DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor a magyar kormány 1998. március végén megkezdte a tárgyalásokat az Európai Unióval a csatlakozásunkról, egy olyan állásfoglalást tett közzé, amelyben kifejtette, hogy Magyarország egyenjogú, egyenértékű tagja kíván lenni az Európai Uniónak. Úgy hiszem, hogy ez az elv változatlanul töretlenül érvényesül a jelen kormány politikájában is.
Annak azonban, hogy ez az elv érvényesüljön, nagyon komoly feltételei vannak. Az egyik legfontosabb feltétel az, hogy Magyarország képes legyen bekapcsolódni egyenértékűen az Unió működési rendszerébe, szervezetrendszerébe. Ezért válik az én felfogásomban is, nagyon sok szakértő véleménye szerint is a felkészülés egyik leghangsúlyosabb területévé az úgynevezett adminisztratív kapacitások, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, az egész intézményrendszer az állat-egészségügyi ellenőrző állomástól a határőrség éjjellátó készülékéig, mert ez fogja, tisztelt Ház, eldönteni, hogy tényleg egyenértékűek leszünk-e, tényleg azonos joggal tudunk-e részt venni, mert ha ezek a feltételek nem állnak rendelkezésünkre, akkor hiába a szép szó és hiába a deklaráció.
(13.20)
E tekintetben a mai vitában hasznosnak tartottam volna, ha akár a kormányfő, a kormány tagjai külön szóltak volna arról is, hogy a jogharmonizáció mellett az intézményépítésnek, a felkészülésnek milyen fontos soron lévő teendői vannak. Hiszen úgy tűnik, hogy a felkészülés folyamatában az eddigiek során a figyelmünk és erőfeszítéseink elsősorban a jogharmonizációra koncentrálódtak. Ideje lenne némiképp váltani, és sokkal nagyobb energiát fordítani az intézményépítésre, az intézmények fejlesztésére.
Ezt annál inkább meggyőződéssel állítom, mert most már a negyedik országjelentést tanulmányozzuk, és ebben a négy országjelentésben bizonyos problémakörök visszaköszönnek. Ez nem azt jelenti, hogy semmiféle erőfeszítés nem történt, csak azt jelenti, hogy változatlanul súlyos megoldásra váró fejlesztési feladataink vannak.
Kezemben tartom a Kopint-Datorg összehasonlító elemzését, amely az előző három országjelentést analizálta. Ebben az összefoglalóban 14 súlyponti problémát említenek, és ezeknek, tisztelt képviselőtársaim, döntő többsége a közigazgatással, az igazságszolgáltatással, az adminisztratív kapacitásokkal kapcsolatos. Tehát az eddiginél jóval nagyobb figyelmet, több energiát és több pénzt kell arra fordítanunk, hogy ténylegesen egyenértékű tagjai legyünk az Európai Uniónak.
Ha összevetem a 2000. november 8-án kelt országjelentést ezekkel a súlyponti problémákkal, akkor változatlanul azt kell konstatálni, hogy minden erőfeszítés ellenére még számos területen ugyanazokat a lemaradásokat, hibákat, fogyatékosságokat konstatálja az Európai Bizottság. Ezek sorában elsőként szeretnék szólni az igazságszolgáltatásról, amelynek ágát-bogát, gondjait, problémáját valamelyest ismerem, és azt is tudom, nem lehet egyik évről a másikra csodát csinálni, de azt határozottan állíthatom, annak az oka, hogy most már második alkalommal az országjelentés a Legfelsőbb Bíróság helyzetével kapcsolatban azt a megállapítást teszi, hogy nem tud eleget tenni alkotmányos kötelezettségének, ez egyértelműen arra vezethető vissza, hogy az igazságszolgáltatási reform megtört, nem jöttek létre a regionális bíróságok, és ez bizony a Legfelsőbb Bíróság számára katasztrofális helyzetet jelentett. Tehát megvan az oka, megvan az eredője, hogy miért van ilyen helyzet.
Hasonlóképpen említenem kell, képviselő asszony szólt hozzászólásában a börtönügyről, amely új elem, az eddigiekben az országjelentés még nem tartalmazta. Itt is nyomon követhető, hogy annak a differenciálatlan büntetőpolitikának a következtében, amely végül is 20 százalékos újabb terhet jelentett a büntetés-végrehajtás számára, a korábbi 140 százalékról most 160 százalékra emelkedett a börtönök túlzsúfoltsága. Ez nem maradhat intézkedés nélkül. Lehet arról vitát folytatni, hogy ez a büntetőpolitika helyes vagy nem helyes, de arról nem célszerű vitát folytatni, hogy ennek a helyzetnek a lényege a tarthatatlanság, és ezen mindenképpen változtatni kell. S ha ehhez hozzáteszem azt, tisztelt Ház, hogy a 2001-2002-es költségvetésben az erre vonatkozó források meglehetősen szűkösek, akkor nem látok valami biztató perspektívát a magyar, úgynevezett, adminisztratív kapacitás fejlesztésének további lehetőségeiben.
De ezen túlmenően azt hiszem, nem a levegőbe kell beszélni, hanem konkrétan azokra a megállapításokra utalni, amelyeket az országjelentés tartalmaz: bizony a mezőgazdaságban, az állategészségügyben, a szállításban, a postai, a légi közlekedési piac liberalizációjában, a regionális politikában, a környezetvédelemben, a bel- és igazságügyi együttműködésben mindenütt találhatunk olyan elemeket, amelyek nagyon súlyos gondokat jelentenek akkor, amikor egyenértékűen kell majd bekapcsolódni az Európai Unió munkájába.
A köztársasági elnök úr említette - és nagyon jól tette, nagyon helyesen tette - csatlakozásunk alkotmányos feltételeinek a kialakítását. Itt az ideje, tisztelt Ház, hogy ezzel a parlament nyilvánossága is foglalkozzék. Ez közös döntést igényel. Egyelőre nincs alkotmányos akadálya annak, hogy a csatlakozási tárgyalások folyjanak, de közösen kell kialakítanunk ennek az alkotmánymódosításnak a tartalmát, a terjedelmét, és reményeink szerint ez nem csak arra szűkül le, hogy megnyitja a közösségi jog útját a nemzeti jogba történő behatolás szempontjából, hanem a leglényegesebb alkotmányos problémákat - az Országgyűlés és a kormány mandátumalakításának lehetőségeit is - reményeink szerint magába fogja foglalni.
Végezetül egy mondatot szeretnék hozzátenni. Tisztelt Ház! Nem leszünk egyenértékűek, nem leszünk egyenjogúak, ha ebben az országban nem érvényesül az államépítési folyamatosság. Négy évről négy évre nem lehet felborítani az államszervezetet, nem lehet félbehagyni reformokat és újabb reformokat elindítani, mert így az egész intézményrendszer tulajdonképpen csak visszafejlődik, és újabb és újabb zavarok keletkeznek. Ennek a figyelembevételével kell meghatározni mindazt, ami az uniós tagságunkat elősegíti.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
