DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! A szegényeknek valóban elsősorban nem halat, hanem hálót kell adni, nem segélyekkel, hanem munkahelyekkel kell segíteni őket, azonban választókörzetemben és az ország keleti régióiban igen kevés a munkahely, és elsősorban nem a szegények számára van lehetőség. Sajnos, egyre több állampolgár kiszorul a munkaerőpiacról, az előző ciklusban beindult távmunkaprogram erősen döcög, pedig ezzel lehetőséget adhatnánk az ország keleti régióiban élőknek is arra, hogy a nyugati országrészen is munkát vállalhassanak.
Ha a minimálbér emelését - amely igen indokolt lenne - megalapozottabban valósítanák meg, előidézhetné a munkahelyek számának csökkenését is. Sajnos a közgazdaságtanban igen nehéz olyan lépést megtenni, aminek csak fénye van és nincs árnyéka. Azonban a minimálbér bevezetésével megalapozottabb elemzéssel az árnyékot talán csökkenteni lehetett volna. Mivel hosszú távon számolni kell azzal, hogy a munkaerőpiac nem mindenkinek biztosít munkalehetőséget, ezért nélkülözhetetlen a szegények folyamatos és megalapozott támogatása. Jól tudom, hogy a szegénység nemcsak jövedelmi szegénységet, hanem kitaszítottságot és más jelenségeket is jelent, azonban ebben a néhány percben csak a jövedelmi szegénységről szólok.
A kereszténység a szegények, az elesettek megsegítését alapvető feladatának tartja, ugyanis még egy tökéletes piaci rendszer sem képes önmagában az elosztási igazságtalanságok orvoslására. Tudniillik a tökéletes piaci rendszer összeegyeztethető azzal, hogy az összes vagyon kevesek kezében koncentrálódik, ezért talán téves Stumpf István kancelláriaminiszter úr azon megállapítása, hogy az államnak a szabályozó és nem az újraelosztó funkcióra kell koncentrálni. Sajnos a kormány jelenleg egyik feladatát sem látja el teljesen jól, a két folyamat különben sem állítható szembe, mert amikor az állam például a költségvetési eszközökkel szabályoz, akkor újraelosztást is megvalósít.
Kenneth Arrow "Etikai gondolkodás és gazdasági tranzakciók" című tanulmányában kifejti, hogy a szegények javára történő jövedelem-újraelosztás megvalósulhat önkéntességi alapon is. Ez csak korlátozott lehet, mert az emberek többsége csak akkor adakozik, ha feltételezi, hogy mások is ezt teszik, ezért a szegénység mérséklésére a jövedelem újraelosztása nélkülözhetetlen. Ennek egyik eszköze az adórendszer, amelynek segítségével a terhek nagy részét a gazdagokra hárítják, másik eszköz az alapvető emberi szükségletek kielégítését szolgáló jóléti és egyéb intézkedések.
(18.00)
Peter Hammond írja: "Nem szabad vonakodni az olyan gazdaságpolitikától, amely sok szegény számára előnyös, még akkor is, ha ezáltal a gazdagokat arra kényszeríti, hogy áldozatokat vállaljanak." Jól tudom, hogy vannak hatékonysági korlátai a jövedelem átcsoportosításának, de az is világos, hogy ahol a javak elosztása nagyon igazságtalan, ott súlyos gondok jelentkezhetnek az ösztönzés területén, ez pedig a hatékonyságot rontja, ami a társadalomnak és a gazdaságnak egyaránt káros.
Már sokoldalúan szóltunk arról, bizonyítottuk, hogy a kormány 2001. és 2002. évi adórendszere és ezzel kapcsolatban a költségvetési újraelosztási politika enyhén szólva nem a szegények számára kedvező. A szociális jólétről szóló vatikáni enciklika és a Szocialista Internacionálé 1997. évi New York-i határozata a jövedelem elosztása kapcsán a szegénység mérséklésére törekszik. Ha figyelembe vesszük Karol Wojtyla - II. János Pál pápa - számtalan írását, beszédét, mindenütt ez cseng ki: a szegények megsegítése. Köztudott azonban az is, hogy a Szocialista Internacionálé a szociáldemokrata értékeket képviseli. Nemcsak szóban, hanem gazdaságpolitikai tettekben is követni kellene a kereszténység alapvető értékrendjét, mert ez nemcsak a szegényeknek, hanem hosszú távon - még egyszer hangsúlyozom: hosszú távon - a gazdagoknak is igen kedvező feltételeket biztosít.
Köszönöm szépen.
