SZABÓ ISTVÁN
SZABÓ ISTVÁN
SZABÓ ISTVÁN a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Házelnök Úr! Köztársasági Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Párt vezérszónokaként és az európai integrációs ügyek bizottságának tagjaként egyaránt örömömre szolgál, hogy a Magyar Országgyűlés ebben a parlamenti ciklusban immár második alkalommal szenteli egy önálló ülésnapját az európai integráció aktuális kérdéseinek.
Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a tavaly szeptemberi vitanap kezdeményezése az európai integrációs ügyek bizottságához kötődik. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy úgy tűnik, tavalyi kezdeményezésünk hagyományt teremtett, és ebben az évben - ezúttal a Magyar Köztársaság kormánya javaslatára - ismét az európai integráció szerepel napirendünkön. Úgy vélem, az ilyen eszmecserék jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen mindannyiunk, az ország jövőjét érintő kérdések megvitatásáról van szó.
A vitanap igen kedvező időpontban kerül megrendezésre, hiszen mind Magyarország és az Európai Unió kapcsolataiban való előrehaladás, mind a hazai belpolitikai élet integrációt érintő eseményei, mind pedig az Unión belüli fejlemények alkalmat teremtenek az összegzésre és értékelésre. Túlzás nélkül állítható, hogy ezekben a hetekben az európai integráció jövőjét alapjaiban meghatározó események történnek az Unióban. Reményeink szerint néhány napon belül Nizzában az EU-tagállamok állam- és kormányfői döntést fognak hozni azokról az intézményi reformokról, amelyek azt célozzák, hogy az uniós döntéshozatal hatékonyabb, átláthatóbb legyen. Mindannyiunk számára nyilvánvaló, hogy a nizzai csúcstalálkozó sikere vagy esetleges kudarca meghatározó befolyással lesz a bővítési folyamat előrehaladására, és a tagjelölt országok, így Magyarország csatlakozási esélyeire is.
Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy felszólalásomban röviden értékeljem az elmúlt egy év európai integrációs eseményeit, a csatlakozási tárgyalások állását és európai integrációnk kilátásait.
Ha visszatekintünk az elmúlt időszak európai integrációt meghatározó főbb eseményeire, a magyar uniós kapcsolatokra, akkor leginkább úgy jellemezhetjük ezt a folyamatot, hogy apró lépésekben történt az előrehaladás. Ezek a lépések a kívülállók számára sokszor nem tűnnek fontosnak, mégis kijelenthetjük, hogy ezen eredmények által Magyarország és az Európai Unió kapcsolata minőségileg változott, javult. Ez év júliusában a tagjelölt országok közül elsőként Magyarország lépett a társulási viszony második szakaszába, melynek elsősorban szimbolikus jelentősége van.
Gyakorlati jelentőségű esemény volt, hogy aláírásra került és a nyáron hatályba is lépett a magyar-EU mezőgazdasági liberalizációs megállapodás, amely a kölcsönös engedmények alapján újabb lehetőségeket teremt, és piacokat biztosít a magyar agrártermelőknek. Szintén előrelépésnek lehet értékelni, hogy a korábbi években a Phare-támogatások terén felhalmozódott hátralékot napjainkra sikerült ledolgozni, és aláírásra került a 2000. évre szóló Phare-projekt.
Ez az esztendő olyan szempontból is jelentős, hogy új előcsatlakozási alapok - az ISPA és a SAPARD - nyíltak meg a tagjelölt országok számára, amelyek a közlekedés, a környezetvédelem és a mezőgazdaság modernizálásához nyújtanak uniós segítséget. Az ISPA-projektben az ez évi támogatások jelentős része már lekötésre került.
A helsinki Európa Tanács döntéseire, valamint a csatlakozási tárgyalásokon történtekre figyelemmel az év folyamán a kormány módosította a jogharmonizációról és a közösségi vívmányok átvételéről szóló nemzeti programot, hozzáigazítva a felkészülés ütemét a megváltozott feltételekhez. Ezek a dokumentumok új határidőket állapítanak meg a belső felkészülési folyamatok elvégzésére.
A megfogalmazott célkitűzések szerint Magyarország vállalta azt, hogy a belső felkészülési folyamatot 2002 végére befejezi. A belső felkészülés során az Országgyűlésre jelentős szerep hárul a közösségi jogszabályok átvételével kapcsolatban, s ha áttekintjük a tisztelt Ház napirendjét, nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy a beterjesztett törvényjavaslatok jelentős része a jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célozza.
Ma is helytálló az a megállapítás, amit egy évvel ezelőtt Szájer József úr, a Fidesz vezérszónoka mondott az uniós csatlakozásról: a Fidesz-Magyar Polgári Párt a mielőbb bekövetkező, ésszerű kompromisszumok árán kialakított, nemzeti érdekeket figyelembe vevő csatlakozás híve. Ez a gondolat, ha más megfogalmazásban is, de megjelenik a magyar belpolitika integrációt érintő legfontosabb fejleményeként értékelhető hatpárti közös nyilatkozatban.
A tagjelölt országok között egyedülálló integrációs belpolitikai esemény volt, hogy szeptember közepén az Országgyűlés hat pártja és a kormány közös nyilatkozatot fogadott el az integráció stratégiai kérdéseiről. Az elfogadott dokumentum rögzíti azokat a közös megállapításokat és feladatokat, amelyeket minden mérvadó politikai erő elfogadott, vállalva, hogy saját lehetőségei szerint mindent megtesz azok megvalósítása érdekében. A magunk részéről abban a reményben írtuk alá a dokumentumot, hogy ez a megállapodás nem marad meg a kinyilatkoztatások és a kívánságok szintjén. Alapjául szolgál a parlamenti pártok és a kormány egy cél érdekében való együttműködésének, annak nemzeti minimumát határozza meg, amelyhez a maga részéről mindenki tartja magát, attól függetlenül, hogy az integrációt érintő más részkérdésekben hogyan vélekedik.
A megállapodást aláíró felek a csatlakozási tárgyalások átláthatósága, az érdemi párbeszéd, ezáltal az integrációs politikát övező széles körű konszenzus fenntartása érdekében arról is döntöttek, hogy az integrációs bizottság havonta fog ülést tartani, kibővülve a külügyi bizottság elnökével és a szakbizottságok integrációs albizottságainak elnökeivel, és az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok részletes tájékoztatást kapnak a tárgyalásokról. A kibővített bizottság az elmúlt két hónapban egy-egy ülést tartott, és ezeken a megbeszéléseken a képviselők megvizsgálták és áttekintették a csatlakozási tárgyalások egyes fejezeteire vonatkozó magyar és uniós tárgyalási álláspontokat, az átmeneti mentességi igényeket és a kompromisszumkeresés lehetséges útjait, illetve a Magyarország előrehaladását értékelő dokumentumot, az Európai Bizottság ez évi országjelentését.
A grémium működése által az Országgyűlés és a Külügyminisztérium közötti, eddig is hatékonynak mondható együttműködés megerősödött és új minőséget nyert. A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja a jövőben is támogatni fogja a konszenzusos célok elérése érdekében azokat a megoldásokat, amelyek biztosítják Magyarország lehető legkorábbi és lehető legkedvezőbb feltételek melletti uniós csatlakozását. Hiszünk abban, hogy ez az intézményes együttműködés fennmarad nem csak a csatlakozás idejére, és átalakult formában az uniós tagság elérése után is része lesz az Országgyűlés tevékenységének.
A magunk részéről mindig azt hangsúlyoztuk, hogy sokkal fontosabbnak tartjuk a csatlakozás lehetséges időpontjára vonatkozó találgatások helyett egy reálisan meghatározott céldátum kijelölésével a belső felkészülés maradéktalan megvalósítását. Ezt a megközelítést igazolta vissza az Európai Bizottság éves jelentése is, amely az elvégzett munkát elismerve, hazánkról az egyik legjobb értékelést adta.
Üdvözöljük, hogy a bizottság a november 8-ai bővítési stratégiai dokumentumban felvázolt egy útitervet a csatlakozási tárgyalások befejezésére, és megerősítette az egyes tagjelöltek egyéni érdemek alapján történő értékelését is.
(9.30)
Számunkra mindkét javaslat elfogadható, mert egybeesik az általunk régóta megfogalmazott elvekkel. Régóta hangsúlyozzuk, hogy a bővítési folyamatban az időtényezőnek és a kiszámíthatóságnak egy ponton meg kell jelennie. Ezért a Bizottság szándéka a tárgyalások programozására mindenképpen előremutató, de a magunk részéről azt szeretnénk, hogy lehetőségünk legyen a tárgyalások rugalmasabb és gyorsabb vitelére. E vonatkozásban támogatjuk a leendő svéd elnökség ambiciózusabb elképzeléseit.
Úgy véljük, ha a jövő év első felében sikerül egy dinamikus tárgyalási szakaszt lezárnunk, akkor tarthatóvá válik az az elképzelés, hogy 2002-ben lezárhatják Magyarországgal a tárgyalásokat. Ennek a határidőnek a betartása számunkra azért is fontos lenne, mert 2002-ben Magyarországon és több fontos EU-tagállamban is parlamenti választásokat tartanak, amelyek nyilvánvalóan megnehezítik a legfontosabb kérdésekről való kompromisszumos megállapodás elérését.
Megítélésem szerint arról is fontos néhány szót ejtenünk, hogy eddig milyen előrehaladást sikerült elérnünk a csatlakozási tárgyalásokon.
Tisztelt Országgyűlés! Uniós csatlakozásunk feltételeit és időpontját nagymértékben meghatározzák azok a tárgyalások, amelyeket Magyarország a tizenöt uniós tagállammal immár több mint két és fél éve folytat. Lehet-e objektíven mérni az eddig eltelt idő sikerességét? Ez nem könnyű feladat, mert az egyik lehetséges mód, nevezetesen a lezárt fejezetek száma, nem ad egyértelmű és megnyugtató eredményt. Egyrészt elismerésre méltó, hogy Magyarország a legfelkészültebb tagjelölt országok egyikeként sikerrel zárta le a tárgyalási fejezetek majdnem felét. E tény értékelésénél azonban célszerű az emlékezetünkbe idézni, hogy a lezárt fejezetek zömmel könnyebb jogterületeket tartalmaznak.
Sikerként könyvelhetjük el olyan, más tagjelölt országok számára problémás fejezetek lezárását, mint az energiapolitika. Más szempontú megközelítésből azonban korántsem lehetünk annyira elégedettek a csatlakozási folyamattal. Ebben a félévben a francia elnökség ideje alatt két tárgyalási fordulón mindössze három tárgyalási fejezetet sikerült lezárni. A nyár folyamán még arról beszéltünk, hogy a francia elnökség várhatóan, a korábbiaktól eltérő módon, új minőségben fogja a csatlakozási tárgyalásokat folytatni. A mi álláspontunk szerint az új minőségű tárgyalások azt jelentették volna, hogy az eddig fejezetről fejezetre történő haladás helyett, a tárgyalóasztal letisztítása után, horizontálisan próbáljuk a problémákat megoldani. A magyar félnek ez a törekvése a mai napig nem valósult meg, és nem történt meg a gyorsabb ütemű tárgyalásokra való áttérés.
A jelenlegi állapot elsősorban azzal magyarázható, hogy a francia elnökség és a tagállamok energiáit jórészt a kormányközi konferencia kötötte le. Ennek a sikeres, az intézményi reformokról való döntéssel való lezárásával hárulhat el a bővítés utolsó, az Unió részéről fennálló akadálya, s az ezt követő uniós elnökségek figyelmüket a bővítés kérdésének tudják szentelni. Másrészt azt is látnunk kell, hogy a tárgyalásokon képviselt közös uniós álláspont tizenöt tagállam véleményét tükrözi, s ennek fényében ez egyfajta kompromisszumnak tekinthető. Ezt a tagállamok közötti kompromisszumot sokszor azért is nehéz tető alá hozni, mert a megállapodás hiánya más, a tagállamok közötti egyet nem értésre vagy a tagállam és valamely tagjelölt közötti kétoldalú problémára vezethető vissza.
Immár sokadszor kell rámutatnunk arra, hogy a tárgyalások felgyorsítása az Európai Bizottságtól és a tagállamoktól, valamint hangsúlyozottan az elnökséget adó országtól függ. E vonatkozásban előremutató és biztató jelnek tekintjük a már említett bővítési stratégiai dokumentumot. Bízunk abban, hogy a nizzai csúcson az állam- és kormányfők elfogadják a Bizottság javaslatait, s ezáltal a programozottság, az előreláthatóság megjelenik a folyamatban.
Rá kell mutatnunk azonban arra, hogy továbbra sincs elfogadott uniós koncepció arra vonatkozóan, hogy a tárgyalások lezárásakor az egyes tagjelöltek kisebb vagy nagyobb csoportokban csatlakoznak-e az integrációs szervezethez. Megítélésem szerint, a differenciálás elvét tiszteletben tartva, a tagjelölt országok egy kisebb csoportjának reális lehetősége van arra, hogy három-négy éven belül uniós tagállammá váljon. E tekintetben is pozitív fejlemény a stratégiai dokumentumban megjelenő, az egyéni teljesítményen alapuló differenciálás elve. A magunk részéről elvetjük azokat az elképzeléseket, amelyek tíz tagjelölt egyszerre történő felvételét javasolják, mert ez a legfelkészületlenebb ország haladási sebességét kényszerítené rá a tagjelöltekre.
Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül néhány szót az integráció jövőjéről! Hajlamosak vagyunk általában a csatlakozás napi aktuális kérdéseivel foglalkozni, s ezért viszonylag kevesebb figyelmet szentelni annak a kérdésnek, hogy milyen Európához fogunk csatlakozni. Ennek a kérdésnek a felvetése és megválaszolása számunkra is kikerülhetetlen, mert az elmúlt néhány hónapban neves európai politikusok különböző elképzeléseket vázoltak fel az Unió jövőjére vonatkozóan. Az erre a témára vonatkozó vita magyarországi lefolytatása is mindenképpen indokolt. Fontosnak gondolom e kérdés megvitatását, és remélem, hogy a jövő évben megrendezendő hasonló témájú vitanapon ilyen kérdésekre is választ próbálunk adni.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt európai jövőképpel rendelkező s változatlanul elkötelezett híve hazánk integrációjának. Elkötelezett híve a globális szerepvállalásra is képes, sokszínű Európának, a béke és prosperitás Európájának, amelynek Magyarország is része, s amelyben a magyar polgárok is jólétben élhetnek.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
