CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az Európai Unió kérdése alapvetően gazdasági kérdés volt és ma is az. Ezt a gazdasági kérdést azonban mostanra az Európai Unió - a saját versenyképességének fenntartása érdekében - a világ más tájain kialakult nagy egységekkel szemben csak úgy tudja megoldani, ha központi irányítás alá vonja egész Európát, illetve Európa minél nagyobb területét. Ebből származik az az ellentmondás, amely megakadályozza vagy nem akadályozza meg - pillanatnyilat még nem tudjuk pontosan, körülbelül 50 százalék esélye van annak, hogy sikerül-e a csatlakozás vagy nem - hazánk csatlakozását az Unióhoz. Ez az oka annak, hogy mi ellentmondásos állapotban vagyunk az Európai Unióval szemben, hiszen ha megkapnánk és élveznénk a gazdasági előnyöket, akkor minden további nélkül örülhetnénk a csatlakozásnak; ha viszont nem kapjuk meg a gazdasági előnyöket, és csak a nemzetre nehezedő függetlenségveszteséget kell elszenvednünk, akkor nagyon nehezen megy bele a magyar társadalom ebbe a csatlakozásba. Ez olyan ténykérdés, amiről nem szoktak beszélni, pedig ez így van.
A nemzeti önállóság nekünk tulajdonképpen még alig adatott meg. Nem sikerült saját programot kialakítanunk, amely a szocializmus sötét évtizedei után végre a saját erőből való felemelkedés és belső dolgaink rendezése tekintetében mindenkire kiterjedt volna és alapvetően magyar lett volna. A szovjet csapatok alig hogy kivonultak az országból, elkezdődött ez az úgynevezett csatlakozási folyamat a társulási szerződéssel és egyebekkel, aminek az lett a következménye a privatizáció előnyomulásával és rossz megoldásával párhuzamosan, hogy sorra-rendre veszítettük el alapvető tulajdonainkat, sőt a rendelkezési jogot is egyes nagyon fontos, létfontosságú gazdasági egységek felett. Ezt kár lenne tagadni. Szerencsétlensége a magyar társadalomnak, hogy a szovjet összeomlás és a mi felszabadulásunk egybeesett a globalizmus mérhetetlen kiterjedésével és előrenyomulásával.
Ez az az alapvető helyet, amit nekünk most itt a magunk igen szerény eszközeivel meg kellene oldanunk, amelyben döntést kellene hoznunk. Ez a csatlakozás lehet jó is, lehet védelmet nyújtó is számunkra, és előrelépést jelenthet ahhoz az állapothoz képest, amelyben most vagyunk. Ha ugyanis úgy folytatjuk a csatlakozási tárgyalásokat, hogy azzal a rossz állapottal szemben, amit a társulási szerződés és az ide benyomuló globális tőke Magyarországot elborító, adót nem fizető rendszere jelent, az európai csatlakozás védelmet és támogatást jelent, akkor ez lehet jó.
A MIÉP a másik két ellenzéki pártnak igen nagy csalódást okozott azzal, hogy aláírta a hatpárti közös nyilatkozatot. Továbbra is fenntartjuk, hogy azt őszintén és helyesen tettük, mert elsősorban a most fennálló, a magyarság számára igen előnytelen körülményeket véljük esetleg megszüntetni azzal is, hogy elsősorban a kormány törvényalkotási munkája elé nem állítunk akadályokat.
Mert miről van szó? Nem biztos ez a csatlakozás, hölgyeim és uraim. Most olyan szelek fújdogálnak, várakozások vannak a nizzai csúccsal kapcsolatosan, hogy lesz egy első kör és abban mi benne leszünk. De sajnos még meggondolhatják magukat. A körülöttünk zajló folyamatok nem úgy alakulnak, hogy az Európai Uniónak valami igen nagy kedve támadjon bennünket felvenni. Elég, ha csak rámutatok arra, hogy mi történt Romániában az elmúlt héten.
(11.00)
Olyan választási eredmény született, amely kizárja Románia csatlakozását, de azért zárja ki, mert a román nép úgy döntött - hogy milyen befolyásokra, azt most hagyjuk -, hogy inkább a Kelethez való felzárkózást választja, mintsem hogy valami engedményt tegyen az európai csatlakozás, az európai normák irányába. S ez a magyarság számára tragikus, de nagyon-nagyon figyelmeztető a tekintetben is, hogy lesz-e elég bátorsága az Európai Uniónak ezt a kérdést függetlenül, ésszerűen és - bizonyos értelemben fel kell vetnem - a magyarság javára teljesíteni. Félek, nagyon félek, hogy ez nem fog bekövetkezni. Akkor pedig meg fogják keresni a hibát, azt, hogy ki követte el a hibát, hogy Magyarország nem csatlakoztatható. És akkor elővehetik azt, amire az ellenzék másik két pártja utazik, hogy ennek a kormánynak az elégtelen teljesítménye, a törvények meghozatalának az időbeli késése s a többi, s a többi, vagyis egy magyar bűn az, ami miatt nem lehet csatlakozni. Nos, ez tragikus lenne. Ez még tragikusabb lenne, mint az, ha bizonyos értelemben kedvezőtlen feltételekkel megyünk be.
A MIÉP tehát ezt a nemzeti szempontot tartotta és tartja most is szem előtt, amikor ebben az egy kérdésben segíti a kormányt, hogy ezt ne foghassák ránk, hogy mi nem vagyunk alkalmasak arra, hogy csatlakozzunk. Döntsenek ők, mert csak ők vannak döntési helyzetben! Ne áltassuk magunkat: mi nem vagyunk döntési helyzetben európai csatlakozásunkat illetően! Lehetünk eminens tanulók, és ezt nem nagyon szeretjük, amikor a kormány - az előző kormány ugyancsak ilyen volt - eminens tanulónak akar mutatkozni. Bocsánat, nem egészen pontosan fejeztem ki magam, ez nem annyira eminens tanuló, sőt most azért kap leszólásokat, mert magyar érdekeket is megfogalmaz. (Orbán Viktor miniszterelnök: Igen, pontosan.) Pontatlan voltam, bocsánatot kérek.
Hölgyeim és Uraim! Én nem akarok a részletekbe belemenni, csak azt az egy körülményt szeretném hangsúlyozni: a magyar sors most azon múlik, hogy milyen erővel tudjuk a saját érdekeinket ezeken a következő tárgyalásokon megfogalmazni. Hogy nem dőlünk be minden olyan követelménynek - kénytelen vagyok ilyen nyersen fogalmazni -, amelyeket támasztanak velünk szemben, mert azok nem alkalmasak, nem jók nekünk. Nekünk most ennek a fogyatkozó, megroggyant nemzetnek elsősorban saját programja... - nemcsak nemzeti identitásról van itt szó, hanem gazdasági önállóságról van szó! Arról van szó, hogy nekünk olyan program kell, amelyik a kismagyart, a kiskereskedőt, a kisiparost, az itteni belföldi termelőt, a munkást, a parasztot és a kisgazdát támogatja. És ez egyszerre, úgy, ahogy a miniszterelnök úr megfogalmazta vagy reméli, nehezen valósítható meg, hogy közben engedjük, hívjuk, adókedvezményt adunk annak a tőkének, amelyik egy darabig itt van, aztán meg söpör kifele.
Tehát a jelen helyzet nem jó. Ezen a tárgyalások során lehet változtatni. Mi emellé tesszük le a garast, ezt akarjuk, és természetesen örülünk annak, ami tegnap is elhangzott a miniszterelnök úr szájából, hogy tudniillik népszavazás fog végső soron dönteni. A népnél bölcsebb elem - ha a nép tájékoztatva van, és nincs félrevezetve, ezt szintén hangsúlyoznom kell - nincs. Sajnos itt is nagyon sok a hiányosság, lásd a kereskedelmi televíziókat, ami szintén európai következmény; de erre már nem akarok kitérni, mert van még egy szónokunk.
Tehát, kérem szépen: keményen, a magyar érdekeket figyelembe véve és nem feltétel nélkül. Ez a lényege a MIÉP hozzáállásának az európai kérdésekhez. Tessék kimerítően, alaposan tájékoztatni a magyar társadalmat az előnyökről és a hátrányokról, a függetlenség kérdéseiről és a gazdasági kérdésekről. Valóban, így sorsfordító is lehet.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)
