DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A most felszólaló Braun Márton képviselőtársam és a korábbi hetekben felszólaló képviselőtársaim már sokszínűen elemezték a törvényjavaslat egyes elemeit, paragrafusait, ezért engedjék meg, hogy én egy tágabb megközelítést alkalmazzak a törvényjavaslattal kapcsolatban.
A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi törvény mottójául talán kedvenc magyaromnak, Széchenyinek egy gondolatát lehetne megemlíteni, aki 1831-ben a Stádium című könyvében így fogalmaz: "Minden, ami egyeseknek kedvez, a konkurenciát kizárja, a közönségnek káros." Erről szól ez a törvény. Ismétlem: minden, ami egyeseknek kedvez, a konkurenciát kizárja, a közönségnek káros.
A piacgazdaság történelme valóban azt igazolja, hogy csak az egyeseknek kedvező, másokat kizáró gazdasági folyamatok igen károsak a társadalom számára. Az erőforrások hatékony felhasználását elősegítő konkurencia csak tökéletes piacon érvényesülhet zavartalanul, tökéletes piac viszont nem létezik. Kenneth Arrow Etikai gondolkodás és gazdasági tranzakció című tanulmányában a tökéletes piac előfeltételeként említi azt, hogy a vállalatok profitja a minimális felé tendáljon, ekkor ugyanis nincsenek a termelés méretnövelésének előnyei, mert nem állnak korlátok más versenyző vállalatok előtt.
A neves tudós másik előfeltételként említi azt, hogy az egyének és a vállalatok egyformán bizonytalanok a jövőt illetően, és a piac segítségével érvényesül minden olyan hatás, amely a piaci szereplők jólétét akár negatív, akár pozitív irányban befolyásolja. Ezek az előfeltételek a piacgazdaságban hiányoznak, ezért a konkurencia biztosítása érdekében az államnak be kell avatkozni. A piac zavartalanul csak akkor képes a gazdaság működését biztosítani, ha sok az eladó és a vevő, valamint az alkalmazkodás idő- és költségveszteség nélkül megy végbe. Az utóbbi lehetetlen, ezért szükség van a kormányzati beavatkozásra és az etikára is. A beavatkozást először köztudottan az 1800-as évek végén az USA-ban végezték el, majd mi a rendszerváltás után 1996-ban tettünk erre vonatkozóan véleményem szerint eredményes kísérletet.
Dávid Ibolya miniszter asszony expozéjában rámutatott arra, hogy "a hatályos versenytörvény alapvetően megfelelően tölti be funkcióját, ezért gyökeres változtatásra nincs szükség". A módosító javaslat igazolja, hogy széles körű információra támaszkodtak a törvényalkotók, ami sajnos az ezzel igen szoros rokoni kapcsolatban lévő reklámtörvény módosításánál csak részben érvényesült. Annak idején, amikor képviselőtársaimmal beszélgettünk, azt mondtam, hogy igazán akkor lenne jó ez a vita, ha a két törvényjavaslatot ha nem is együtt, de egymás után tárgyaltuk volna, hiszen nagyon sok csatlakozási pont van a két törvényjavaslat - a reklámtörvény, valamint a tisztességtelen piaci magatartásról és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény - között.
Azonban a legjobb törvény sem biztosítja a gazdaság zavartalan működését, ha az etika mélypontra kerül. Kornai János piaci etikai, bürokratikus és agresszív koordinációs lehetőségekről szól. A piaci koordináció az etikai koordinációnak, a bürokratikus pedig az agresszív koordinációnak rokona vagy ikertestvére. A magyar gazdaság mindennapjai igazolják, hogy az etika devalválódásával csökkennek a piac biztosította előnyök, és az agresszió egyre meghatározóbbá válik, ezért ezt a folyamatot megállítani nemcsak a 3256. számú törvényjavaslattal, hanem minden lehetséges eszközzel biztosítani kell. A legnagyobb amerikai vállalatok mintegy négyötöde létrehozta és igyekszik megvalósítani az etikai kódexet. Tanulságos lehet számunkra a Dániában több vállalatnál alkalmazott etikai mérlegbeszámoló is. Idő hiányában erről most nem akarok szólni, de érdemes lenne a magyar vállalatoknak és a magyar vállalkozóknak ezeket az etikai alapelveket alaposabban végiggondolni.
A gazdaság fejlődését biztosító piaci verseny csak akkor hatékony, ha a vállalkozók elkötelezettek a verseny tisztasága iránt és más versenytársakkal szemben érvényesül a bizalom. Ezen bizalomhoz erős társadalmi kötelékekre van szükség. Ha ezen feltételek nem érvényesülnek, akkor kell a kormánynak beavatkozni, és ezt a beavatkozást szabályozza a jelenlegi törvényjavaslat-módosítás is. Még egyszer hangsúlyozom, hogy, hála istennek, az 1996-os törvényjavaslat alapelemeiben lényegében megmaradt.
Viszont ha törvényi kényszerrel kell színre lépni, akkor az a közösség meggyengülését jelenti. A hatékony politika feladata tehát nemcsak a kormányzati lépések megerősítése, hanem a közösségek morális megerősítése is. Amíg ez nem következik be, addig igen fontos feladatai vannak a tisztességtelen piaci magatartásról és a versenykorlátozás tilalmáról szóló, 1996-ban elfogadott és - még egyszer mondom - azt lényegesen nem módosító jelenlegi törvényjavaslati módosításnak.
Azonban bármilyen tökéletes is lesz ez a törvényjavaslat-módosítás, bármilyen jó törvényjavaslatokat hozunk a tisztességtelen piaci magatartásról és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvénnyel kapcsolatban, nem tudunk minden, a piacon végbemenő részletet szabályozni, ezért még egyszer mondom, hogy ezeknek a részleteknek a szabályozásához feltétlenül szükség van az etikára. Az ezzel foglalkozó tudósok azt mondják, hogy az etika alkalmas a gazdaságban végbemenő folyamatok finomszabályozására, olyan szabályozásokra, amelyeket semmiféle paragrafus nem képes pótolni. S még egy nagy előnye lenne az etikának, ha az Magyarországon még erősebb lenne, olyan költségmegtakarítást tudnánk elérni a gazdaságban, amely elképzelhetetlen.
Remélem, hogy nem lesz igaza pár év múlva Amartya Sennek, a Harvard Egyetem professzorának, aki egyik írásában azt mondja, hogy aki ma belép a közgazdaságtan területére, az hagyjon fel az etika minden reményével.
(8.20)
Jó lenne, ha ez a törvényjavaslat és más törvényjavaslatok is hozzájárulnának ahhoz, hogy ez a remény egyre jobban megerősödjön.
Köszönöm szépen. (Taps.)
