DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim, itt a teremben vagy a televízió és a rádió előtt! Beláthatjuk, hogy a küszöbön túl is van élet, de azt is, hogy a házon belül mégiscsak jobb. Mi most Európa házáról beszélünk. Aki a házon kívül akar maradni, ám lelke rajta, maradjon, mi bemegyünk - még a miniszterelnök feketelistája ellenére is.
Kétségtelen, hogy a belépőhöz kemény feltételek tartoznak, és ezt meg kell fizetni. A feltételek egy része alól ugyan felmentést kaphatunk indokolt esetekben, de csak akkor, ha az nem sérti az egységes európai belső piac működését. Ezért esik sok szó arról, hogy az Európai Unióval tárgyaló magyar kormány mi minden alól kér felmentést, de arról is kell szólnunk, hogy mi az, amit bevállalt vagy bevállal, mert amit bevállal, azt meg is kell csinálni. És ez a felkészülés, hölgyeim és uraim!
(9.50)
Márpedig a sokat vitatott kétéves költségvetés sajnos köszönő viszonyban sincs az előttünk tornyosuló feladatokkal. Már most látszik, hogy a mostani kormány egy csinos, akár több száz milliárd forintos számlát készül maga után hagyni, valószínűleg az erősen valószínűsíthető bukása tudatában. (Felzúdulás és derültség a kormánypártok padsoraiban.) És most csak arról a számláról beszélek, amely az EU-csatlakozásunk kapcsán felmerülő és szemmel láthatólag el nem végzett, ámde még elvégzendő feladatokból fakadnak.
Mert miért is áll például egy helyben a környezetvédelmi jogharmonizáció ügye? Vajon csak azért nem igazodunk az EU jogszabályaihoz, mert a kisgazda miniszterek lustálkodnak? Aligha! Ha ez a kormány valóban például az EU környezetvédelmi normáihoz igazítaná a magyar jogszabályokat, úgy az legkevesebb ezermilliárd forintos beruházási igényt támasztana. Nos, a kormány ezt nem akarja felvállalni. A nagyreményű, frissen felavatott miniszter ugyan lehet, hogy most gyorsan begyorsítja a jogalkotást, de annak minden pénzügyi következménye a következő kormány nyakába szakad. Szinte már most hallom, amint a jelenlegi kormánypártok - hamarosan ellenzékben - e Ház falai között fogják követelni, hogy több pénzt erre vagy arra az uniós feladatra.
Ugyanezzel a logikával azonban végigpásztázhatunk sok egyéb területen is, sőt a bortörvény szigora már meg is mutatta, mivel jár a kellő felkészülés elmaradása. Elvileg az uniós követelményeket építettük be a magyar jogba, és rögtön meg is mutatkozott, hogy vagy összeroppan a magyar borászat, vagy fel kell függeszteni a törvény végrehajtását. Most ezúttal ez utóbbi mellett döntöttünk - de erre készülünk a többi esetben is? Vagy arra, hogy például átgondolatlan kukorica- vagy más kiviteli tilalmakkal veszélyeztessük az EU-ba irányuló bor- vagy más exportunkat, amint az a minap megesett? Ilyenkor ki fogja fizetni a tönkretettek kárait? Talán erre kívánja költeni a kormány az új mobiltelefon-koncesszió majd befolyó 360 milliárd forintos bevételét?
De vegyük tovább! A kormány hatalmas csinnadrattával beharangozta, hogy micsoda fényes eredményeket ért el a magyar-EU agrárkereskedelmi tárgyalásokon. Csak éppen kifelejtette az egyik legfontosabb agrártermékünket, a mézet, s míg az összes környező ország vámmentességet kapott, addig nekünk megmaradt a 10 százalékos beviteli vám. Ez pont elég volt ahhoz, hogy a magyar méhészet a padlóra kerüljön, amint éppen ott is van. És itt egy igazi hungarikum ideiglenes kivégzéséről beszélünk? Ki kárpótolja már most az érintett több ezer magyar családot?
S beszéljünk végre a termőföldről is! Az Unión belül a tőke szabad áramlása megköveteli a termőföldhöz jutás szabadságát. Lehet ugyan nemzeti szabályozás, de abból az Unió egyetlen polgára sem zárható ki. A mai kormány felmentést kér ez alól, s nem akarja, hogy Magyarországon külföldiek termőföldet vásárolhassanak. Némi leleménnyel - a valóban létező okoknál fogva - sok mindent lehetne tenni, és felmentéskérés nélkül is gyakorlatilag megoldható lenne a földpiac problémahalmaza; de nem, ezt kemény elvi feltételként támasztjuk. Hogy cserébe az Unió korlátozni kívánja a magyar polgárok mozgásszabadságát? Ki fogja elmagyarázni a magyar fiataloknak, hogy akár rövidebb, akár hosszabb ideig azért nem vállalhatnak munkát, vagy azért nem tanulhatnak az EU tagországaiban, mert a magyar tárgyaló delegáció ideológiai gúzsba volt kötve? Úgy tűnik, ez is a következő kormány gondja lesz, de sokkal inkább ennek az áldatlan helyzetnek a feloldása.
S mindez csak a jéghegy csúcsa. A kormány büszkén jelenti be, hogy egymás után zárja le az egyes tárgyalási fejezeteket. Ma hallhattuk: a harmincból immár tizennégyet. Persze ideiglenesen, merthogy minden mindennel összefügg. De vajon büszkeséggel tölt-e el bennünket, hogy a legutóbbit, a szociális fejezetet csak úgy sikerült ideiglenesen lezárni, hogy az EU egy megfigyelő bizottságot állított fel annak vizsgálatára, vajon megindul-e a párbeszéd a kormány és a szakszervezetek között?
És itt az igazi baj, tisztelt Országgyűlés! A magyar EU-csatlakozás részletei egyszerűen nincsenek kitárgyalva a hazai érdekeltekkel. A kormány valamennyiünk feje felett tárgyal a mi kontónkra. Az érdek- és pozícióegyeztetés fórumai kiüresedtek, havi egyórás és egyoldalú, semmiről sem szóló kormányünnepséggé csökevényesedtek. A parlamentben nincs érdemi vita, a kormánylózungokra adott ellenzéki felvetéseknek nulla a foganatja. Kimagyarázkodás és álcselekvés minden szinten. Az európai integrációs ügyek bizottsága ugyan havonta kibővített ülést tart, csak éppen munkaterv, hatáskör és bárminemű érdemi következmény nélkül. Ez lenne az érdekegyeztetés? Közben futunk ki az időből...
A külügyminiszter havonta két óra erejéig hatpárti egyeztetéseket tart. Ugyan szintén munkaterv, hatáskör és lényegi következmény nélkül, de most nem ez a fontos, hanem az, hogy ez a hatpárti csevegés a legkevésbé sem pótolhatja az igazi társadalmi párbeszédet. Koordinációnak ugyan jó lenne, de ez idő tájt a nem létező párbeszéden nincs mit koordinálni.
Az egyetlen teljesítmény, ami nemzeti összefogásra emlékeztet, az a 2000. szeptember 11-i hatpárti alapnyilatkozat. Ezt a nemzeti minimumot a Szocialista Párt annak ellenére írta alá, hogy tudtuk, a közös nyilatkozat sajátos mellékterméke lehet a MIÉP Európa-ellenességének elfedése, a kormány által felhalmozott hiányosságok szétterítése, továbbá ez a nyilatkozat a közvélemény jogos morgásának csillapítására is kihasználható. Mégis aláírtuk, mert abban a kritikus pillanatban ez a biztos háttér úgy hiányzott a magyar diplomáciának, mint egy falat kenyér. Megadtuk, de itt a számonkérés pillanata is. Mit tett azóta a kormány a nyilatkozatban vállalt széles körű társadalmi párbeszéd érdekében? Nos, tisztelt Országgyűlés, bejelenthetem: az égadta világon semmit.
A 23. órában járunk. Az EU eltökélt a bővítésre 2003-tól, aki felkészült és akarja is, az beléphet. A magyar belépésről viszont nem ott, hanem itt lesz népszavazás. Hogyan várhatunk el az emberektől felelős állásfoglalást, ha a kormány olyan kész helyzetet tár eléjük, amelynek kialakításába érdemben nem szólhattak bele? Mi jó származik abból, hogy a magyar lakosságot készületlenül éri majd mindaz, ami a csatlakozás során őt, a munkahelyét vagy a családját érinti?
Ezért a Magyar Szocialista Párt az ország legnagyobb politikai erejének felelősségével minden hazai érdekeltet felhív egy nemzeti Európa-kerekasztal megalakítására, ahol egyenrangú helyet foglalhatnak a munkavállalók, a munkaadók, a parlamenti és parlamenten kívüli demokratikus pártok, az önkormányzatok, a kormány, az Akadémia, a szakmai szervezetek, a kamarák, az egyházak, a nemzeti kisebbségek képviselői - most nagyjából felsoroltam, hogy kiket értek társadalmi párbeszéden -, azzal a céllal, hogy heti gyakorisággal - heti gyakorisággal! - vitassák meg a csatlakozási tárgyalásoknak mind a harminc fejezetét. (Derültség a kormánypártok padsoraiban.)
Ez a nemzeti Európa-kerekasztal ugyan nem lesz képes az elmaradt egyeztetések teljes pótlására, de problémaenyhítésre még alkalmas. Aki valóban akarja az ország mihamarabbi és minél eredményesebb európai integrációját, az eljön és velünk tart.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
