DR. MARTONYI JÁNOS
DR. MARTONYI JÁNOS
DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! A vita jelentős része az országjelentésről szólt. Azt hiszem, ez így rendben is van, mert hiszen ez következett az időzítésből, tudniillik abból, hogy ez alkalommal ebben az évben az országjelentés nyilvánosságra hozatala után került sor a parlamenti vitanapra.
Egyetértek többekkel is, egyetértek Szent-Iványi Istvánnal abban, hogy ez az országjelentés egy tárgyilagos anyag. Nem értek egyet a legnagyobb ellenzéki párt egy képviselőjének azzal a korábbi nyilatkozatával, amely úgy szólt, hogy az Európai Bizottság "bevette a kormánypropagandát". Nem hiszem, hogy ez volna a helyzet, hanem azt hiszem, hogy ez egy tárgyilagos, korrekt anyag, amely apró tévedéseket tartalmaz, de ez természetes dolog egy ilyen hatalmas anyag esetében, azonban alapvetően helyes, és általunk minden szempontból - ismétlem: minden szempontból! - elfogadható következtetéseket tartalmaz.
Természetes dolog az, hogy egyesek számára a pozitív elemek tűnnek fontosabbnak, mások számára talán a negatív elemek. Meg kell mondani, hogy a kormány számára és az én számomra a negatív elemek a fontosabbak, mert hiszen ezekből következnek a feladatok. És számunkra most - ismétlem - nem a múlt a legfontosabb, hanem a jövő, az tudniillik, hogy a következő egy-két esztendő alatt minőségileg előrelépjünk a csatlakozási folyamatban. Éppen ezért minden olyan észrevételt, felvetést, ami ma vagy korábban elhangzott, nagyon köszönök; különösen köszönöm a negatív mozzanatokra történő figyelemfelhívást, mert hiszen ez tud minket, a kormányt, a Külügyminisztériumot, az integrációs államtitkárságot a legjobban mozgósítani.
Azt azonban kérem - annak elfogadása mellett, hogy a jelentés tárgyilagos -, hogy tárgyilagosan olvassuk is ezt a jelentést. Olyan tartalmat azért ne tulajdonítsunk a jelentés egyetlen mondatának sem, amelyet maga a jelentés nem tartalmaz. Anélkül, hogy a polémiát tovább akarnám folytatni, Bauer Tamás legutolsó felszólalása mégiscsak tartalmazott olyan elemeket - például utalt a sajtószabadság hiányára, a demokráciadeficitre -, amelyeket a jelentés nem tartalmaz. Ha tehát a jelentés tárgyilagos, akkor mi is olvassuk tárgyilagosan, fogadjuk el a negatív megállapításait - mint ahogy mi azt tesszük -, de fogadjuk el, ez az egyetlen kérésem, a jelentés pozitív megállapításait is.
A következő kérdés, amire röviden szeretnék kitérni, az az, hogy van-e vagy nincs érdemi vita a csatlakozással összefüggő legfontosabb kérdésekről. Több ellenzéki képviselő kifogásolta, hogy nincs valóságos érdemi vagy szakmai vita, és nincs olyan megfelelő fórum, ahol egy ilyen vita megtörténhetne. Megmondom őszintén, számomra ez a legfájóbb kritika, mert mélységesen igaztalannak érzem. Egy évvel ezelőtt itt mondtam el - már akkor is ismételtem magam -, hogy nincs a vitának, nincs a dialógusnak, nincs az egyeztetésnek, nincs a párbeszédnek olyan fóruma, amitől a kormány elzárkózna, és bármilyen javaslatot kaptunk eddig esetlegesen új fórumok létrehozására nézve, azt tartalmilag elfogadtuk. Ez év januárjától kezdve folynak a hatpárti egyeztetések, ha jól számolom, eddig nyolc alkalommal került erre sor.
Örülök annak, hogy Szanyi Tibor képviselő úr most már kétórás időtartamot ismert el - korábban csak egy órában rögzítette ezeknek az időtartamát -, azonban szeretném ismételten leszögezni, hogy a hatpárti egyeztetéseknek semmiféle időbeli és tartalmi korlátja nincs. Ha az érdemi vita azt kívánja, akkor három, négy, öt vagy hat óráig fogunk tárgyalni. Az egyetlen kérésünk januártól kezdve az volt, hogy érdemi témákról beszéljünk. Ne arról beszéljünk, hogy ez jó vagy rossz fórum, ne arról beszéljünk, hogy mást kellene csinálni, hanem arról beszéljünk, ami a dolgunk: érdemi kérdéseket vitassunk meg szakmai megközelítésben. Ismételten azt szeretném kérni minden párttól, a koalíciós pártoktól is és az ellenzéki pártoktól is, hogy biztosítsák ennek az érdemi vitának, érdemi párbeszédnek a feltételeit. Nyilvánvalóan semmi beleszólásom nincs a pártok személyi döntéseibe, de azt hozzáteszem, hogy semmiféle protokolláris vagy presztízsszempontunk nincs. Egyetlenegy szempontunk van, az, hogy ezen a fórumon is és a hatpárti egyeztetés fórumán is érdemi, tartalmi párbeszéd folyjon.
Természetesen ugyanez vonatkozik arra a másik fórumra is, amit a közelmúltban hoztunk létre, a kibővített európai integrációs bizottságra, amivel bizonyos mértékben éppen a Magyar Szocialista Párt javaslatának kívántunk eleget tenni. Miután jogszabályi módosításra nincs szükség - de nincs is lehetőség -, a létező szabályokon belül meg kívántuk teremteni azt a fórumot, ahol talán még szélesebb körben tudjuk a leghasznosabb és leghatékonyabb vitát lefolytatni. Ennek persze az a feltétele, hogy az érdemi vitában részt is vegyenek azok, akik jelen vannak. De ha ezen a fórumon is csak azt mondjuk, hogy nem ez a megfelelő fórum, egy másik fórum kellene, nem folyik tényleges párbeszéd a kormánnyal, mert a kormány erre nem hajlandó, akkor ott sem fogunk tudni érdemi vitát folytatni.
A legutóbbi alkalommal már rátértünk az egyes fejezetek áttekintésére, éppen azzal a céllal, hogy a konkrét kérdésekről beszéljünk.
(14.30)
Én sajnálom, hogy éppen amikor elkezdtük ezeknek a fejezeteknek a tárgyalását, akkor Szanyi Tibor képviselő úr elhagyta a termet, következésképpen ebben az érdemi vitában már nem kívánt részt venni. De egyet ismételek: nincs olyan fórum, nincs olyan alkalom, ami elől a kormány vagy magam személy szerint kitérnék. És ha akár Bársony András képviselő úr, akár Szanyi Tibor képviselő úr egyetlenegy olyan alkalomra tud hivatkozni az elmúlt két és fél esztendőben, amikor én személy szerint akár a külügyi bizottságban, akár az európai integrációs bizottságban, akár a hatpárti egyeztetés során, akár a kibővített bizottságban kitértem volna az érdemi párbeszéd elől, akkor kérem, hogy ezt jelölje meg. De ha nem tud ilyet megjelölni, akkor viszont a legnagyobb tisztelettel azt kérem, hogy vizsgálják felül azt az álláspontjukat, aminek a lényege az, hogy a kormánnyal érdemi párbeszédet folytatni nem lehet. Egész egyszerűen azért, mert ez nem igaz.
Mint ahogy a mai vita alkalmával is elhangzott egy sor érdemi észrevétel. Most nem akarok külön a nagyszámú felszólalások sorában válogatni, de azért mégiscsak úgy érzem, hogy igen, ellenzéki oldalról kaptunk érdemi észrevételeket.
Horn Gyula képviselő úr felvetette a tagállamokkal való állandó kapcsolattartás szükségességét - egyetértek. Felvetette a differenciálás különleges fontosságát - egyetértek. Felvetette a menetrend fontosságát, mert hiszen valóban egy ilyen méretű felkészülés esetében, mint amiről mi most beszélünk, világos, hogy előbb-utóbb kell legyen egy meghatározott időpont - egyetértünk. Felvetette Közép-Európa modellszerepét - szintén egyetértek. És nem azért értek ezzel egyet, mert ezek a megközelítések lényegében azonosak a kormány politikájával is, hanem azért, mert ezek valamennyien érdemi észrevételek, amelyek előreviszik az ügyet.
De hivatkozhatom Vastagh Pál képviselő úr felvetésére is, aki beszélt az alkotmánymódosítás szükségességéről. Tökéletesen így van, meg kell oldanunk. A hatpárti egyeztetés során beszéltünk már erről, és ez valóban egy olyan kérdés, amit valamennyi párt egyetértésével tudunk csak megoldani, meg is fogjuk oldani.
Hivatkozott az adminisztratív kapacitások fontosságára az intézményfejlesztés esetében, sajnálkozott, hogy nem esett róla szó. Ezzel is egyetértek; azzal a kiigazítással, hogy azért felhívnám a figyelmét az írásbeli anyagunk 84. és 86. oldalára, ahol elég részletesen beszélünk az intézményfejlesztésről. Egyébként egy szóval visszatérve a jelentésre: a jelentés azt mondja, hogy a közösségi jogszabályok átvételének és tényleges alkalmazásának a területén Magyarország a felkészülés jó szintjét érte el, és mindezt megfelelő intézményfejlesztési intézkedések kísérték. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az intézményfejlesztés terén nincs tennivaló, éppen ellenkezőleg. A 2001-es esztendőnek az egyik legfontosabb feladata az intézményfejlesztés lesz, tudniillik ez az a terület, ahol már készen kell várnunk azt a bizonyos napot, amikor belép a csatlakozás és az egész közösségi jogszabályrendszer, azok is tudniillik, amelyeket most nem kell külön átemelnünk, mert hiszen közvetlenül fognak alkalmazást nyerni - itt a közösségi rendeletekre gondolok. Nos, ez az egész közösségi szabályrendszer egyik pillanatról a másikra valamelyik esztendő január elsején a maga egészében alkalmazást kell hogy nyerjen. Ehhez intézményrendszer kell, és világos, hogy erre fel kell készülnünk, meg kell hoznunk a szükséges intézkedéseket.
De utalhatnék - hogy ugyanitt maradjak - Solymosi József képviselő úr javaslatára is, aki ismételten felhívta arra a figyelmet, korábban is valóban megtette már ezt, annak a bizonyos nem létező érdemi párbeszédnek a keretében - azt hiszem, éppen az integrációs bizottságban -, hogy a mezőgazdaságnál kiemelten fontos kérdés a közvetlen támogatások kérdése és a bázisévek meghatározása; inkább úgy mondanám, hogy a termelési kvóták mikénti meghatározása. Ezek valóban a csatlakozási tárgyalásoknak - még talán azt is merném mondani - szinte a legfontosabb kérdései. S amikor én a bevezetőmben arról szóltam, hogy rugalmasak vagyunk, rugalmasak leszünk a módozatok, a technikák, a részletek tekintetében, de nem tudunk igazán rugalmasak lenni az egyenlő elbánás elve alkalmazásának tekintetében, akkor éppen ezekre a témákra gondoltam, anélkül, hogy ezeket nevesítettem volna.
Én tehát úgy érzem, hogy ez a mai vitanap is nagyon sok hasznos, fontos, érdemi felvetést hozott, s úgy érzem - lehet, hogy másnak más a véleménye -, hogy azért valamifajta érdemi vita, érdemi egyeztetés ma is lezajlott. Nyilvánvalóan ennek nincs vége, ezt folytatni kell, és beszélni kell.
Beszélni kell például az átmeneti mentesség iránti kérelmeinkről. Nagy valószínűséggel ezekről a kérelmekről nem a plenáris ülésen, a nyilvánosság előtt kell beszélnünk, mert hiszen például annak a mérlegelése, hogy adott esetben érvényesíteni akarunk minden körülmények között egy átmeneti mentesség iránti igényt vagy esetleg rugalmasak lehetünk, ez talán mégsem tartozik a másik félre. A másik fél sem velünk tárgyalja meg azt, hogy most végül is mit fog elfogadni, mit nem fog elfogadni. Csinált ugyan egy sémát, amiben három csoportra osztotta az átmeneti mentesség iránti kérelmeket, nevezetesen: elfogadható, tárgyalható és elfogadhatatlan, de azért azt nem mondják meg, hogy hol van a tárgyalhatónak és az elfogadhatatlannak a határa, mert hiszen különben nem kellene tárgyalni. Tehát nyilvánvaló, hogy itt azért vannak jól felfogott saját érdekeink is.
A kibővített bizottság például tökéletesen alkalmas lesz arra - mint ahogy ez a tevékenység már meg is indult -, hogy adott esetben az egyes fejezeteken belül konkrétan megvitassuk a konkrét átmeneti mentesség iránti kérelmeket, és azt mondjuk, hogy ezt fenntartjuk, ezt részben tartjuk fenn, ezt pedig elejtjük.
Ismétlem: nincs olyan fórum, nincs olyan keret, amit elhárítanánk. Egy dolgot nem tudunk megtenni. Nem tudunk eltérni a Magyar Köztársaság alkotmányától. A kormánynak a felelősségét el kell fogadnia és élnie kell vele. Ez azt jelenti, hogy a parlament közvetlenül tárgyalni nem tud; a parlament ratifikálni fogja a csatlakozási szerződést. Ezt megelőzően természetesen folyamatosan tárgyalunk, egyeztetünk a politikai pártokkal, a parlamenti bizottságokkal, magával a parlamenttel, úgy, ahogy én ezt az előbb megpróbáltam érzékeltetni - de a felelősséget nem háríthatjuk át. S amikor majd a parlament szembesül a végső eredménnyel, akkor nyilván egy olyan eredménnyel szembesül, amelynek minden apró részletét ismeri, hiszen egy olyan eljárás előzte meg a tárgyalások végső eredményének a kialakulását, amelyben mindenki részt vett.
És világos: itt nem csak a parlamentről van szó. Miniszterelnök úr is szólt már a népszavazásról. Mindig is az volt az álláspontunk, és azt hiszem, ebben is hatpárti egyetértés van, hogy népszavazás fogja eldönteni végül is azt, hogy elfogadja-e Magyarország, elfogadja-e a magyar társadalom a csatlakozási tárgyalások eredményét. Nos, ennek viszont az a feltétele, hogy lehetőleg mindenkit bevonjunk ebbe a folyamatba. Bevonjuk a civil szervezeteket, és itt egy rövid zárójelet nyitnék a szociális dialógus tekintetében: igenis, erősíteni fogjuk ezt, mint ahogy eddig is erre irányult minden törekvésünk. Be kell vonnunk a polgárok minél nagyobb számát, mindazokat tehát, egész Magyarországot, akiket a csatlakozás közvetlenül érinteni fog.
Én még egyszer szeretném mindenkinek megköszönni az észrevételeit, kritikai megjegyzéseit, bírálatát. Minden észrevételt fel fogunk használni, és én nagyon bízom benne, hogy a következő parlamenti vitanapot már nemcsak valamivel jobb légkörben, hanem talán jobb eredmények birtokában is fogjuk megélni.
Köszönöm szépen. (Taps.)
