LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Herényi Károly képviselőtársam vezérszónoklatában megfogalmazta a Magyar Demokrata Fórum álláspontját, s támogatásáról biztosította ezt a törvényjavaslatot. Én most kiegészítő gondolataimmal néhány aggályomat, illetve kérdésemet szeretném megfogalmazni. Ugyanis ez a törvénymódosítás is azon törvények közé tartozik, amelyek megvitatását nem kíséri országos közfigyelem, következményei azonban valamilyen formában minden család sorsát érinthetik.
Talán emlékeznek képviselőtársaim arra, hogy egy különös bírósági döntés került az újságok címlapjára az idén nyáron, mely szerint az Amerikai Egyesült Államokban a Microsoft óriáscéget legalább két részre történő önfelosztásra kötelezte a trösztellenes törvényre és a szabad versenyt veszélyeztető erőfölényre hivatkozó bírósági ítélet.
A még nem jogerős ítélet nem követelte meg a cég fő tulajdonosától, a világ leggazdagabb emberétől, hogy elidegenítse eddigi tulajdonrészeit, csupán azt írta elő, hogy váljon szét két jogi személlyé az eddig egyetlen jogi személy képében élő óriáscég; az egyikben már ne növelje tulajdonrészét az alapító, és az immáron már két cég kövessen olyan üzletpolitikát, ami elvárható két független, önálló és a törvényeket tisztelő cégtől.
Miért érdemel figyelmet magyar szempontból ez a bírósági döntés, és miért idézem ezt most itt meg? Nagyon érdekes ez az ítélet, mert jelzi az amerikai és a hazai vélemények közötti éles különbséget a szabad verseny feltételeit szabályozó állam szerepéről. Az Amerikai Egyesült Államok bírósága feltételezi, hogy a két részre tagolt Microsoft még egyetlen tulajdonos léte esetén is két cégként fog viselkedni az amerikai piacon, be fogja tartani a trösztellenes és a szabad verseny tisztaságát óvó törvényeket, mert ha nem tenné ezt, akkor a törvény szigorával kerülne szembe. Míg a magyar versenyjog - talán a törvény alkalmazása során elszenvedett kudarcok hatására is - ebben a törvényjavaslatban arra a következtetésre jut, hogy az egymástól nem független vállalkozások mentesülhetnek a szabad versenyt szabályozó törvényi előírások betartása alól.
Tisztelt Ház! Sorsdöntő válaszút elé érkeztünk: melyik megoldást kövessük? Az amerikai megoldást, amely nincs arra tekintettel, hogy van-e közös tulajdonosuk a piac szereplőinek vagy nincs, mert a tulajdon nem lényegi, hanem kereti feltétele a piacra történő belépésnek? Vagy azt az utat, amely a nagy tulajdonosok számára lehetővé teszi cégeik összehangolt mozgatását, csorbítva ezáltal a szabad verseny érvényesülését?
Mit mond ki jelenleg a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 11. §-a? A törvény idézett helye szerint "tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások társadalmi szervezeteinek, köztestületének, az egyesülésnek és más hasonló szervezetnek a döntése, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet ki, illetve fejt ki." Nos, a jelenlegi törvényjavaslat 1. §-ának (2) bekezdése szerint "nem minősül ilyennek a megállapodás, ha egymástól nem független vállalkozások között jön létre."
Míg az eddig hatályos törvény törekszik arra, hogy a tulajdonosoktól függetlenül azonos szabályok vonatkozzanak a piac szereplőire, a jelenlegi törvénytervezet rossz értelemben véve pragmatikus; érzékeli azt, hogy a versenyfelügyeleti hatóságok tehetetlenek a több céget azonos érdek szerint mozgató azonos tulajdonosokkal szemben, ezért a jogszabályokat igazítja a realitáshoz.
A jogtörténet nagyon sok példát tud arról idézni, hogy szabályozhatatlan társadalmi jelenségeket igyekezett szabályozott keretek közé szorítani az általában helyes, nemes célokat követő jogalkotó. Tipikus példa erre az esetre a prostitúció. Bármennyire is elítéljük erkölcsileg a létezését, tudomásul kell vennünk, hogy csupán jogi eszközökkel nem érhetünk el eredményt. Azokban az országokban, ahol szigorú büntetőjogi intézkedésekkel lépnek fel ez ellen, ott a rejtett prostitúció nagy károkat tud okozni a kapcsolódó bűnözés és a nemi betegségek területén. Ahol viszont nem tesznek semmit ez ellen, ott még nagyobbak a társadalmi és közbiztonsági károkozások. Az Amerikai Egyesült Államok a két világháború közötti szesztilalom révén felvirágoztatta a szervezett bűnözést, azaz eredménytelen volt a tiltás, de azokban az országokban pusztít ma leginkább az alkoholizmus, ahol egyáltalán nincsenek tilalomfák. Nos, vajon mi elérkeztünk-e a szigorú versenyszabályok betarthatatlanságának az időpontjához? Véleményem szerint még nem.
Tisztelt Ház! Szakértőink fölhívták a figyelmet arra, hogy az Európai Közösség szerződésének a 85. cikke a kartellek általános tilalmát mondja ki, nem mentve fel ez alól a piaci szereplők egyetlen kivételezett csoportját sem. Mi is ez a tilalmazott kartell? A vállalkozások a gazdasági verseny kényszerítő hatásainak elkerülése érdekében gyakran olyan tiltott megállapodást kötnek egymással, illetőleg írott megállapodás hiányában olyan összehangolt magatartást tanúsítanak, amelyek csak az ebben részt vevők számára biztosítanak előnyöket. Magatartásukkal a gazdasági versenyt korlátozzák, mindenképpen hátrányt okozva ezzel mind a versenytársaknak, mind a fogyasztóknak. Az Unió jogalkalmazása szerint a megállapodásnak nem kell írásban léteznie, mert már az összehangolt magatartás tanúsításának megállapíthatósága is okot ad a jogsértés szankcionálására. Az ilyen versenykorlátozó megállapodásokat hívjuk kartelleknek, amelyek létrehozását és működését az Unió országaiban általában tiltják és szankcionálják, büntetik. Most nekünk nem eltávolodnunk kellene az Unióban alkalmazott versenyszabályoktól, hanem lehetőségeink szerint közelítenünk kellene ezekhez.
Minden szabály változik a világon; lehet, hogy más irányban változnak a versenyszabályok az Újvilágban, az Európai Unióban, s más irányba fordulnak Magyarországon. Számomra, ami aggasztó, s a törvényjavaslatból kitetsző: a nagy tulajdonosokat a versenyszabályok alól mentesítő hozzáállás. Nem nyugtat meg az sem, hogy a versenyt fenyegető meghatározó piaci részesedést külön törvényhelyek szabályozzák. Ez egy szükséges, de véleményem szerint nem elégséges versenyjogi biztosíték. A nálunknál sokkal gazdagabb piaci tapasztalatokkal rendelkező Egyesült Államokban nem véletlenül követelik meg a kartellmegállapodások tilalmát minden piaci szereplőtől, függetlenül attól, hogy egymástól függő vagy egymástól független piaci szereplők.
E gondolatokat az előterjesztő figyelmébe ajánlom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
