BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy ennek a mai vitanapnak akkor volna igazán értelme, ha egy egészséges párbeszéd alakulna ki, nem is feltétlenül kormány és ellenzéke között, hanem olyan szakmai kérdések és persze természetesen politikai kérdések mentén, amelyekben nem feltétlenül a pártokhoz való tartozás szabná meg a vita hangulatát és arculatát.
Lehet-e számítani arra, hogy a magyar parlamentben ilyen típusú viták is lefolytathatók legyenek az elkövetkezendő időszakban? Elvileg lehetne, de ha végignézünk a miniszteri bársonyszékeken, amelyek üresen tátonganak, azok eleve kizárják annak a lehetőségét, hogy szakmai vitákat is le lehessen folytatni a magyar parlament egyébként erre predesztinált ülésén.
Miről van szó? Arról van szó, hogy vannak ennek az Európai Bizottság által mindannyiunk számára hozzáférhetővé tett országjelentésnek nagyon száraz tényei, amelyek előnyökről, hátrányokról, felkészülésbeli hiányosságokról beszélnek. Lehet-e e kérdéseket felvetni szakmai igényességgel akkor, ha éppen azon fejezetek végrehajtásáért felelős tárcavezetők, hogy úgy mondjam, bojkottálják a parlamentnek ezen ülését? Lehet-e érdemben beszélni a mezőgazdasági fejezet problémáiról, ha nincs itt a tárca egyetlen képviselője sem? Lehet-e érdemben tárgyalni a környezetvédelmi fejezettel kapcsolatos problémákat, ha nincs itt a tárcának egyetlen képviselője sem? És lehetne folytatni a sort.
Úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a jogharmonizációs lemaradásunk tekintetében is... - ha már az igazságügy-miniszter asszony, aki tizenötperces lehetőséget kapott saját pártjától, hogy vezérszónoklatot elmondjon, és ezt a tizenöt percet sikerült úgy felhasználnia, hogy tulajdonképpen az általa vezetett tárca felelőssége, teljesítménye egyetlen pillanatig nem került elő beszédéből. Az az európai uniós csatlakozási utunkon megjelenő magatartásforma, megjelenő politikai hangulat, úgy gondolom, elfogadhatatlan mindazok számára, akik az európai uniós csatlakozást nem csak kizárólag politikai kérdésként, hanem szakmai kérdésként is értékelik. Még egyszer mondom, elfogadhatatlan, hogy sem a bizottsági üléseken, sem az úgynevezett nagybizottsági ülésen vagy kibővített bizottsági ülésen, sehol nem nyílik arra valódi lehetőség, hogy kialakuljon egy szakmai vita.
Martonyi miniszter úr a kormány előterjesztésében arról beszélt, hogy megfelelő módon tájékoztatják az ellenzéki pártokat a csatlakozási tárgyalások menetéről. Nem valamifajta elszólásról van szó, hiszen ezt a kifejezést szinte minden egyes alkalommal a bizottsági meghallgatáson megismétli. Úgy gondolom azonban, hogy egy parlamentáris demokráciában a kormány egy ilyen kérdésben nemcsak egyszerűen tájékoztatási kötelezettséggel rendelkezik. Ez a folyamat, ennek a folyamatnak a parlamenti ellenőrzése nem azt jelenti, hogy a felelős tárcavezetők pusztán tájékoztatják a Házat. Ez a tájékoztatás sok formában megadható, mindenekelőtt természetesen a megfelelő dokumentumok rendelkezésre bocsátásával, ebben talán nincs is hiba. De hogy érdemi vitára sor kerülhessen, ne csak tíz percben egy-egy ülés végeztével, vagy érdemi vitára sor kerülhessen a parlament plenáris ülésén, ehhez nem arról kellene beszélni sem itt, sem a bizottsági üléseken, hogy mindenki előadja az álláspontját, és azután pedig fogja és elegánsan távozik.
(11.30)
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy az is elárul valamint a mi európai uniós csatlakozási útirányunkról és annak kezeléséről, hogy ez az anyag, amelyet a Külügyminisztérium bocsátott rendelkezésünkre, információs csomag a parlamenti képviselők számára - nem nyilvános egyébként, bár magam nem vélek benne felfedezni semmi olyasmit, ami veszélyeztetné európai uniós pozícióinkat, ha netalán nyilvánosságra kerülne - csak valahol a 88. oldalon kezdi el tárgyalni a bizottság jelentését, mintegy azt az érzetet keltve, hogy igazából nem a bizottság jelentése, az Európai Unió Magyarországról alkotott képe a fontos, hanem az a fontos, hogy mi mit gondolunk róla.
Én pont fordítva gondolom. Ugyanis meggyőződésem szerint az Európai Unió jelentését lehet kritizálni jobbról is és balról is, van azonban egy apróság, amely talán gondot okoz néhány képviselőtársamnak. Nevezetesen, hogy ezek alapján a jelentések alapján döntenek majd az arra hivatottak, nem is elsősorban a bizottság, hanem annak a 15 tagországnak a kormánya, amely annak idején majd úgy dönt, hogy a legjobbakat, köztük remélhetőleg Magyarországot fölveszi. Azok pedig sokkal nagyobb hitelt tulajdonítanak és hitelt adnak ennek a jelentésnek, mint - úgy tűnik - a magyar parlament egyes képviselői, ne adj' isten, egyes minisztériumi képviselői.
Engedjék meg, hogy egyetlenegy dologra hivatkozzam, mintegy alátámasztva ezt a megjegyzést. Az imént Kurucsai képviselő úr elmondta, hogy mennyire vitatható a környezetvédelmi fejezete annak az értékelésnek, amelyet a bizottság elkészített. Néhány nappal ezelőtt, talán a hétfői vitanapon pártelnöke, miniszter úr azt mondta, hogy a magyar környezetvédelem területén hihetetlen előrelépés van, és minden rendben van ezen a területen. Majd a miniszteri meghallgatás során ismét egy kisgazda képviselő azt jelezte, hogy ezen a területen sokkal nagyobb az elmaradás a jogharmonizáció tekintetében, mint az összes többi területen együtt.
Ha ez csak egy párton belüli vita volna, akkor azt mondanám, hogy ez egy látszólag demokratikus párt belső életéhez hozzátartozik. De, kedves képviselőtársaim, úgy gondolom, ha a magyar kormány jelenlegi és leendő tagjai, valamint a tárcáért felelős politikusok ennyire képtelenek felmérni, hogy egy adott területen valójában hol is tartunk, akkor úgy gondolom, hogy talán az érdemi párbeszédre, a vitákra kéne a hangsúlyt tenni, és nem pedig történelmi leckékre.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
