DR. SZEKERES IMRE
DR. SZEKERES IMRE
DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gazdaságpolitikai szempontból az uniós csatlakozás legfontosabb kérdése az, hogy milyen módon és milyen gyorsasággal halad az ország a maastrichti konvergenciakritériumok teljesítése felé. Ezekkel a követelményekkel kapcsolatban itthon, Magyarországon a politikusok és a szakemberek között két nézet van. Az egyik azt mondja, hogy ezt minél hamarabb kell teljesíteni, a másik pedig azt, hogy ráérünk, hiszen az esetleges konkrét teljesítés igénye csak nyolc-tíz év múlva fog felmerülni. Én az első álláspontot képviselem, mert azt gondolom, hogy már az uniós csatlakozás során is bizonyítani szükséges a kritériumok teljesítésének képességét. Ez egyébként nemcsak az integráció miatt nemzeti érdek, hanem a magyar gazdaság egészséges fejlődésének is szükséges, bár kétségkívül nem elégséges feltétele.
A jelenlegi kormány szerintem helyesen, konzekvensen ezt az álláspontot képviseli, és számos alkalommal deklarálta, hogy a csatlakozás időpontjára megfelelünk majd az elvárásoknak. A probléma azzal van, hogy a gyakorlatban ennek nem sok jele mutatkozik, sem a kétéves költségvetésben, sem más gazdaságpolitikai tervekben. A miniszterelnök úr is szólt róla mai beszédében és korábbi rádiónyilatkozataiban is, hogy a növekedés változatlanul az egyensúly feltételei mellett valósul meg. Igen, de nem javuló, hanem veszélyes és esetleg romló egyensúlyi feltételek mellett. Ezt mutatják az idei és a tavalyi számok is.
Azt gondolom tehát, hogy az államháztartási hiányra vonatkozó elvárás teljesítése komoly követelmény. A miniszterelnök úr és a pénzügyminiszter úr is beszélt arról, hogy 2002-re 3 százalék alá csökken a deficit, és ezzel a probléma már meg van oldva. Ez azonban nincs így. Két okból nincs így. Egyrészt mert maga a maastrichti szerződés is a 3 százalékot felső határnak tekinti, tehát rossz esetben, dekonjunktúra esetén elérhetőnek, amiből viszont az következik, ahhoz, hogy a beavatkozás hatásos legyen, nyilvánvaló, hogy konjunktúra idején lényegesen kevesebbnek kell lennie. Másrészt önök hajlamosak megfeledkezni arról, hogy másképp számolják a hiányt, mint ahogy az az Unióban szokás, nem számolnak bele számos olyan tetemes kötelezettségvállalást, amely formailag ugyan az államháztartáson kívül van, de valójában az állam nevében keletkezik, legyen szó az ÁPV Rt.-ről, a Magyar Fejlesztési Bankról vagy a Nemzeti Autópálya-építő Társaságról. Márpedig ha belépünk az Unióba, át kell térni arra az elszámolásra.
A másik kérdés, amiről szólni szeretnék, azzal függ össze, hogy ha a versenyképesség követelményeinek és a lakosság jogos igényeinek egyszerre kíván eleget tenni a gazdaságpolitika, akkor a következő években kulcskérdés lesz az államháztartás reformja, hiszen a mezőgazdasági, élelmiszer-ipari vagy bármely más árak növekedése világosan érzékelhető - ezek tényleg közelíteni fognak az európai uniós szinthez -, és természetesen a bérek is fel fognak zárkózni, legalábbis annak az alsó harmadához, márpedig ez rontani fogja a termelés hatékonyságát. Ezt a dilemmát megoldani a mai ismeretek szerint csak a köztehercsökkentés mellett lehetséges. Olyan köztehercsökkentés mellett, amely színvonalasabb oktatást, egészségügyet és közigazgatást biztosít, vagyis szerkezeti és működésbeli változásokra van szükség, olyan reformokra, amelyeknek társadalmi hatása egyenként is jelenetős, és amelyek kifutása inkább évtizedeket, mint éveket vesz igénybe.
Az az elszomorító, hogy az önök kormányának első szakaszában ilyen lépés nem történt. A kétéves költségvetésből viszont nyilvánvaló, hogy már nem is fog. Nincs tehát koncepció, nincs elegendő akarat és talán nincs elegendő politikai bátorság arra, hogy bármit is tegyenek az egészségügyben, az oktatásban vagy az önkormányzatok finanszírozásában.
A költségvetési hiánynak persze van egy másik oldala, a bevételi oldal, vagyis az adóterhek alakulása. Szerintem az adóterhelés csökkentése folyamatos és állandó feladat, a konkrét mértékek, a csökkenő trendtől való esetleges eltérés pedig a gazdaságpolitika egészével együtt ítélhető meg. Az azonban egyértelmű, hogy az uniós csatlakozás kapcsán szükség van az adórendszer átalakítására és az egyes adófajták súlyának megváltoztatására. A legnagyobb feladat az áfa harmonizációja, hiszen ennél az adónemnél egyszerre jelentkezik a szabályozás jelentős megváltoztatásának, másrészt az adócsökkentésnek az igénye. Nyilvánvaló, hogy amennyiben a kormány nem akarja hátrányos helyzetbe hozni a hazai termelőket, akkor a csatlakozás pillanatáig 20 százalékra kell mérsékelni a jelenleg 25 százalékos felső kulcsot, hiszen amennyiben ez marad, a magyar gazdaság versenyképessége lényegesen csökken. Ez a csökkenés azonban már mai áron számítva is 180-200 milliárd forint bevételkiesést jelent a költségvetésnek, amivel tehát számolni kell.
S végül két gondolat a költségvetéssel kapcsolatban, mindkettő az országjelentéssel kapcsolatos. Az egyik megjegyzésem az, hogy az Unió maga is megállapította, hogy a költségvetés nem tartalmaz elegendő forrást a modernizációs célokra. S bár a kormányoldal sokat beszél a Széchenyi-terv szándékairól, én is a konkrétumokat tekintem mérvadónak. A költségvetés számai pedig azt mutatják, hogy környezetvédelemre kevesebb pénz jut jövőre és azután is, mint az idén.
(13.40)
Azt mutatják, hogy finoman szólva is bizonytalan az autópálya-fejlesztés pénzügyi háttere; azt mutatják, hogy nem lesz vasúti reform, nem lesz jól működő regionális rendszer.
Második megjegyzésem azzal függ össze, hogy az Unió megítélésem szerint súlyos kifogásokat tett a regionális és strukturális politikai támogatások magyarországi koordinációjával kapcsolatban. Bár kétségkívül történt előrelépés, Magyarországnak azonban elemi érdeke, hogy legalább ezen a területen ne legyenek problémák, hiszen az uniós források lekötési képessége már önmagában is a felkészültség egyik legfontosabb biztosítéka. Örvendetes volna tehát az, ha a miniszterelnök úr meghozná végre azt a szükséges döntést, hogy kijelöli az egyértelmű felelősségi területeket, és hierarchiát alakítana ki a jelenlegi széttagolt, rosszul koordinált és nem hatékony bürokrácia helyett.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
