ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Először is: nézzék, azt hiszem, Bauer Tamás úrnak azt tudom mondani, hogy sem sértegetni, sem gyalázkodni nincsen sok értelme. Nincs értelme bárkit akár idősebb kora okán, akár fiatalabb kora okán megbántani itt a parlamentben. Ha teheti, kérem Bauer képviselő urat, ne is tegye.
Azonkívül talán vádaskodni sem feltétlenül okos dolog, meg titkosszolgálatokra utalni; az idő szűke miatt nem alkalmas most a hely arra, hogy hosszan idézgessek itt - ezek mind a nyilvánosság előtt megjelentek! Én már elmondtam a rádióban is, hogy nem arról van szó, hogy úgymond, a magyar hazaárulók, és úgymond, a magyar nép külföldi ellenségei titokban összesúgnak, összehajolnak valami setét szegletben. Hanem arról van szó, hogy önök ki szoktak állni és el szokták mondani, amit gondolnak, úgy, ahogyan szokták gondolni, és az, amit önök mondani szoktak - és tegyük zárójelbe, hogy jót tesz-e az országnak vagy nem, most csak egy tényt akarok rögzíteni -, nem esik egybe azzal, mint amit a magyar demokráciáról az Európai Unió mond. Ezt a tényt szeretném ezen a vitanapon leszögezni. (Bauer Tamás ingatja a fejét.) Az Európai Unió azt mondja, hogy Magyarország egy nyugati demokrácia. Azt mondja, hogy minden követelményt, ami az uniós tagsághoz a demokrácia szempontjából szükséges, teljesít.
Szeretném megismételni, kicsit vitatkozva a most éppen jelen nem lévő Kovács Lászlóval, hogy ezt a kijelentést egyébként nem a magyar kormányról teszi az országjelentés, hanem azt mondja, hogy ez Magyarország mai állapota. Mert az országjelentés - szemben azzal, amit a pártelnök úr mondott - valójában nem a kormányokról szól, hanem az országok állapotjáról szól. Az sem igaz, amit egy másik megjegyzésben hallhattunk, hogy azért a kormányokról szólna a jelentés, mert a kormányok lépnek be az Unióba - hát nem így van. Az Unióba elsősorban az országok polgárai lépnek be. Hát éppen az a célunk, felteszem, ennek a vitának is az az értelme, hogy világossá tehessük a tévé előtt ülők és a rádiót hallgatók számára, hogy az Unióhoz nem Magyarország csatlakozik, hanem minden egyes magyar polgárnak kell megpróbálnia élni ezzel a lehetőséggel és belépni. Ezt hívják egyébként a polgárok Európájának, ez egy közkedvelt öndefiníciója az Európai Uniónak is; megint csak egybeeső törekvésekről van szó. Ennyit hát arról, amit az előbb hallhattunk.
Van itt azonban néhány fontos dolog. Valami félreértés lehet Szekeres úr és közöttem. A magyar kormány álláspontja nem az, hogy az Unióhoz való csatlakozás pillanatában a közös pénzhez való csatlakozás feltételeinek is meg akarunk felelni. Ha éppen sikerülne, nem esne nekünk rosszul, de ez nem cél. Azok nagyon kemény követelmények, a magyar kormány nem akar egyszerre csatlakozni az Unióhoz és egyszerre a közös pénzhez. Az elgondolásunk inkább az, hogy először csatlakoznánk az Unióhoz, ennek a következményeit majd fel kell mérnünk, meg kell élnünk, káros hatásait le kell csökkenteni, jótékony hatásait fel kell erősíteni; és egy második lépésben csatlakozhatunk a pénzhez, aminek szintén óriási kockázata van, amit én nem becsülnék le. Tehát ha az Unióhoz való csatlakozásig elérjük a pénzügyi mutatókban azokat a kedvező számokat, ami a közös pénzhez kell, az jó - de nem ez a célunk. Tehát szeretném elmondani, nem a "B", hanem az "A" álláspont az ön hozzászólásában az, amit a kormány a magáénak vall.
Egyetértek azokkal a képviselőkkel, akik azt mondták, hogy az országjelentés összességében jó. Az országjelentés azonban nem egyszerűen azt mondja, hogy a helyzet jó, hanem azt, hogy Magyarország a helyes irányba halad. Igen, tisztelt hölgyeim és uraim, mondjuk ki: Magyarországon persze sok gond van, nagyon sok minden nem úgy alakul még, ahogy szeretnénk, de összességében Magyarországon jó irányba mennek a dolgok. Erről szól az Unió hazánkról, Magyarország polgárainak teljesítményéről készült országjelentése.
Van néhány apró félreértés, amit szeretnék eloszlatni. Úgy emlékszem, hogy amikor az előző kormány az átmeneti kérelmek iránti igényeit megjelölte, azon az indikatív listán akkor olyan 70-80 igény lehetett. Hogy ez magas-e vagy sem, nem tudom megmondani, nagyjából annyi lehet, mint Lengyelországé, amely kevésbé volt akkor felkészült állapotban.
Én egyébként helyesnek tartom, hogy akkor egy aránylag magas listát adott le az akkori kormány - ezt akkor is elmondtam -, mert innen tudunk lefele jönni. Most lehet alkudozni, egyeseket elejteni, másokat fenntartani és így tovább. Tehát azt hiszem, ezt helyesen tette az előző kormány, erről talán már korábban beszéltünk.
Dohányügyben nem arról van szó, hogy a dohánygyárakat akarná bárki támogatni, ez egy másik történet - ez a dohánytermelőkről szól. Ezt a kormány elég hosszan tárgyalta a kormányülésen, nem pendült minden miniszter egy húron ebben az ügyben, de végül is a rendelkezésünkre álló adatok alapján azt mondhatjuk, hogy körülbelül 12-15 ezer olyan dohánytermelő ment volna abban a pillanatban tönkre, ha ezt a szabályt elfogadjuk, mert a Magyarországon termelt dohánylevelekből nem lehet előállítani olyan cigarettát, amit, ha elfogadtuk volna ezt az uniós szabályt, ma Magyarországon elő lehet állítani. Ez mérlegelés kérdése, ez volt a megfontolás mögötte.
Élet az Európai Unión kívül. Szeretném elvi éllel elmondani önöknek a következőt. Ma senki sem tudhatja, hogy Magyarországot felveszik-e az Európai Unióba vagy sem. Senki sem tudhatja, hogy mikor veszik fel. Csak azt tudjuk, hogy mi szeretnénk, ha ez bekövetkezne, és mindent megteszünk ennek érdekében. De sajnos, ez elakadhat, nem tudjuk, hogyan alakul - ahogyan Martonyi János mondta - a házassági szerződés másik képviselőjének, másik felének a szándéka, ez vagy állandó, vagy sem. Most úgy tűnik, ez a szándék mintha megvolna. A végén sem tudjuk, hogy amikor majd elvégzi a rovancsot a tisztelt leendő ara, abban a pillanatban úgy gondolja, hogy mégis alá kell írnia, vagy inkább néhány évvel elhalasztja.
Azt szeretném elkerülni - és kérem Eörsi urat, hogy ha lehet, akkor próbálja követni ezt a gondolatot -, hogy Magyarországon az emberek azt higgyék, hogy az ország felemelkedése és az ő személyes sikerük attól függ, hogy belépünk-e az Unióba vagy sem. (Bauer Tamás: Függ attól!) Magyarország akkor is sikeres ország, mint ahogy most is az, amikor nem tagja az Uniónak. És ha három évvel később vesznek fel bennünket - amit én nagyon sajnálnék -, az nem lenne ok az elkeseredésre. Abból nem az következne, hogy összeomlik a világ, mert nem tudom, mi történt. Egy ilyen hangulat kialakítását mindenképpen szeretném elkerülni, mert az a helyes, ha az emberek saját magukban bíznak. Kétségtelen, hogy Magyarország még inkább fejlődő és erősebben emelkedő pályára állna, ha be is tudnánk lépni minél hamarabb az Unióba. De ha nem következik be, akkor sincs itt a világ vége. Magyarország akkor is erősödő, emelkedő állam marad. Erre mondom én azt, hogy azért, tudja, mert az Unión kívül is van élet. Ebben az összefüggésben kéretik a szavaimat értelmezni, és nem pedig valamifajta euroszkepszis nem létező szándékát olvasva ki belőle. (Dr. Eörsi Mátyás közbeszólása.)
Ami a kultúra és a nyelv kérdését illeti - szintén jelen nem lévő frakcióvezető úrral kell egy rövid szóváltásba bonyolódnom. Finnországban, Írországban vagy Dániában nem azért erősödött meg a belépést követően a nemzeti identitás és kultúra, mert a jóisten így rendelte, hanem azért, mert a belépéskor a korábbinál is erőteljesebb nemzeti orientáltságú oktatást és kultúrpolitikát folytattak ezek az országok. Nekünk is ezt kell tennünk. Magyarországon akkor jár majd a nemzeti tudat megerősödésével az uniós csatlakozás, ha egyébként az iskolában és - aki magában ehhez erőt, kedvet érez - odahaza is a gyermekeinket nemzeti nevelésben részesíti, és lehetőséget ad a számukra arra, hogy később, felnőtt korukban is találkozzanak a nemzeti kultúrával, találkozzanak azzal az örökséggel, ami egyébként bennünket európaiakká tesz. Ha ezt megteszi a kultusz- és oktatási kormányzat, akkor következik be az, ami Finnországban, Írországban vagy Dániában következett be.
A termőföld kérdése még egy fontos ügy. A termőföldben a magyar kormány átmeneti könnyítést kért; szemben Eörsi úr megjegyzésével, nem egyedül dohányügyben fogadták el a magyar igényeket, más igényeket is elfogadtak, például a bankrendszerre, speciális pénzintézetekre nézve, és így tovább.
(14.10)
De a termőföldet illetően valóban van egy komoly magyar igény: szeretnénk átmeneti könnyítést kapni. Az átmeneti könnyítés elérhető, de annak van egy komoly előföltétele, amivel tavasszal szembesülni fog a tisztelt Ház. Elvárják tőlünk, hogy legyen egy világos birtokpolitikánk. Nagyon nehéz kérdésekre kell majd válaszolni. Ízlésünk, szakmai meggyőződésünk föltehetően nem esik majd egybe ezekben a vitákban, hiszen a mostani kormány a kis-, inkább a közép-, 300 hektárig terjedő - mert ott a törvényi korlát - és a nagyobb birtokokra szeretné alapozni a magyar mezőgazdaságot. Föltehetően másoknak erről itt más a véleménye. De most egy olyan korszakba léptünk, amikor ha a külföldiek termőföldvásárlására átmeneti könnyítést akarunk kapni, akkor nekünk bizony meg kell hirdetni egy birtokpolitikát, meg kell mondanunk, hogy mit tartunk optimális birtokméretnek, milyen pénzügyi, jogi eszközöket és forrásokat tudunk mozgósítani, hogy ez a birtokszerkezet ki is alakuljon Magyarországon. A tavasznak ez lesz az egyik legfontosabb megbeszélnivalója itt a tisztelt Ház előtt.
A jegybank függetlenségével kapcsolatban elhangzott itt egy-két, azt hiszem, pártpolitikától motivált, rosszindulatú megjegyzés - ha megengedik, hogy így fogalmazzak -, a függetlenség sérelmét olvasva ki valamiből. Szeretnék mindenkit megkérni arra, hogy akiben ilyen kétely van, lapozza föl a most parlament előtt lévő költségvetési törvényt, amiben szerepel a jegybanktörvény módosítása, pontosan abban az értelemben, ahogy az Unió kérte, miszerint kitöröljük belőle azt a mondatot, hogy a jegybank finanszírozhatja a költségvetést. Tehát minden az ellenkező irányba megy ahhoz képest, mint amit Szalay képviselő úr megérteni vélt. A jegybank függetlenségét szolgálja már a most elfogadás alatt álló költségvetés is. (Szalay Gábor: Nem én mondtam!)
Nagyon sok minden volna még, de azért szeretnék néhány szóra lehetőséget adni Martonyi külügyminiszternek is, ezért ha megengedik, most nem térek ki a nyugdíjrendszerre, nem térek ki az egészségügyre sem, hiszen korábban már beszéltünk erről.
A romákról azonban mondanék néhány szót...
