DR. VILÁGOSI GÁBOR
DR. VILÁGOSI GÁBOR
DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat mindössze hat paragrafust tartalmaz, amely magában foglalja már a hatályba léptetésről szóló szakaszt is.
Az első benyomása tehát az lehetne az embernek, hogy érdemi módosításra nem kerül sor, hanem csupán pontosítást, a fennálló jogi helyzet megerősítését szolgálja a javaslat. Igaznak tűnhet ez különösen a kiskorú úti okmányának visszavonásáról szóló rendelkezésre, a látszat azonban csal, a módosítás ugyanis jelentős tartalmi változással járna. A szülők jogait - mind a szülői felügyelet fennállásának tartamára, mind pedig annak megszűnése után - a házasságról, családról és gyámságról szóló törvény, az úgynevezett Csjt. határozza meg, s a tervezet ezen jogok lényeges módosulását eredményezné anélkül, hogy ezt elfogadható érvekkel alátámasztaná.
Való igaz, hogy a kiskorúak útlevélkérelméhez csatolni kell a szülő hozzájáruló nyilatkozatát. Tény az is, és megfelel a valóságnak, amire államtitkár úr hivatkozott, hogy a hatályos törvény végrehajtására kiadott kormányrendelet nem rendelkezik arról, hogy mi a helyzet, ha a közös felügyeletet gyakorló szülők nem értenek egyet, tehát a szülői egyet nem értés esetére nem tartalmaz szabályt. Ez azonban véleményünk szerint semmiképpen sem eredményezi, hogy megegyezés hiányában a gyermeket egyébként elvileg megillető utazási szabadság korlátozásának az álláspontja érvényesüljön. Ez semmiképpen sem eredményezheti még a korábbi megegyezés utóbb történt felbomlása esetén sem, hogy a gyermek utazását korlátozni kívánó szülő akarata érvényesüljön.
Az előttünk fekvő javaslat ugyanis lényegében szentesítené a gyermek külföldi utazásból való kizárására irányuló szülői akaratot, szentesítené az egyik szülő zsarolásszerű akaratnyilvánítását, adott esetben lehetővé tenné az egyik szülő bosszúállását, tehát szentesítené a joggal való visszaélést. Osztom Lezsák képviselő úr véleményét, amikor az egyik oldalról közelíti meg a kérdést, mert valóban nagyon sok ilyen eset is előfordult, de én azt sem tételezném fel, hogy mindig annak a szülőnek van igaza, aki adott esetben a szülői felügyeletet gyakorolja, mert önmagában véve még nem biztos, hogy mindig az a szülő jár el helyesen. Tehát úgy gondolom, nem lenne szerencsés a jelenlegi szabályozás hiányosságából a ló egyik oldaláról átesni a ló túlsó oldalára.
Véleményünk szerint a javaslat nem veszi tudomásul a Legfelsőbb Bíróság vonatkozó állásfoglalását, amely szerint: "A szülők egyetértésének hiányában lehetőség van arra, hogy a gyermek külföldre vitelének, illetőleg külföldön tartásának kérdésében a gyámhatóság döntését kérjék.
(19.00)
Ha a gyámhatóság ezt megengedi, a gyermek külföldre vitele vagy külföldön tartása a másik szülő hozzájárulásának hiányában sem lesz jogellenes."
Ugyancsak ezt a gondolatkört erősíti, ezt az elvet tartalmazza a gyermekek jogairól szóló New York-i egyezmény is, amely szerint tiszteletben kell tartani a mindkét szülőjétől vagy ezek egyikétől külön élő gyermeknek azt a jogát, hogy személyes kapcsolatot és közvetlen érintkezést tarthasson fenn mindkét szülőjével. A javaslat ezen egyezmény szellemével és betűjével ellenkezik, hiszen amennyiben az egyik szülő például külföldön él, és nem, vagy csak nagy nehézséggel utazhat Magyarországra, úgy lényegében a láthatási jog egyoldalú megszüntetésére jogosítja fel a felügyeletet gyakorló szülőt a javaslat; ez pontosan az ellenkező példa, mint amit az előbb Lezsák képviselő úr elmondott. Az is előfordul, ellenben ez is előfordul a gyakorlatban.
Véleményünk szerint tehát döntést csak a családjogi szempontok alapos megtárgyalása után szabad hozni, ilyen eljárásra azonban az előttünk fekvő javaslat nem ad lehetőséget. És addig is irányelvként, alapelvként kell tekinteni a házastársak egyenjogúságát, a szülőket a felügyelet megszűnése után is megillető jogokat és felelősséget, valamint a gyermek érdekeit és jogait, különösen a mindkét szülővel való kapcsolattartás vonatkozásában. Az előttünk fekvő javaslat, mint ahogy ezt már az előbbiekben részleteztem, ennek az ellenkezőjét tartalmazza.
Szeretném még arra is felhívni a figyelmet, hogy az ilyen kötelező kógens szabályozás nem szükséges és nem praktikus akkor, amikor már egyre több helyre utazhatunk személyi igazolvánnyal. Gyakorlatilag tehát azt a célt, amelyet el akar érni az előterjesztő, nem szolgálja, annak a célnak az elérését nem szolgálja önmagában véve a javaslat, így tehát a javaslatban szereplő utazási korlátozások könnyen kijátszhatók, önmagában véve azzal, hogy ma már nagyon sok országban elég a személyi igazolvány, nem kell útlevél. Ugyanakkor pedig azt a célt más módon, tehát az útlevél bevonása nélkül el lehetne érni, adott esetben a határőrizeti szerveknek a tájékoztatásával. Ennyit szerettem volna elmondani a kiskorúak útlevélkérelmével kapcsolatban, és annak visszavonásával kapcsolatban.
A javaslat adatkezelésre és egyéb rendelkezésre vonatkozó szabályai számunkra is elfogadhatóak, bár a 4. § módosításának arra kellene választ adnia, hogy a jogosultság igazolása esetén megtudható-e, hogy ki nem utazhat külföldre, illetve ki nem utazhat be Magyarországra; ettől függetlenül, hangsúlyozom, a többi paragrafussal különösebb problémánk nincs. Azonban arra figyelemmel, hogy ez az 1. § véleményünk szerint a hiányosságból nem egy jó megoldás felé vezet, ezért a Szabad Demokraták Szövetsége a külföldre utazásról szóló törvény módosítására vonatkozó javaslatot nem tudja támogatni.
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)
