KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Felszólalásomban az emberi jogok érvényesülésének néhány kérdését szeretném érinteni az európai uniós csatlakozási folyamatban. Nem csupán az országjelentésre támaszkodom, hiszen az európai dokumentumok összefüggnek; szükségszerűen összefüggnek, mert azonos a viszonyítási alap a már rögzített, számunkra kötelező elvek és az az új európai alkotmány esetében, amelyről ma már szó esett, és amelyik Nizzában kerül majd elfogadásra, és amelynek kulcsszavai: a méltóság, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás a további utunkat is kijelölik.
Azt hiszem, joggal lehetünk arra büszkék, hogy az emberi jogok érvényesülését biztosító jogintézményeinkért rendszeresen dicséretet kapunk az Európai Uniótól, és meg is érdemeljük ezt a dicséretet, ha a ratifikált és törvényben kihirdetett egyezségokmányok számára és jelentőségére gondolunk; talán nem véletlen, hogy éppen a szociális dokumentumok terén vagyunk elmaradva. Büszkék lehetünk az országgyűlési biztosok jogintézményére és személyes teljesítményére is.
Mégis figyelnünk kell arra, amire az uniós dokumentumok az emberi jogok kapcsán felhívják a figyelmünket. Két dolgot szeretnék kiemelni, a börtönviszonyokat és a menedékjog érvényesülését érintő észrevételeket.
Tudom, hogy egy szegénységben gyötrődő országban nem túlságosan népszerű fogva tartott, börtönbüntetésüket töltő állampolgárok érdekében szót emelni. De Európa figyel minket, és évről évre minden dokumentumában és jelentésében szóvá teszi, hogy a börtönökben zsúfoltság van, embertelen körülmények között vannak a fogva tartottak, és tegyük hozzá, a büntetés-végrehajtási intézmények dolgozói is ugyanolyan módon foglyai ennek a helyzetnek, mint ahogy a fogva tartottak szenvednek.
Számomra, mint az emberi jogi bizottság elnöke számára külön kudarc, hogy az előzetesen fogva tartottak helyzetében nem sikerült kodifikációs előrelépést elérnünk. Az uniós jelentés kitér az előzetesen fogva tartottak helyzetére, akik között - ne felejtsük el - szükségszerűen ártatlan emberek is vannak. Jártam olyan zárkában, ahol nyolc asszony volt előzetesen fogva tartva, közöttük egy kilencedik hónapos terhes, és ha oda akart menni a mosdóhoz, akkor két másik asszonynak fel kellett ülnie az ágyra. Nem tudom, hogy közülük ki volt az ártatlan és ki minősül majd bűnösnek, de egyben biztos vagyok, hogy a magzat ártatlan, és embertelen körülmények között készül fel az életre.
Személyes kudarcként élem meg, hogy az országgyűlési biztos ajánlása ellenére nem sikerült elérni, hogy az előzetesen fogva tartottak sorsáról, a velük kapcsolatos szabályokról egységes szabályozás szülessen az Igazságügyi Minisztérium egyet nem értése miatt.
Néhány mondatot a menedékjog érvényesüléséről, a menekültekről. Magyarország tranzitország, a schengeni határ tőlünk nyugatra húzódik. Azt hiszem, előbb utóbb válaszolunk kell a Helsinki Bizottság kérdésére, hogy védelmezzük vagy áteresztjük-e a menekülőket. Európa kétarcú a magyarországi menekülthelyzettel kapcsolatban, hiszen szóvá tette, szóvá teszi és szóvá fogja tenni, ha börtönkörülmények között őrizzük és tartjuk fogva a menedéket kérőket, de természetesen annak sem örül, ha a Magyarországon menedékjogot kérők előbb-utóbb eltűnnek és Nyugat-Európában jelentkeznek.
Magyarországon a védelemben részesülők 78 százaléka csak rövid távú védelmet kap, és két és fél év alatt, az elmúlt két és fél év alatt a menedékkérők 75 százaléka tűnt el az országból. Fel kell tenni magunknak a kérdést, hogy nem volna-e mindannyiuk számára jobb, ha végiggondolnánk menekültpolitikánk elveit, és végiggondolnánk azokat az eszközöket és lehetőségeket, amelyekkel integrálni tudnánk a menedéket kérőket Magyarországon, segíteni tudnánk a beilleszkedésüket, segíteni tudnánk azt, hogy munkát végezzenek, és nem költségvetési pénzből fogva tartva tartanánk és eltartanánk őket. Mindannyiunk számára hasznosabb lenne.
A második kérdéskör nagyon röviden az egyenlőtlen bánásmód kapcsán tett észrevételek. Hosszan szeretnék róla beszélni, de lehetetlen, hogy az országjelentésnek ugyanaz a véleménye Magyarországon a nők helyzetéről, ahogyan erről itt az ülésteremben már sokszor beszéltünk. Az Európai Unióból is úgy látszik, hogy a nők helyzete a munkaerőpiacon hátrányos, újra szóvá teszik az egyenlőtlen bérezést, újra szóvá teszik a női méltóságot és a női autonómiát sértő jelenségeket a munkaerőpiacon. De szóvá teszik a kisebbségek helyzetét is.
Rendkívül fájlalom, hogy az expozékban nem hangzott el az a szó, hogy "kisebbség". Rendkívül fájlalom, hogy a nemzetállam fogalmának új meghatározása mellett elfelejtjük Habsburg Ottó igazságát, aki a Magyarország 2000 rendezvényen azt mondta: és kérem szépen, ne tessenek elfelejteni, hogy ebben az országban velünk él tizenhárom nemzeti kisebbség. Fájlalom, hogy a kisebbség szót csak Kelemen András ejtette ki a száján mint az európai uniós alkotmánnyal szembeni elvárást, és fájlalom, hogy a kisebbségi ügyért felelős igazságügy-miniszter úgy ment el, hogy erről a kérdéskörről egyetlen szót sem szólt.
(12.50)
Fájlalom azért, mert a magyarországi kisebbségek sorsa az egész nemzet sorsától elválaszthatatlan, és fájlalom azért, mert a magyarországi cigányság jövője elválaszthatatlan az egész nemzet jövőjétől. Ha a ma még meg sem született cigány gyermekek munkanélküli-sorsra vannak kárhoztatva, ha speciális tantervű és kisegítő iskolákon húzzuk őket keresztül, ha nem jutnak piacképes szaktudáshoz, akkor ennek az országnak a munkaerőforrását szűkítjük be és a gazdasági növekedés esélyét csökkentjük. És fájlalom azért, hogy nem esett minderről szó, mert így nem esett szó arról sem, amit egyedül Horn Gyula képviselőtársam említett, hogy a rasszizmus és az idegengyűlölet jegyei szégyenfoltot jelentenek ennek az országnak az arcán. Szól erről az országjelentés, szól az Európa Tanács rasszizmus és idegengyűlölet elleni bizottságának jelentése is.
Ezért kérem és várom, hogy az országjelentés tanulságai kapcsán is kapjon támogatást a kormánytól az a jogalkotási kísérlet, amelyet Kaltenbach Jenő országgyűlési biztos mutatott be nemrégen az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságnak. Kísérletet tett egy komplex törvényi szabályozásra a rasszizmus és idegengyűlölet ellen. Kísérletet tett az egyenlőtlen bánásmód megszüntetése ellen akkor, ha ez etnikai alapon történik, és ez a kísérlet tiszteletet és megbecsülést érdemel, mindannyiunktól pedig őszinteséget; őszinteséget annak a beismerésében, hogy a gyűlölet magva, a gyűlölet csírája bennünk is lehet, és addig nem fogunk tudni előrelépni, amíg a saját lelkünkből ki nem irtjuk azt.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Orbán Viktor az asztalon kopog.)
