TÓTH IMRE
TÓTH IMRE
TÓTH IMRE (FKGP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A T/566. sorszám alatt még 1998-ban képviselői indítványt nyújtottam be a fegyveres biztonsági őrségről, a természetvédelmi és mezei őrszolgálatról szóló 1997. évi CLIX. számú törvény módosításához. Mi késztetett erre, és nagyjából mik az előzmények?
Közismert az, hogy 1945 előtt a külterületi földtulajdon szerkezete alapvetően a magántulajdonra épült, így a gazdák a mezei őrizetet biztosították, és ez a jó gazda gondosságával valóban működött is. A szocializmus időszakában a külterületi földtulajdont többnyire a kollektív téesztulajdon jellemezte, illetve az határozta meg, és egyéb, de minden más fenntartás mellett, a téeszekkel szembeni fenntartásunk ellenére mégis azt kell mondani, hogy a szocializmus időszakában volt működő mezőőrizeti rendszer.
1990-et követően, a rendszerváltás után a föld tulajdonviszonyai megváltoztak, így a mezei őrszolgálat megszűnt, azt újra kellett gondolni és építeni. Ezt célozta meg az 1997. évi CLIX. számú törvény a fegyveres biztonsági őrségről, a természetvédelmi és mezei őrszolgálatról. Mégsem alakultak meg a mezei őrszolgálatok a települések többségében, meghatározó részén. Nincs megnyugtató rend a külterületeken; sok alkalommal tapasztaljuk, hogy egyesek tönkreteszik a külterületi földutakat; a kommunális szemét kihordása a külterületekre jellemző; tönkreteszik külterületi csatornáinkat; jelentős az orvvadászat külterületeken; dézsmálják a termést - egyszóval az esetek jó részében nem az arat, aki vetett. Át kellett tehát tekinteni, mi az oka annak, hogy ha van szükség a mezei őrszolgálatra, ha van ezt szabályozó törvény, és ha ennek támogatására van 50 százalékos állami támogatás, akkor az önkormányzatok meghatározó része miért nem él ezzel a lehetőséggel, miért nem vállalja fel a mezőőrizet szervezését és miért nem működteti azt.
1998. június 1-je óta, amikor a fegyveres biztonsági őrségről, a természetvédelmi és mezei őrszolgálatról szóló 1997. évi CLIX. számú törvény alapvető rendelkezései hatályba léptek, mindazon önkormányzatok, ahol számottevő mezőgazdasági termelés folyik, azonnal hozzáláttak a mezei őrszolgálatról szóló helyi önkormányzati rendelet megalkotásához. A rendeletalkotók minden kérdést megoldottak, amely a törvény szerint önkormányzati rendeletben szabályozandó és szabályozható, azonban egy ponton megakadt a jogalkotási és döntéshozási folyamat: a mezőőri járulék megfizetésének szabályozásánál. A jelenlegi szabályozás szerint ugyanis a mezőőri járulék nem minősül adók módjára behajtandó köztartozásnak, így nem lehet annak adó módjára történő behajtását elrendelni.
A mezőőrizet megoldása évek óta a fedezeti oldal biztonságán múlt és múlik jelenleg is; amikor ugyanis a tulajdonosok és a gazdák önkéntességére számítunk, kiderül, hogy akiket a mezőőr szolgál, azoknak alapvetően csupán az esztendő egy szűk részében közvetlen érdeke a mezei őrizet finanszírozása. A mezei őrszolgálat azonban - annak sajátosságai miatt - folyamatosan kell hogy működjön, tehát folyamatosan működtetni szükséges. Ennek a működtetésnek a költségeit azonban az önkormányzatok még fele részben sem tudják felvállalni. Az a kérdés tehát, hogy biztosítani tudják-e a mezei őrszolgálat működéséhez szükséges anyagi fedezet 50 százalékát vagy sem; ha pedig nem biztosított, illetve kétséges a működési költségek fedezete, az egész mezei őrszolgálat léte válik kétségessé.
Hogyan gondolkodnak az önkormányzatok és a földtulajdonosok erről a kérdésről? A földtulajdonosok vagy -használók egy része - inkább azt mondom, többsége - elvárja azt, hogy a külterületeken egyszóval rend legyen, a mezei őrszolgálat működjön, és nagyjából vagy egészében az arathasson, aki elvetett. Ezért a tulajdonosok jó része vállalja elvárása árát, tulajdona tehervonzatát, a mezőőrizeti járulékot. A másik oldalról a tulajdonosok, használók egy része látja ugyan a problémát, az elvárásai is megvannak, de a terhét saját tulajdonának, a mezőőrizeti járulék fizetését nem vállalja és nem teljesíti.
(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
(12.00)
Az önkormányzatok oldaláról tekintve a kérdést: alapvetően a települési önkormányzatoknak vannak alapfeladataik - egészségügyi, oktatási, településüzemeltetési s a többi feladatok -, amelyeket ellátni kötelességük. Ezekhez képest vannak a települések esetében az úgynevezett önként vállalható feladatok, ilyen többek között a szóban forgó mezőőrizeti szervezet felállítása, esetlegesen a működtetése is. Ezek vállalása a költségvetési oldalon csak odáig mehet az önkormányzatok részéről, hogy ne veszélyeztesse és nem veszélyeztetheti kiadásaiban az alapfeladatok ellátását.
Ha tehát egy kockázati elem jelenik meg, vagy igen jelentős az önkormányzatok oldalán a tekintetben, hogy egy önként vállalt feladat esetében nem tudják biztosítani biztonságosan a bevételi oldalt, akkor ebben az esetben a döntés igen jelentős mértékben abban az irányban mehet el, és úgy tűnik, hogy az elmúlt időszakban többségében ebben az irányban ment el, hogy nem vállalják fel ennek anyagi kockázatát, noha a szükségleteit egészen pontosan leképezték és értik.
A mezei őrszolgálat egy-egy település közigazgatási területén a földtulajdonosok, illetve a földet ténylegesen használó gazdálkodók egészének érdekét szolgálja. Ezzel egyidejűleg fokozza a települések területének közbiztonságát, és hozzájárul a mezőgazdasági vállalkozások biztonságának megteremtéséhez, amely ugyancsak jelentős társadalmi érdek.
A közvetlen érdekeltségen túl néhány gondolat talán arról, hogy a mezőőrizeti szolgálat alapfeladatain túl milyen többlethozadékokat teremthet számunkra: tehát egyéb pozitív hatások, együttműködési lehetőségek. A külterületi utak, csatornák egy jelentős része az önkormányzatok kezelésébe, tulajdonába került át. Tapasztaljuk, hogy bizony e területen is rendetlenség uralkodik, és hozzájárulhat a mezőőri őrszolgálat működtetése ennek a konszolidálásához. Az öntőzőcsatorna-rendszerek egy igen jelentős része az FVM-hez került, és tapasztaljuk, hogy külterületen rendszeres annak és a különböző öntöző műtárgyaknak a rongálása.
A védett állatok, növények környezetvédelmi értékeink védelmét is adhatja ez a szolgálat - hangsúlyozom, járulékosan -, hiszen nem környezetvédelmi őrökről beszélünk.
A külterületi folyékony és szilárd hulladékkal való szennyezés meglehetősen magas, talán ennek is elejét lehetne venni.
A mezőőr - tudatában vagyok annak - nem vadőr. De a vadásztársaságokkal való kollegiális együttműködés lehetősége kézenfekvő, az orvvadászat elleni visszatartó erő nyilvánvaló. Végül javítja, javíthatja a külterületek, tanyák közbiztonságát is, a rendőrséggel való együttműködés itt is kézenfekvő és kézenfekvő lehet.
Ennek a fontos szolgálatnak a léte és működésének fedezete csak úgy biztosítható, ha nem a tulajdonosok önkéntes járulékfizetésére építünk, hanem biztosítjuk a mezei őrszolgálat esetében a mezőőri járulékok adók módjára történő behajtását. Ezzel az önkormányzatok szabad, önkéntes feladatvállalásának, a mezőőri szolgálat létrehozásának, működtetésének adunk egy jobb feltételt. Az érdekünk egységes: legyen végre rend a magyar települések külterületein is. A törvényjavaslatom, módosításom tulajdonképpen ezt célozza, ezért tisztelettel kérem a parlament és a parlamentet képező összes frakció szíves támogatását.
Köszönöm az önök szíves figyelmét. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
