DR. LOTZ KÁROLY
DR. LOTZ KÁROLY
DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Közismert, hogy a közlekedés egyike az uniós csatlakozási tárgyalások kemény magjainak, az úgynevezett hardcore-nak. Nyolc ilyen kérdés van; közismert ugyebár, hogy a környezetvédelem, a mezőgazdaság, a személyek szabad áramlása, ebbe a sorba illeszkedik bele a közlekedés is, ezért kiemelt kérdés ez a téma a mai napon is, a közlekedést célzó jogharmonizáció tekintetében.
Az előttünk fekvő T/3255. számú törvényjavaslatban foglalt, a közúti közlekedésről, illetve légi közlekedésről szóló törvénymódosítás az ebbe a körbe tartozó, korábban már megkezdett folyamat következő lépésének tekinthető. Előrebocsátom, hogy a törvényjavaslatban többségében elfogadhatók azok a kisebb mértékű változtatási, kiegészítési javaslatok, amelyeket részben az említett harmonizáció tesz szükségessé, részben a hivatkozott törvények szakszerű alkalmazását elősegítő pontosítások, illetve az egyes hibák, hiányosságok megszüntetésének jogos igényei indokolnak.
Ugyanakkor ebből az érvsorozatból egyrészt kilóg a vasúti törvénynek a zárórendelkezések közötti kiegészítése, amelyet maga az előterjesztő is csupán a normaszöveg más megfogalmazású ismétlésével, vagyis önmagával indokol.
Határozott véleményünk szerint az európai uniós csatlakozás előkészítése - ahogy az előttem szólók is említették -, illetve a vasút szükségszerű és elhatározott megújítása keretében már napvilágot látott problémák lényegesen nagyobb mértékű módosításokat tennének szükségessé, feltehetően egy önálló harmadik fejezet formájában. Gondolok itt például a vállalkozó vasúttal kapcsolatos szerkezeti kérdésekre, így a személy- és áruszállítás kapcsolati rendszerének szabályozására, valamint a vasúti közlekedés fejlesztésével összefüggő kulcskérdések nevesítésére és kiemelt támogatásának deklarálására. Itt külön ki kell emelni a kombinált fuvarozást, tekintettel annak jelentős hatásaira mind a közúti, a vasúti és a vízi közlekedésre, mind a környezetvédelemre és az érintett körzetek lakosságának életminőségére.
(16.30)
A törvényjavaslat egyes fő kérdéscsoportjaira áttérve, az autópályákkal és az autóutakkal kapcsolatos tevékenységek végzésére vonatkozó szervezeti lehetőségek bővítési szándéka, a koncessziós törvénnyel való összehangolási törekvések elvileg helyes nyitási törekvéseknek számíthatók. Az elmúlt időszak rossz tapasztalatai alapján mégis nehéz szabadulni a másodlagos célok megérzésétől, vagy rossz nyelven szólva beleérzésétől.
A korábbiakban is egyértelmű véleményünk volt az, hogy a gyorsforgalmi úthálózattal kapcsolatos minden érdemi feladatot az átláthatóság, a teljes átláthatóság biztosításával, a nyilvánosság bevonásával, s ahol az a jogelvekből következik, közbeszerzési eljárás keretében kell megoldani. A közbeszerzési eljárás és gyakorlat kiiktatása például az autópályák, gyorsforgalmi utak fejlesztéséből, aminek sajnos tanúi voltunk a legutóbbi kormánydöntéseknél, súlyos következményekkel járhat az átláthatóság követelménye és az egész közbeszerzési intézmény lejáratása szempontjából. Ez azt is jelenti, hogy a közpénzek felhasználásának nyomon követhetősége szempontjából a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 9/B. § (1) és (2) bekezdését módosítani szándékozó szövegezés, vagyis a jelenlegi kétes és veszélyes gyakorlat jogszerűvé tételére irányuló törekvés megítélésünk szerint ebben a formában nem támogatható. Lényeges garanciák beépítése szükséges a tervezett nyitás átláthatósági veszélyeinek kiküszöbölésére, a közpénzek nyomon követésére.
Tisztelt Ház! A társadalom valós érdekeit szem előtt tartó közlekedésnek nem csupán műszaki-gazdasági szempontok alapján, hanem a biztonság, az emberi élet, a vagyon és a környezet védelmének szem előtt tartásával kell szolgáltatásait nyújtania. Ebben a tekintetben egyet lehet érteni azzal, hogy a képzést, továbbképzést és utánképzést a közlekedési hatóság ne csak engedélyezze, hanem annak alkalmasságát, színvonalát teljes felelősséggel ellenőrizze is. Ide sorolható, hogy a szakirányú továbbképzésben kötelezően részt vevők körét a törvény külön jogszabállyal és jogszabályi utalással, kormányrendeleti szintre vitellel, az eddigieknél rugalmasabban határozza meg.
Az uniós elvek irányába mutat, hogy a járművek okozta környezetterheléssel kapcsolatos vizsgálatok és mérések kérdéskörét az előterjesztő az eddigieknél részletesebben kívánja szabályozni. Lényeges, hogy ennek során az új személygépkocsit vásárlók figyelmét törvény alapján kell felhívni a környezetvédelmi szempontok mérlegelésére. Ezt azonban - szemben a törvényjavaslatban foglaltakkal - a társadalmi érdekeket szem előtt tartva mindenkor díjmentesen kell megoldani. Külön térítés kikötése bármely esetben az alapcélkitűzéssel éppen ellentétes hatást válthat ki. A törvényjavaslat érintett részének jelenlegi formája közérdeket szolgáló információszolgáltatás helyett csak újabb pénzszerzési forrás keresésének látszatát kelti. Másrészt a kérdés fontosságára tekintettel szükséges lenne a széles körű megismertetést, figyelemfelkeltést a javasoltnál sokkal nyomatékosabban a közlekedési hatóság feladatává tenni.
A közlekedés biztonságát és a hatályos hazai, illetve nemzetközi előírások megkerülésének lehetőség szerinti kizárását szolgálja a közlekedési hatóság önálló ellenőrzési jogának beiktatása, az ellenőrzés tárgyának bővítése, valamint a műszeres vizsgálat és az engedélyezettnél hosszabb vezetési idő megszakításának kikényszeríthetősége. Tisztában vagyunk vele, hogy ez a módosítás, amely megfelel a nemzetközi forgalomban közlekedő járművek vezetőinek vezetési idejével foglalkozó nemzetközi egyezmény előírásainak, érinti a gépjárművezetők bonyolult foglalkoztatási és terhelhetőségi kérdését, de biztonsági szempontból a túlvezetés gyakorlatát - figyelembe véve az utóbbi idők súlyos baleseteit is - feltétlenül meg kell szüntetni.
Elfogadható a határvámhivatalok feladatainak bővítését és pontosítását célzó módosítási javaslat. Gyakorlati tapasztalatok alapján támogatható, hogy ne csak a kilépő, hanem a belépő közúti járműveknél is hatóságilag ellenőrizzék mind az árufuvarozói, mind az árufuvarozási engedélyt, mind a jármű alkalmasságát bizonyító okmányokat.
Tisztelt Ház! Az utóbbi időszak számos példája bizonyítja, hogy a légi közlekedés egyik legkényesebb kérdése a balesetek és az egyéb események alakulása, azok megelőzése, kezelése, vizsgálata. Ebben a tekintetben előrelépésnek tekinthető a légügyi törvény erre vonatkozó fejezetének átdolgozása, az európai uniós irányelvek átültetése a magyar jogba. Fogalmazásilag meggondolandó, hogy helyes-e, de ugyancsak borzasztó fontos a következő időszak szempontjából, éppen az egyre lehetetlenebbé váló európai légi közlekedésben, az úgynevezett résidők kiosztása, ami a következő időszakban egyrészt az Eurocontrol, de más szervezetek tevékenységi központjának vagy egyik központjának is tekinthető. Ez valóban nélkülözhetetlen, megítélésünk szerint viszont itt pontosabban kellene több dolgot fogalmazni.
Az ehhez szervesen kapcsolódó fogalomgyűjtemény, bár törekszik a normaszöveg egyes részleteinek pontosítására, szakszerű körülírására, a nemzetközileg elfogadott technológiák honosítására, viszont itt több számottevő pontatlanság fedezhető fel. Ezek korrekciójára módosító javaslatot teszünk.
Összefoglalva, tisztelt Ház, megállapítható, hogy a T/3255. számú törvényjavaslat - a teljes törvényjavaslat elfogadhatóságát akár megkérdőjelező 2. §-ban foglaltak kivételével - alapjaiban alkalmasnak minősíthető az általános indoklásban rögzített célok elérésére. A 2. §-t illetően - amint az előbb részletesen említettem már - alapvető változtatás szükséges, míg egyes részleteiben a törvényjavaslat további finomításokat, meggondolásokat igényel, amelyekhez az SZDSZ-frakció módosító indítványok benyújtásával kíván hozzájárulni.
Köszönöm a figyelmüket.
