DR. BRAUN MÁRTON
DR. BRAUN MÁRTON
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A Közös Piaccal összeegyezhetetlen és tilos minden, vállalatok közötti megállapodás, vállalati társulások döntése és összehangolt magatartás, amely alkalmas a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására, s amelynek célja vagy hatása a Közös Piacon belüli verseny akadályozása, korlátozása vagy torzítása. Az amszterdami szerződés által módosított római szerződés 5. cím 1. fejezete foglalkozik a versenyszabályokkal, összesen kilenc cikkben, amelyek három szakaszra, így a vállalatokra alkalmazandó szabályokra, a dömpingre és az állami támogatásokra tagozódnak a szerződésen belül.
A téma nem tűnik fajsúlyosnak az Európai Közösség alapszerződésében, mégis azt kell hogy mondjuk, hogy a közös mezőgazdasági politika mellett a legjobban kidolgozott közösségi politikáról van szó, ennek megfelelően szabályozása, figyelemmel a másodlagos joganyagra, igen terjedelmes. Mindez a verseny fontosságát mutatja. Valóban, a közösségi alapelvek között is említett torzulásmentes verseny az Unió egyik legfontosabb működési elve. Göndör István képviselőtársunk egyenesen úgy fogalmazott, hogy a versenytörvény a piacgazdaság alkotmánya. Amennyiben alkotmányként vagy alapkódexként tekintünk a versenytörvényre, akkor tényleg végig kell gondolnunk, hogy szükség van-e módosításra, hiszen a gyakori módosítás ellentmond a jogbiztonság követelményének, mint arra Szalay képviselő úr is felhívta a figyelmünket.
Tisztelt Ház! Éppen az általam hivatkozott Európai Unió szabályozási gyakorlata bizonyítja, hogy pontosan a piaci verseny az a terület, ahol a szereplők a meglévő szabályok kreatív értelmezésével valószínűleg mindig lépéselőnyben lesznek a jogalkotókhoz képest. Ezt tudta a tisztelt Ház akkor is, amikor a '96. évi törvényt alkotta. Tudni lehetett, hogy az akkor meghozott szabályokat folyamatosan korszerűsíteni kell. A javító szándékú módosítás szükségessége tehát megkérdőjelezhetetlen.
Mindezek után nézzük meg az előttünk lévő törvényjavaslatot. Elhangzott, hogy a versenytörvénnyel kapcsolatban nincs jogharmonizációs kötelezettségünk. A nemrégiben megjelent országjelentés a következőképpen fogalmaz: a versenypolitika fejezetben a tavalyi éves jelentés óta korlátozott előrelépés történt, Magyarország végrehajtási gyakorlata tovább fejlődött.
Tisztelt Képviselőtársaim! Most megvan rá a lehetőségünk, a törvény módosításával ne csak korlátozott előrelépést tegyünk.
A szörnyű nevű - és érdemes lenne a névváltoztatáson elgondolkodni, tehát még egyszer: a szörnyű nevű -, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény szerkezetileg három részre tagozódik: az anyagi jogot tartalmazó első részre, a Gazdasági Versenyhivatallal foglalkozó második részre és az eljárási szabályokat taglaló harmadik részre.
Az anyagi jogi normák között a tisztességtelen verseny tilalmát, a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmát, a gazdasági versenyt korlátozó megállapodások tilalmát, a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmát és a vállalkozások összefonódásának ellenőrzését tartalmazza. Annak ellenére, hogy a vitában elhangzott, hogy gyakorlatilag csak lényegtelen változásokról van szó, mégis a módosító javaslat első 17 szakasza foglalkozik az anyagi normák módosításával, pontosításával. A gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalmát például hét ponton érinti a módosítás. Ezekről a megállapodásokról az országjelentés is megemlékezik, a következőket írja róla: A versenyt korlátozó megállapodásokkal összefüggésben számos csoportmentesítő rendelet került elfogadásra, azonban további jogközelítés szükséges, különösen a vertikális megállapodásokra vonatkozó közösségi szabályozás továbbfejlesztésére tekintettel.
A vertikális koncentráció, tehát a vevői és a beszállítói oldal integrálása kérdésében az Uniónak nincs egységes állásfoglalása arról, hogy ez tulajdonképpen monopolellenes tevékenység vagy sem, kevésbé veszélyesnek tartják, mint a horizontális integrációt vagy összefonódást, de az Unió gyakorlatából az állapítható meg, hogy változik az ezzel kapcsolatos felfogás, és a korábbi liberális, megengedő szabályozástól a szigorúbb felé tartanak. De mivel változott joganyagról van szó, megint tipikusan azzal a problémával állunk szemben, hogy egy mozgó célpont lövésére szólítanak föl minket, egy olyan joganyagnak a követésére, integrálására, ami maga is változó, képlékeny formában van az Európai Unióban. A javaslat, tehát az előttünk fekvő törvényjavaslat ezen a ponton igyekszik a csoportos mentesítés fogalmát tisztázni, pontosítani, valamint ugyancsak pontosítja a mentesítő határozat kritériumait is.
A javaslat a csekély jelentőségű megállapodásokra vonatkozó, úgynevezett de minimis kedvezményt szigorítja, meghagyja a jelenlegi kedvezmény 10 százalékos mértékét, de kiveszi a csekély jelentőségű megállapodások köréből azokat, amelyek vételi vagy az eladási árak versenytársak közötti közvetlen vagy közvetett meghatározására, vagy a piac versenytársak által történő felosztására vonatkoznak. Ezek tehát a jövőben a megállapodást kötő vállalkozások piaci súlyára tekintet nélkül tilosak lesznek.
Ugyancsak új definíciót ad a javaslat a gazdasági erőfölényre. Az új meghatározás tágabb, de kevésbé pontos, mint az előző. Ez az új forma egyszerre teszi lehetővé a gazdasági erőfölény kiterjedtebb értelmezését, ami jó, ugyanakkor a kevésbé egzakt megfogalmazás vélhetően számos későbbi jogvita alapjául szolgál majd. Új fogalmakkal találkozhatunk a vállalkozások összefonódása kapcsán, a közvetlen és közvetett irányítás fogalmával.
Tisztelt Ház! A versenytörvény második része a Gazdasági Versenyhivatallal foglalkozik. Újdonság a javaslatban, hogy az elnökhelyettesekre nem a miniszterelnök, hanem a Versenyhivatal elnöke tesz javaslatot, és a köztársasági elnök nevezi ki a korábbi vagy a jelenlegi szabályozásnak megfelelően. Álláspontom szerint hibás az a következtetés, amely a módosításban az intézmény függetlenségének csorbítását, kormány alá rendelését látja. Éppen az ellenkezőjéről van szó. Éppenséggel megnövekszik az elnök hatásköre, önállósága, ha javaslatot tehet a helyettesei személyére.
Tisztelt Ház! Szintén kritikaként fogalmazódott meg a kinevezések időtartamának korlátozása hat, illetve hat plusz hat évre. Ugye, tisztelt képviselőtársaim, itt senki nem vonja kétségbe azt, hogy a jegybank kevésbé fontos intézménye a piacgazdaságnak, mint a Versenyhivatal? Most az 1991. évi LX. törvény az MNB-ről a jelen javaslattal teljesen szinkronban szabályozza a jegybank elnökének és elnökhelyetteseinek kinevezési rendjét. Ha tehát ott nem kell félnünk a központosítástól, a függetlenség megsértésétől, a parlament hatásköre alóli kivonástól, mint ahogy nem kellett félnünk legutóbb 1995-ben, akkor arra kérek mindenkit, hogy itt se tegyük. Személyes véleményem pedig az, hogy az MNB elnökének megfelelő szabályozása inkább hízelgő a Versenyhivatal elnökére nézve. Ezzel az új szabályozással éppen a nagyrabecsülését, a pozíció fontosságát emeli ki a Magyar Országgyűlés.
Ami aggályosnak tűnhet, az a javaslat 19. §-a, amely az önkormányzati rendeleteket, határozatokat mintegy kiveszi az egyeztetésre köteles jogszabályok alól, és a jegyző mérlegelésére bízza ezeket.
(8.10)
Azt hiszem, hogy az előterjesztő indoklása, amelyben a szükséges erőforrások hiányára hivatkozik, ez esetben méltányolható.
Többen vitatták a Versenyhivatal és a Versenytanács elnökeinek közös közleménykiadási jogát. A bevezetni kívánt intézmény hangsúlyozottan nem jogi norma, kötelező ereje nincs, célja, hogy a gazdasági élet szereplőit tájékoztassa, informálja a korábban hozott döntések tapasztalatairól, a joggyakorlat alakulásáról.
Végezetül engedjék meg, hogy ismételten idézzek az országjelentésből: "A legfőbb kihívás most a trösztellenes szabályozás hatékony alkalmazásának és végrehajtásának biztosítása, továbbá a versenyt legerősebben torzító ügyek kiemelt kezelése." Tisztelt Elnök Úr! Ehhez kívánok jó munkát önnek és a hivatal dolgozóinak, és megtisztelő figyelmüket megköszönve, a javaslatot elfogadásra ajánlom. (Taps a kormánypárti oldalon.)
