MOLNÁR RÓBERT
MOLNÁR RÓBERT
MOLNÁR RÓBERT (FKGP): "Európát tégláról téglára, szerény, de konkrét vívmányokkal kell újjáépíteni, amelyek fokozatosan létrehozzák az országok közötti tényleges szolidaritást." - mondta Jean Monnet francia diplomata, miniszter, a Montánunió elnöke.
Mélyen tisztelt Miniszterelnök Úr! Elnök Asszony! Miniszter Úr! Kedves Államtitkár Úr! Hölgyeim és Uraim!
(11.40)
A nagy dolgok véghezviteléhez sok nagyformátumú személyiségre, sok időre, energiára és kitartásra van szükség.
A XV. század egyik legnagyobb humanista tudósa, Rotterdami Erasmus öt-hatszáz évvel ezelőtt egy egységes kontinens szükségességéről prédikált, amelyben - és ez nagyon fontos, képviselőtársaim - minden nemzet megtarthatja kultúráját, nemzeti sajátosságait. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal nemcsak mi, hanem maga az egységesülő Európa is gyarapodik, hisz ha nem is a gazdasági potenciájával, de évezredes történelmiségével, nyelvével, egyedi kultúrájával, sajátosságaival és szellemi munícióival járul hozzá hazánk, az egységes Európa gazdagodásához. Ez pedig olyan tőke, amely megfizethetetlen, amely pénzben nem kifejezhető, azonban értékálló, hiszen a nemzet viharos évszázadai és évezrede alatt felhalmozott szellemi kincséről van szó.
Ha már említést tettem a nagy gondolkodó Erasmusról, akkor említést kell tenni államalapító Szent István királyunkról is, aki a szórványnépek által lakott területen szinte a semmiből teremtett a magyarságnak hazát. S hogy Szent István már ezer évvel ezelőtt is mennyire európai gondolkodó volt, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a nagy keleti befolyás ellenére ő a fejlődést jelentő kereszténységet választotta, és a toleranciára, a nemzetiségekkel való békés egymás mellett élésre szólította fel honfitársait. S ha belegondolunk abba, kedves képviselőtársaim, hogy még ma is vannak olyan politikusok határainkon túl, de nem is oly messze tőlünk keletre, akik gyűlölködő, más nemzetiségek elleni uszítások révén kaparinthattak maguknak hatalmat, akkor igenis megállapíthatjuk, hogy Szent István ezer évvel ezelőtt több, mint ezer évre előre ellátta intelmeivel nemzetét. Ő már akkor jelezte Európának, hogy tőlünk nincs félnivalójuk, s attól csak gazdagabb az állam, ha területein sokféle nemzetiség él, sokféle hangot hallat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Történelmi léptékkel nézve nem hosszú, de az emberi élethez viszonyítva rengeteg időt és lehetőséget veszített azzal hazánk, hogy a múltban olyan vezetőik voltak, akik törvénytelen úton kaparintották meg a hatalmat, hogy azután egy gonosz nagyhatalom markába taszítsák hazánkat, s ezzel is hozzájárulva Európa tömbösítéséhez. A kommunista vezetőket abszolút nem érdekelte Európa, a nemzet, a nép, csupán azzal foglalkoztak, hogyan tudják a munkásmozgalom köntösébe bújtatva a hazaszeretetet csírájában is kioltani. Ezek a vezetők már nem politizálnak, egyesek szerint igen, azonban ez a káros ideológia még fellelhető hazánkban.
Hölgyeim és Uraim! A sok kétség mellett örömteli, hogy egykoron a proletariátus rendíthetetlen elveit valló egynémely pártokban a rendszerváltozással egy időben pálfordulás történt, és mára a fejlődést jelentő Nyugat, a biztonságot adó NATO híveivé váltak. Azonban kis nemzet lévén, koncentrált figyelmet kell fordítanunk a bennünket erőteljesebben érő globalizációs hatásokra, uniós csatlakozásunk során ezért elsősorban a nemzet érdekeit kell figyelembe vennünk.
Ennek jegyében kezdeményeztük dr. Mátrai Márta fideszes képviselő asszonnyal a nemzeti jelképekről szóló törvény módosítását, amely 2000. augusztus 20-ai életbe lépésétől kezdődően elrendelte a középületeken a nemzeti zászlók állandó kihelyezését. Jól szolgálja a felzárkózásunkat és csatlakozásunkat az Orbán-kabinet által meghirdetett Széchenyi-terv, a kialakult és a kialakulóban lévő regionalitás, a kistérségiség pedig jó alapot biztosít arra, hogy a kommunizmus ötven éve alatt elszenvedett lemaradásunkat mihamarabb behozzuk, és a méltatlanul elhanyagolt vidék számára is biztosítsuk az esélyegyenlőséget. Ehhez szükség van az európai uniós tagságra, az azzal járó támogatásokra és a piaci lehetőségekre.
A jelen kormány minden eddigi kormánynál nagyobb erőfeszítéseket tett az uniós csatlakozásunk érdekében, mindig felelőssége teljes tudatában, mindig a nemzet iránt érzett felelősségétől vezérelve, mindig figyelve a társadalom elvárásaira, az ellenzék építő javaslataira, hiszen az integráció közös ügyünk, azzal a jövőt építjük, amelynek szilárd alapját a múlt értékei adják. Enélkül nincs felemelkedés, nincs polgári jövő. De a változásokhoz nemcsak a jogrendszert, a törvényeinket kell megújítanunk, hanem nekünk mindannyiunk szemléletének is meg kell változnia, hogy képesek legyünk befogadni az újat, de egyúttal meg tudjunk maradni jó magyaroknak is.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Egy amerikai lapban pár évvel ezelőtt egy szociológustól a rendszerváltó társadalmakkal összefüggésben érdekes gondolatokat olvastam. A tudós azt állítja, hogy a padlón lévő gazdaságok talpra állítása sokkal könnyebb feladat, mint egy elkeseredett társadalmat ráébreszteni arra, hogy a rendszerváltoztatással együtt járó elkerülhetetlen sokkok után kezébe veheti sorsa intézését. A szociológus megjegyzi, hogy az ilyen társadalmakban a legfőbb problémát az igényesség felélesztése jelenti.
Tisztelt Ház! A kormány jogalkotási programja az uniókompatíbilis és a csatlakozás szempontjából fontos törvényeket kezeli prioritásként, azonban nem helyezi ezek alá az itt élő családok, a nyugdíjasok, a fiatalok helyzetének megnyugtató rendezését sem.
Éppen ezért még véletlenül sem szeretnénk, hogy előfordulhasson olyan eset, mint ami az előző kormány ideje alatt megtörtént, amikor is Bokros Lajos egy élet munkájáért a nyugdíjasainknak megalázó havi 50 forintos emelést utalt, és a beígért 20 százalékos nyugdíjemelés helyett 18 százalékos reálnyugdíj-csökkenést szenvedtek el. Az Unió szempontjából is fontos kérdés, hogy a lakáspiacon is változások menjenek végbe. A kormány támogatási rendszerének köszönhetően ezen a téren is érezhető a pozitív elmozdulás.
Hölgyeim és Uraim! Beszédemet Monnet francia diplomata szavaival kezdtem, aki az Európai Közösség tégláról téglára való építésére hívta fel a figyelmet. Szent István királyunk már ezer esztendővel ezelőtt megteremtette a mostani integrációnk szilárdnak bizonyuló alapjait. 1956 hősei megkezdték a tégláról téglára való építkezést, de a kényszerű szünet után e fiatal polgári kormányra marad az a küldetés, hogy tető alá hozza mindazt, amit államalapító királyunk egy évezreddel ezelőtt megálmodott.
Kedves Képviselőtársaim! Dolgozzunk mindannyian azért, hogy közös álmaink mielőbb valóra válhassanak!
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)
