SZINYEI ANDRÁS
SZINYEI ANDRÁS
SZINYEI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Vendégeink! "A magyar mezőgazdaság ezer éve" címmel kiállítás nyílt a Mezőgazdasági Múzeumban a millenniumi rendezvénysorozat részeként. Ez nagyon örvendetes. Mezőgazdaságunk szép sikereket tud felmutatni, méltán lehetünk büszkék az eredményekre a búzanemesítéstől a malomiparig, a szarvasmarha-tenyésztéstől a borászatig. A sikerek mellett természetesen árnyoldalak is felmutathatók, elég, ha a gyapottermesztésre vagy a téeszszervezésekre gondolunk. Persze, a természet is gyakran megtréfált bennünket aszály vagy árvíz formájában.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert a mezőgazdasági szakmai munkám - az agráregyetem elvégzése után - egybeesett egy olyan korszakkal, melyben a magyar mezőgazdaság világszínvonalat ért el. A hetvenes évek elején korszerű állattenyésztési telepek épültek, a növénytermesztésben az iparszerű termelési rendszerek sosem látott termésátlagokat produkáltak, és szellemi tudásunkat is képesek voltunk exportálni. Mérnökszemmel nézve gyönyörű, hatalmas táblákon folyt a termelés, reggel beállt a traktor vagy a kombájn a táblába, és egész nap hihetetlen hatékonysággal tudott dolgozni. Kinek jutott eszébe ekkor a családi gazdaság, a kisüzemek vitathatatlan értékei, az eltüntetett tanyavilág szépségei, a falusi turizmus vonzó lehetőségei? Minden simának és egyszerűnek, könnyen tervezhetőnek tűnt; a kisebb hibákat akár vegyszerekkel, műtrágyával is ellensúlyozni lehetett. A téeszszervezés keservei és igazságtalanságai halványulóban voltak, és a saját gazdálkodás igényének kielégítésére ott volt a háztáji lehetősége.
Aztán egy világpolitikai fordulat részeként minden megváltozott. Kiderült, hogy a természet mégsem egyszerű ipari terep. Bár voltak korábban is jelzések, mint például, hogy a szőlő, a dinnye, de a juhászat sem tűri a szocialista termelési viszonyokat, és magánkézbe vágyik. Kiderült az is, hogy az emberi sérelmeket, igazságtalanságokat soha nem lehet meg nem történtté tenni, és orvosolni kell a társadalmi megbékélés érdekében.
(12.40)
A rendszerváltást követően nagyon gyorsan lezajlott a szerkezet- és tulajdonosváltás, de ez sajnos nem járt együtt a tőke beáramlásával, ellentétben az iparban lezajlott folyamatokkal. Nagyon sokan úgy jutottak földtulajdonhoz, hogy nem értettek a gazdálkodáshoz, vagy csak egyes részfolyamatait ismerték. A szövetkezetek jelentős része csődöt mondott és felszámolásra került.
A fenti okok miatt a mezőgazdasági termelés jelentősen visszaesett, az állatállomány létszáma is csökkent. Ehhez járult még hozzá a mezőgazdasági termékek jelentős piacvesztése - lásd a keleti piacokat -, valamint a belső fogyasztás visszaesése. A fenti problémákat a mindenkori kormányzat felismerte, azonban több-kevesebb sikerrel tudott csak változtatni a kialakult helyzeten. Zavaróak voltak az ellentétes iránymutatások is. Az egyik kormány a megmaradt nagyüzemeket preferálta, míg a másik a családi kisgazdaságokban látja a jövőt. Azonban mindkét gazdálkodási formával reálisan számolni kell, hiszen ma az ország 8 millió hektár termőterületének mintegy felét gazdasági szervezetek használják és a másik felét a kis- és egyéni gazdaságok.
Nem dőlt még el sem szakmai, sem társadalmi szinten, hogy az amerikai típusú, erősen profitérdekelt nagyüzemeké, vagy a nyugat-európai típusú, támogatást igénylő családi gazdaságoké a jövő. El kell-e ezt dönteni? Úgy tűnik, hogy nem. Az agrárágazat szempontjából mindkettő jelentősége meghatározó. Az átalakulás tíz nehéz esztendeje után kialakulóban vannak az egészséges arányok, és a kidolgozott agrárstratégia az ágazat valamennyi szereplőjére számít, kiemelve azt, hogy a családi gazdaságok az Európai Unióban is nagy lehetőséget rejtenek magukban, és megerősítést, fokozott támogatást igényelnek.
A magyar emberek kreativitása, lelkiismeretes munkája és dolgos akaratereje nemcsak a nehéz időszak áthidalásában jelentett és jelent segítséget, de meg fogja találni a helyét, szerepét, megfelelő struktúráját az Európai Unióban, és már ma is képes versenyképes termékekkel megjelenni. De a lehetőségeink úgy növekednek, ahogyan növekszik a kiváló minőségű, mindenféle génmanipulációtól és hormonkezeléstől mentes termékek iránti igény az Európai Unió piacán. Mindehhez szükség van a hazai támogatási rendszerekre, és élni kell az Unió által kínált felzárkóztatási támogatásokkal, és ehhez biztosítani kell a társfinanszírozást is.
A mindenkori kormányok igen nagy összegeket fordítottak az eltelt évtizedben a bankrendszer megerősítésére, tudva azt, hogy a bankrendszer a modern gazdaság motorja. Hasonló elv alapján biztosítani kell a mezőgazdaság megerősítését, mert az agrárgazdaság a vidék felemelkedésének, fejlesztésének az alapja.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
