KARAKAS JÁNOS
KARAKAS JÁNOS
KARAKAS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Ismételten le akarom szögezni, hogy a Szocialista Párt minden országgyűlési képviselője egyetért Torgyán József azon kijelentésével, amikor azt mondja, hogy korszerű mezőgazdálkodás adatfeldolgozás nélkül, adatszolgáltatás nélkül nem lehetséges; nem lehetséges, különösen akkor, ha az EU tagjai kívánunk lenni. Nem szeretném, ha az előbbi kétpercesek vagy akár a mostani hozzászólásom kapcsán is, mondjuk, Torgyán úr, csatlakozva Kövér Lászlóhoz, azt a véleményt formálná, hogy a Szocialista Párt ezen vitában is valahol szeretné meggátolni, hogy az EU tagjai legyünk. Mindezt ezért mondottam.
De a kétpercesek során is elmondtam már, és most is hangsúlyozni szeretném, hogy ez a mostani törvényi előterjesztés túlmutat azon az egyszerű tényen, hogy föl akarjuk mérni a szőlő- és gyümölcsültetvények állagát, állapotát; meg akarunk győződni arról, hogy milyen ezeknek a termőképessége; meg akarunk győződni arról, hogy ezek feldolgozási, tárolási, egyéb lehetőségei - bezárva egészen a marketingig - milyenek. Túlmutat azért, mert az EU behatárolja a termőterület nagyságát különösen a szőlőnél, különösen az asztali boroknál, ami az Alföldet, a legnagyobb borvidékünket, a legnagyobb szőlőterületet különösen érinti. Ebből s különösen a korábbi helyzetből adódóan is vizsgálni kell a mai magyar mezőgazdasági termelők helyzetét, lelkiállapotát is, ezért is mondom, hogy túlmutató ez a törvényjavaslat.
Mire gondolok? Arra, hogy Magyarországon sajátos helyzetben van a paraszt - ki tudja már, hány évtized óta? -, aki mindig fél és félt az adózástól. Félt attól, hogy minden regisztráció, minden megkérdezés esetleg azért történhet, mert pénzt akarnak kivenni a zsebéből. Valahol - bár Zsikla úr nem ismeri el, de megítélésem szerint - annak idején a Metész-féle tüntetés egyik alapja is ez volt, amikor a politika erre megpróbált rásegíteni. Azt mondom, hogy valahol még talán igaza is van a mezőgazdasági termelőnek, hisz ha ő is igénybe akar venni szolgáltatást, akkor tőle is azt kérdezi az illető, hogy számlára kéri vagy számla nélkül. Tehát összességében ez az egész hozzáállása a mai magyar morált is igazából tükrözi.
Aztán van egy olyan gond is, hogy elég sok az idős mezőgazdasági termelő - ez a szőlőtermelőkre, gyümölcstermelőkre is vonatkozik -, aki igazából nem is tud mit kezdeni ezzel az egész adatszolgáltatással, nem tud mit kezdeni azzal, hogy mit jelent számára az EU-csatlakozás, mert igazából nem szólíttatott még meg. Olvas valamit az újságban, nézi a televízióban zajló vitákat, és még mindig nem tudja, hogy mit jelenthet számára az EU-csatlakozás.
A szőlő- és talán a gyümölcstermelésre is azért is igazak ezek a megfogalmazásaink, mert itt különösen sok a kis, elaprózott terület. Ezért tartom valahol jónak, ha hosszú távra előretekintünk pontosan azért, hogy ne legyen látványos területcsökkenés - mondjuk, ha az 500 négyzetméterre levisszük az alapigényünket. Igen ám, de mit látott és mit hall különösen szegény szőlőtermelő, de ugyanez vonatkozhat a gyümölcstermelőkre? Először nem akart hegyközségi tag lenni, ezért 1500 négyzetméter alá megpróbálta levinni a területet.
(10.30)
Később aztán jött az 500 négyzetméteres szigorítása az egésznek, ami már beszorította, de igazából, bár nagyon sokan bejelentkeztek, kedves Borkó úr, azért még nagyon sok szőlőtermelőnek be kellene jelentkeznie. Sajnos, nagyon sokan még nem látják, hogy ez az ő jövőjüket is szolgálná. Utána parázs viták során, a bortörvény keretében, ez a terület megint csak felemelkedett 1500 négyzetméterre. S aztán a jövedéki törvény is 1500 négyzetmétert hozott.
Miért is aprózódott el? Ez egy félelemből adódó elaprózódás. Azért aprózódott el a terület, uraim, mert volt egy kárpótlás, amelyik milliárdos kárt okozott a mezőgazdaságnak, az ültetvényekben különösen nagy kárt okozott. S különösen nagy kárt okozott azokon a történelmi borvidékeken, amelyeken bizony közel volt a Balaton, vagy közel volt valamelyik üdülőkörzet, és a szőlő- és gyümölcsültetvény inkább a telekspekuláció eszközévé vált, mint a termelés jövőbeni, a megélhetési forrás tervezésének eszközévé. Nagyon sok összefüggő, úgynevezett korábbi nagyüzemi szőlő- és gyümölcsültetvény vált így ebek harmincadjává. Nagyon jó lett volna, ha az egykori tulajdonosok azt mondták volna, hogy helyette most szövetkezünk, és alakítunk valamilyen szövetkezést, de az akkori, de mondhatnám most is: a jelenlegi politikai helyzetben erre igazából nem kaptak ösztönzést, és ma se kapnak ösztönzést.
Ebből adódóan nagyon sok az elhanyagolt, elhagyott ültetvény, az olyan ültetvény, amelyiknek igazából még a tulajdonosát se tudja pontosan sem a hegyközség, sem a földhivatal. Márpedig nagyon jó lenne, ha ezek az ültetvények, akár csak kis részben is, még fenntarthatók és megmenthetők lennének; lehet, hogy csak némi áldozat árán tarthatók fenn, mert már akkora a tőkehiány, olyan alacsony a termés, akkora munkát jelentene a rekonstruálása, hogy nem biztos, hogy egy-két-három vagy öt éven belül pozitív eredményt hozna ez az ültetvény. Akkor is a minisztérium figyelmébe ajánlom, hogy érdemes lenne gondolkodni ezen területek fenntartásán is.
A hegyközségeknek lehetőségük van arra, hogy a műveletlen ültetvényeket művelésbe vegyék. Ezt nem teszik, nem éri meg nekik, mert csak nyűg lenne, és a fenntartási járulékokból se tudnák ezt megtenni. Ha, ne adj' isten, az FVM ehhez támogatást adna, akkor azt mondom, hogy a jövő, az unokák kvótáját vennénk most meg. Tehát azt tudom mondani, és továbbra is azt állítom, hogy ennek az összeírásnak a célja sokkal több, mint egy adatszolgáltatás.
Még egy gondolatot engedjenek meg, kedves képviselőtársaim, amikor a sok-sok kicsiről beszélünk: hétfőn volt az FVM által is támogatott szimpózium a brit nagykövetség rendezésében, az EU-csatlakozás témájában. Ott elhangzott, hogy jelenleg 960 ezer őstermelő van, és elmondásuk szerint ebből EU-konform mezőgazdasági termelő 200-300 ezer lesz. Egyszer meg kellene mondani ezeknek a kistermelőknek, akár az összeírás kapcsán is - a politikának kellene kimondania -, hogy ők esetleg nem EU-konformak. Vagy pedig fel kellene hívni a figyelmüket arra, hogy az állam támogatása mellett minél hamarabb váljanak EU-konformmá, s mondjuk, legyen meg a minimális termőterületük. Tehát amikor ilyen dolgokról beszélünk, uraim, akkor óriási a politikai felelősségünk, pedig látszólag egy egyszerű törvényjavaslatról van szó, amely csak a szőlő- és gyümölcsültetvények összeírásáról szól.
S még egy apróság, amit remélem, a kormánypárti képviselők azért jegyzetelnek; ha módosító indítványt írnak - jelentem, én nem fogok beadni, de célszerű lenne -, akkor javasolnám, mondjuk, a 2. § b) pont 2. pontja, a gyümölcsültetvény témájában - ahol az 500 négyzetméteres vagy annál nagyobb területű gyümölcsbokorról van szó -, hogy különösen az ország nyugati területén van egy-két hely, ahol áfonyát is termelnek; ez például nem szerepel ebben, bár a ri-kö, tehát a ribizli-köszméte hibrid szerepel. Ezt a részét is át kellene nézni egy kicsit, tehát vannak ilyen esetleges hibák is.
Szeretném egy kicsit felhívni a figyelmüket a használó fogalmával kapcsolatban az előbb említett problémára, hogy sokszor nem lehet tudni, ki a használó. Ezzel is ültetvények ezer hektárjai eshetnek ki a felmérésből. Ezzel is próbáljanak kezdeni valamit! Amit lehet, tisztelt Zsikla képviselő úr, megpróbálom megtenni, még akkor is, ha azt mondja esetleg, hogy én mint MOSZ-szakértő írom Farkas úrnak a mondanivalóit, és engem nem érdekel ez a dolog. Jelentem: nagyon érdekel, mert ez a szakmám, és ezt a szakmát még mindig nem tudtam elfelejteni.
Köszönöm, hogy lehetőséget kaptam vezérszónokként a szólásra. Ismételten azt tudom mondani, hogy a Szocialista Párt támogatja a gondolatot, de ezeket az aggályait továbbra is fenntartja.
Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
