KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! A harmadik évezred, a XXI. század küszöbén az ezeréves magyar állam valóban egy történelmi lehetőség előtt áll. A NATO után az Európai Unióhoz is csatlakozva, teljes jogú tagként és véglegesen elfoglalhatjuk helyünket a világfejlődés élvonalában, a legfejlettebb demokratikus államok közösségében, családjában.
A NATO-hoz és az Európai Unióhoz tartozásunk, saját erőfeszítéseinken túl, garantálja katonai biztonságunkat, gazdasági-társadalmi stabilitásunkat és fejlődésünket. A rendszerváltozás óta a parlamenti pártok döntő többsége kezdettől, egyértelműen kinyilvánította elkötelezettségét Magyarország európai uniós tagsága mellett. Csak az oda vezető út vagy az ahhoz vezető, azt a leghatékonyabban szolgáló módszerek tekintetében voltak és vannak is különbségek. Mi, néhány más párttal ellentétben úgy gondoljuk, hogy nem történelmi érdemeink elismerésének, nem is szenvedéseinkért kijáró kárpótlásnak, valamiféle történelmi jussnak kell tekinteni európai uniós csatlakozásunkat. Tudomásul vesszük, hogy annak feltételei vannak, mégpedig az, hogy viszonyainkat, szabályainkat a szükséges mértékben hozzáigazítsuk az Európai Unió viszonyaihoz és szabályaihoz. Ezt szorgalmaztuk ellenzékben 1990 és '94 között, és ezt szorgalmazzuk most is.
S ezt tettük, amikor kormányoztunk, 1994 és '98 között, többek között azzal, hogy helyreállítottuk a gazdaság veszélyesen megingott egyensúlyát, rendeztük kapcsolatainkat szomszédainkkal, előrevittük a jogharmonizációt és az ország felkészítését, felkészülését. Az európai uniós csatlakozáshoz elengedhetetlen volt csatlakozásunk az OECD-hez, a fejlett országok gazdasági közösségéhez, és ezt is megtettük. Nagyon fontos, ha nem is elengedhetetlen volt a NATO-csatlakozás előkészítése; és kitartóan érveltünk a differenciálás, a csatlakozni kívánó országok teljesítmény szerinti, felkészültség szerinti elbírálása mellett.
(9.40)
Ennek is köszönhető, hogy 1998 március végén a hat leginkább felkészült országgal kezdték meg a csatlakozási tárgyalásokat, és ebben a körben hazánk is ott volt. Amit tettünk, az folytatása volt annak, amit az Antall-kormány elkezdett, mely kormány kidolgozta és aláírta Magyarország és az Európai Unió között a társulási megállapodást - más néven európai megállapodást -, és amely benyújtotta Magyarország teljes jogú csatlakozásra irányuló kérelmét. Ily módon az Orbán-Torgyán-kormány jó örökséget vett át az integráció kérdésében is, és nem állítom, hogy ezt elherdálta volna.
1999 őszén és most néhány hete az országjelentés képet ad a továbbhaladásról, de természetesen képet ad a hiányosságokról is. Meggyőződésem, tisztelt Ház, hogy a mindenkori kormány akkor jár el helyesen, ha örül az elismerésnek, de nem utasítja el, nem hagyja figyelmen kívül, nem valamiféle ellenzéki aknamunkának tekinti, hanem megszívleli a kritikákat, és hozzálát a hiányosságok felszámolásához. Ehhez természetesen fel kell adni a berzenkedést, fel kell adni az önérzetre hivatkozást az úgynevezett vizsgáztatás miatt. Tudomásul kell venni, hogy az Európai Unió tagállamainak kormányai és parlamentjei felelősséggel tartoznak saját választóiknak azért, hogy ebben a több mint negyvenéves munkával kialakított integrációban ne okozzon működési zavarokat egy-egy megfelelően fel nem készült ország csatlakozása.
Felelősségük van ezért, és ezt a felelősséget teljesítik, amikor gondoskodnak arról, hogy csak olyan ország kerülhessen be, amelyik teljesíteni tudja a csatlakozási feltételeket. És valóban van felelőssége az Európai Uniónak azért, hogy megteremtse a bővítés feltételeit, és van felelősségük a csatlakozni kívánó országoknak, hogy ők meg a csatlakozás feltételeit teljesítsék.
Azt gondolom, tisztelt Ház, van remény arra, hogy megváltozik a kormány egyes politikusainak ez a felfogása, hiszen miniszterelnök úr épp az imént mondta - s ezt nagyon nagy örömmel hallottam -, hogy Magyarország európai uniós csatlakozása nem fogja veszélyeztetni nemzeti identitásunkat, nem fogja veszélyeztetni kultúránkat. S remélem, már végleg túljutott azon az álláspontján, amit még ellenzéki politikusként fogalmazott meg, hogy Magyarország a csatlakozásával bizony elveszítheti nemzeti kultúráját, sőt a nyelvét is.
Azt is tudomásul kell venni, hogy az Európai Unió brüsszeli Bizottsága az országjelentésben nem a magyar emberek teljesítményéről állít ki bizonyítványt, csupán a mindenkori kormány teljesítményéről. Éppen ezért a kormánynak kell elsősorban megszívlelnie a kritikát. Vissza kell szorítani a korrupciót, amit az ez évi országjelentés az autópálya-építés ügyével kapcsol össze. Helyre kell állítani az érdemi szociális párbeszédet és az érdekegyeztetést. Fel kell gyorsítani a jogharmonizációt, különösen a környezetvédelem, a mezőgazdaság, a közlekedés és a szállítás területén. Erősíteni kell az önkormányzatok pénzügyi autonómiáját, pénzügyi függetlenségét. Meg kell szüntetni a közszolgálati televíziók és rádió irányító testületeinek az egyoldalú összetételét, hiszen - ahogy az országjelentés utal rá - ez a politikai befolyásolás lehetőségét veti fel. Azt mondja az országjelentés, hogy "as soon as possible", ami nem azt jelenti, hogy akkor, amikor a kormány kénye-kedve ezt így tartja. Nem is említem ebben a felsorolásban az elmaradt reformokat vagy a visszafordítani próbált reformokat, mint a nyugdíjreformot vagy az egészségügy reformját, mert őszintén szólva nem bízom már abban, hogy másfél évvel a választás előtt a kormány hozzáfogna ahhoz, amit két és fél évig nem tett meg.
És, tisztelt Ház, fel kell hagyni az ellenzék nyilvános gyanúsítgatásával, azzal a próbálkozással, hogy a kritikát az ellenzék valamiféle aknamunkájának tüntessük fel, mely próbálkozást az Európai Unió bővítési biztosának szóvivője bolhacirkusznak minősített, megtanulva magyarul ezt a szót, talán azért, hogy mindazok, akik szeretik az egyenes beszédet, azok is pontosan értsék, miről van szó.
És miniszterelnök úr, ha kérhetem, ne állítsa olyan rejtély elé az Európai Unió vezetőit, hogy megpróbálják kitalálni, mit jelentenek azon szavai, amelyekkel megkülönbözteti a becsületesen dolgozó magyar embereket - természetesen közéjük sorolva saját magát és kormányát, hiszen többes szám első személyben fogalmazott - az általa meggyanúsított ellenzéktől. S ha már bolhacirkusz az, ami itt történik, legalább ne vállaljon ebben személyes szerepet.
Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt elkötelezettsége nem változik aszerint, hogy éppen kormányon vagy ellenzékben vagyunk-e; távlati programunkban is nyomatékos hangsúlyt helyezünk Magyarország európai uniós csatlakozására és beilleszkedésére. Arra törekszünk, hogy Magyarország mielőbb és az elérhető legjobb feltételekkel legyen az Unió tagja. Ezért érvelünk változatlanul a differenciálás, a teljesítmény, a felkészültség szerinti megkülönböztetés alkalmazása mellett, a nagy ugrásnak, nagy robbanásnak nevezett koncepció - hogy tíz vagy még több országot vegyenek fel együtt - ellen és a kisebb csoportokban történő, folyamatos, fokozatos bővítés mellett.
Erre összpontosítunk minden alkalommal, amikor a velünk szoros kapcsolatokat tartó európai uniós szocialista, szociáldemokrata pártok vezetőivel találkozunk és tárgyalunk, akiknek döntő többsége saját országának kormányát is alkotja, és szívesen vállalunk részt éppen ezen kapcsolatrendszerünkön keresztül akár vitás kérdések rendezésének előmozdításában vagy majd a parlamenti ratifikáció előmozdításában. És ezért szorgalmazzuk idehaza is a széles körű egyeztetést, az együttműködést, ezért kezdeményeztük - és változatlanul fenntartjuk a kezdeményezést - a parlamenti integrációs nagybizottságot a házelnök vezetésével. Ezért javasoljuk egy integrációs vagy európai nemzeti kerekasztal létrehozását, amelyben a pártok, az érdek-képviseleti szervek, szakmai és más civil szervezetek vennének részt.
Ezt tesszük, és ezt kell tennünk, hiszen Magyarország európai uniós csatlakozása egy több kormányzati cikluson átívelő dolog, aminek előmozdításában valamennyien felelősséget kell hogy vállaljunk.
Ami pedig a miniszterelnök úr által felmutatott - ha jól láttam - borítékot illeti, azt készséggel átvesszük. Mi mindig átvesszük és fel is nyitjuk a borítékainkat.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
