legköltőibb pavilont a mienkben látta.
Tisztelt Ház! Az öt perc csupán néhány gondolatra volt elegendő, ám bízom benne, hogy a címben említett sikert az általam elmondottak alátámasztották.
Köszönöm tisztelettel a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)
