ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen. No, tehát azért a romákról mégiscsak szeretnék néhány szót szólni.
Bevallom őszintén, rosszul esik, amikor olyan hozzászólásokat hallok itt a tisztelt Házban - föltehetően egyébként nem szándékos a sértés, ami kiolvasható ezekből a szavakból -, mintha a magyar kormány számára erkölcsileg nem volna fontos, hogy foglalkozzon a romák jövőjével, amely valóban szorosan összefügg az egész ország jövőjével. Tehát azokat a fölvetéseket, mintha bennünket nem érdekelne a dolog, nem foglalkoznánk vele, ellenszenvvel viseltetnénk a téma iránt, én egy kicsit bántó dolognak tartom, hiszen úgy érzem, ez morális kötelessége mindenkinek Magyarországon, beleértve a magyar kormányt is. Csak egyetlen dolgot szeretnék tényként elmondani önöknek, hogy ha külföldön mégis ilyen véleménnyel találkoznak, akkor mit érdemes mondani, ami elég meglepő tény, és idehaza nagyon kevesen idézik.
1997-98-ban - tegyük zárójelbe, kik voltak akkor kormányon - Magyarországon roma gyermekek ösztöndíj szempontjából 272-en részesültek támogatásban. 272-en. A 2000-2001-es év első félévében 7575-en. Kérem egymás mellé tenni a 272-es romagyermekszámot, akik akkor ösztöndíjat vagy támogatást kaptak, és a mostani 7575-öt. Én nem mondom, hogy ezzel megoldottunk volna egy nagy problémát, de ez a helyzet. Tehát kérem nem elvitatni azt a morális indíttatást a kormánytól, amely a romakérdéssel való foglalkozás mögött van.
Becslések vannak arra nézve, hogy magánalapítványoknál mi a helyzet. Ma azt tudjuk mondani, Magyarországon egyébként körülbelül 10 ezer olyan roma gyermek van, aki valamilyen mértékű, oktatáshoz kapcsolt, ösztöndíjszerű támogatást kap. A költségvetési támogatás is így nő. Jövőre ez már egyébként a 250 millió forintot is el fogja érni, szemben az 1997-98-as 25 millióval, amit akkor tudott az akkori kormány erre fordítani.
Tehát kérem, fogadják el, hogy ez nekünk is ugyanolyan fájó probléma, mint bármelyik ellenzéki képviselőnek, és mindent meg is teszünk, hogy értelmes módon valóban lehetőséget biztosítsunk elsősorban a fiatal roma generáció számára.
Volt még egy hozzászólás; ha van egy kis időm, akkor kitérnék erre, mert az ügy valóban fontos. Szekeres képviselőtársam vetette föl az államháztartási reform néhány kérdését. Úgy tűnik, itt is van közöttünk némi félreértés, tehát a kormány szándékát szeretném világosabbá tenni.
A kormánynak nem szándéka az, hogy olyan államháztartási reformot hajtson végre, amelynek eredményeképpen - ahogyan itt önök fogalmaztak - a nagy elosztási rendszerekre, illetve azok mindegyikére egyfajta költségcsökkenés állna elő. Ez nem szándékunk. Tehát a jövőben a nagy elosztási rendszerek reformjára hivatkozva mi nem akarunk kevesebb pénzt költeni az oktatásra - többet akarunk költeni, még nemzeti össztermék-arányosan is többet akarunk fordítani. Tehát ne várják tőlünk azt, hogy mi olyan államháztartási reformot fogunk végrehajtani, amelyből pénzt veszünk ki akár abszolút értékben, akár arányaiban a nemzeti össztermék egészéhez képest, akár az egészségügyből, akár az oktatásból. Éppen hogy növelni szeretnénk! Ez nem minden ágazatra egyformán igaz, tehát nem akarom ezt az elvet, szándékot abszolutizálni itt Szekeres úr előtt, de az oktatásra kétségkívül igaz, tehát oda pluszforrásokat akarunk bevinni. Az igaz, hogy lehetne hatékonyabbá tenni az oktatást, de nem azért, hogy egyébként ott megtakarításokat eszközöljünk, valamifajta, egyébként számomra meglehetősen nehezen érthető, elvont államháztartási reform keretében.
Az egészségüggyel a helyzet némileg hasonló. Ha megengedik, miután erről még sok szó lesz itt a tisztelt Házban, ettől én most eltekintenék.
Felmutatott itt egy képviselő egy kiadványt, mondván, a Miniszterelnöki Hivatal az egészségügyről azt adta ki, hogy kimagasló hatékonyságú ágazat. Aki ezt a mutatványt itt elvégezte, arra szeretném kérni, lapozzon bele abba a kiadványba, és kicsit gondolkozzon el - ha van ideje, érkezése - a címén. Az, hogy egy ágazat jó hatékonyságú vagy kiemelkedő hatékonyságú, az azt jelenti, hogy a ráfordított összeghez képest milyen hatékonysággal működik, nem pedig azt, hogy mennyi pénzt fordítanak rá. Az a kiadvány arról szól, hogy a magyar egészségügyben dolgozó ápolónők, orvosok nagyon kevés pénzért jó munkát végeznek. Nem hiszem, hogy ezért, ennek az állításnak a megfogalmazásáért kritizálni kellene akár a kormányt, akár az ott, mármint az egészségügyben dolgozókat.
Egy pillanat türelmet szeretnék még kérni...
Az önkormányzatok kérdése is előkerült. Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, itt magunk között elmondhatom önöknek, hogy az Európai Unió jelentésében találhatók olyan megállapítások is, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Ezek között a valótlan állítások között vannak olyanok is, amelyek Magyarországnak egyébként olyasmit rónak fel, ami nem igaz, de meg is dicsérnek benne bennünket olyasmiért, ami nem igaz. Nem javasolom, hogy a szabad demokrata képviselők tapsoljanak, mert szerintem ezek a tételek nem a magyar demokrácia állapotára vonatkoznak, hanem arra a mondatra, az van benne, hogy a magyar közbeszerzési rendszer hatékony. Ez nem igaz, ne higgyék el, kérem! Sőt, olyannyira nem igaz, hogy még az előző kormány, amikor készült a választási kampányra, egy kiadványt adott ki, amelynek az egyik olyan pontja, amelyet nagyon szívesen valósítanék meg a jövőben itt az önök közreműködésével, éppen az volt az akkori kormány mögött hagyott négy évet értékelve, hogy alapvetően új alapokra kell helyezni a közbeszerzési törvényt. Hozzányúltunk, módosítottuk, valamivel jobb, de sajnos ez még mindig nem az, mint ami egyébként a mai ellenzék választási programjában is szerepelt. Az Unió megdicsér ezért bennünket, ezt nem kell teljesen elhinnünk.
De nem az a helyes magatartás az Unió jelentésével kapcsolatban, hogy mi most egy másik jegyzéket nyújtunk át a számukra, amiben leírjuk, szerintünk mi az, ami rendben van, mi az, ahol félreértik a magyar helyzetet, vagy nem pontosan ismerik az adatokat. Ennek semmi értelme nem volna. Az országjelentés maradjon úgy, ahogy van, kijelöli a teendők irányait, ezt próbáljuk elvégezni, és bízzunk abban, hogy jövőre megint azt fogja mondani az Unió - mert nem a magyar kormány mondta ezt, valamelyik képviselő fölemlített egy ilyen mondatot is; az Unió képviselői mondják -, hogy ez az országjelentés, amit most adtak ki Magyarországról, a Magyarországról kiadottak közül eddig a legjobb. És azt szeretnénk, ha jövőre is azt tudnánk mondani, hogy Magyarország megint ment előre, tehát ez a legjobb országjelentés.
Szerintem ez közös érdek. Nem is annyira a kormány teljesítményét látnám benne visszatükröződni; ebben a vitában is próbáltam elmondani, hogy az országjelentésből nem azt olvassuk ki, hogy Magyarországnak jó kormánya van. Ezt más jelekből szoktuk kiolvasni, de ezt most tegyük zárójelbe (Derültség az MSZP padsoraiban.), nem kapcsolódik ide a beszélgetéshez. Tehát az országjelentés nem arról szól, hogy Magyarországnak jó kormánya van, hanem arról, hogy Magyarország jól teljesít.
Korábban önöknek már megpróbáltam elmondani, szerintem ennek pedig alapvetően két oka van, és ezzel szeretném zárni a mondandómat, hogy bízzunk abban, mind a két ok megmarad a jövőre nézve. Két okból táplálkozik Magyarország sikere.
Az egyik a vállalkozói szellem. 1990-ben, igen kockázatos körülmények közepette, nagyon sok ember vágott bele akkor még tisztázatlan föltételrendszer mellett kis- és középvállalkozások létrehozásába. Találmányokat hoztak létre, innovációkat alkottak meg és így tovább. Ez az egyik forrása a magyar sikernek.
(14.20)
A másik forrása pedig az, hogy Magyarországon az emberek hajlandók voltak az európai minőségben elvégzett munkáért az európai bér töredékét is elfogadni. Ez a másik oka. Ez a két ok együtt dolgozott. Ez a két dolog - a vállalkozói szellem és a fegyelmezett, alacsony bérért is tisztességesen elvégzett munka - vitt el bennünket oda, hogy tíz év után azt mondhatjuk, Magyarország sikeres ország. És azt szeretnénk látni, ha a következő országjelentésben ugyanezen okokra alapozva ismét kedvező értékelést adnának Magyarország teljesítményéről.
Köszönöm szépen a hozzászólásaikat. (Taps a kormánypárti oldalon.)
