DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár látom, az államtitkár úr is itt van, csak épp egy kicsit hátrébb, tehát tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Igazság és Élet Pártjának képviselőcsoportja méltányolásra érdemesnek tartja azokat a célkitűzéseket, amelyek a most tárgyalt törvényjavaslatban megfogalmazásra kerültek. Úgy gondoljuk, hogy ha egy állam különböző országos kiterjedésű nyilvántartásokat gondoz és üzemeltet, akkor szükséges gondoskodnia arról is, hogy ezek a nyilvántartások használhatóak és tartalmukban egymás között átjárhatóak legyenek. Csak így lehet biztosítani ugyanis, hogy ezek a nagy nyilvántartások hatékonyan szolgálják társadalmi rendeltetésüket. Ellenkező esetben nem lenne értelme különféle országos nyilvántartások gondozásának.
Az állam célhoz kötötten több olyan nyilvántartást kezel, amely az egész országra kiterjedő állapotokat regisztrál. Ilyen egyebek között a személyiadat-, a lakcímnyilvántartás, a közlekedési, az ingatlan-nyilvántartás, a bűnügyi, a honvédelmi, az anyakönyvi nyilvántartás, a cégnyilvántartás, az útlevél-nyilvántartás és lehetne sorolni. Ezek az országos állapotokra kiterjedő nyilvántartások akkor tudják rendeltetésüket hatékonyan betölteni, ha jogilag is biztosítva van közöttük a széles körű adategyeztetés és adatáramlás lehetősége.
A MIÉP képviselőcsoportja nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy az állam által üzemeltetett nyilvántartások hatékonyan használhatóak, és a közigazgatási, valamint igazságszolgáltatási munkában alkalmazhatóak legyenek. Ezek a nagy nyilvántartások, személyazonosításra nem alkalmas módon, statisztikai adatgyűjtések forrásaiként is szolgálatokat tesznek az állam számára. Ezen túlmenően az állampolgárok és gazdálkodó szervezeteik számára is szolgáltatásokat nyújtanak az üzleti és hivatali ügyintézés, valamint a polgári kapcsolattartás biztonságát emelve.
Egy gépjármű-adásvételi ügyletben, egy örökbe fogadási eljárás során, egy útlevél kiállítása kapcsán, egy cégalapítás vagy egy társasági szerződés módosítása során, egy ingatlan megvásárlásának esetén és így tovább széleskörűen merül fel az adategyeztetés igénye. Ezeket a társadalmi életmegnyilvánulásokat is segítik a közhiteles, országos kiterjedésű, nagy állami nyilvántartások. A MIÉP-frakciónak ezért semmiféle alkotmányos vagy adatvédelmi aggálya nincs azzal kapcsolatban, hogy a nagy állami nyilvántartó rendszerek egymással adategyeztetési kapcsolatban álljanak.
Az állam szemszögéből fennálló adatvédelmi jogi helyzet a következő: ha az állam egyik szerve bizonyos célokból bizonyos adatokat nyilvántart, akkor az állam más szervei ezeket az adatokat a feladataik ellátásához szükséges mértékben megismerni és használni is legyenek jogosultak. Nem tartjuk helyénvalónak, hogy az állam nagy nyilvántartási rendszerei adatvédelmi jogi kifogásokba kapaszkodva egymás között titkolóznak. Ha egy állam igazgatni akarja közigazgatási szervei útján a gondozására bízott társadalmat, és akar igazságszolgáltatási szervei útján igazságot szolgáltatni, akkor az általa vezetett nyilvántartások hatékony felhasználásától nem szabad elzárkóznia. Ezeket a nyilvántartásokat akkor tudja hatékonyan felhasználni, ha mindenféle konstellációban biztosítva van a más állami szervek által igényelt adatok szabad hozzáférhetősége. Ugyanakkor ezek a nyilvántartások a társadalom számára térítésköteles szolgáltatási formában is üzemelnek, és helyes jogi szabályozás mellett hasznosan segíthetik annak életmegnyilvánulásait, természetesen az adatvédelemre vonatkozó korlátozások között.
A most tárgyalt előterjesztés javaslata abba az irányba hat, hogy egyes nagy állami nyilvántartások közötti adatáramlás jogilag legitimizáltan szélesebb körű legyen. Ezt a törekvést a Magyar Igazság és Élet Pártjának képviselőcsoportja támogatja. Kisebb reformokkal és toldozgatásokkal azonban átfogó változásokat nem lehet elérni. A Magyarországon üzemeltetett nagy, országos nyilvántartási rendszerek egyszerűbben és olykor összevontabban is működtethetők lennének. Ennek hiánya miatt egy magyar állampolgárnak sok esetben ésszerűtlenül széles körben kell birkóznia a különböző hatóságok nyilvántartásaival, igazolványaival és igazolásaival, vigyázva azok érvényességi határidejének lejártára. A jogosítvány, a forgalmi engedély, a zöldkártya, az útlevél, a személyi igazolvány, a tb-kártya, az adóigazolvány, a gépjármű kötelező biztosításának igazolása, a gépjárműeredet-vizsgálat és így tovább súlyos anyagi és adminisztratív teherként nehezedik az állampolgárokra. Ezt a problémát előbb-utóbb átfogóbb elképzelések nyomvonalán kellene kezelnie az államnak, hogy a nyilvántartások ne nehezedjenek túlságosan rá az állampolgárok mindennapi életére. Ezért nem újabb és újabb nyilvántartások megteremtésére lenne szükség, hanem a nyilvántartások valamiféle egységes szabályozására. Az állam alapfeladatait is figyelembe véve vannak olyan nyilvántartás-technikai módszerek, amelyek alkalmazása jelentős mértékben csökkentené polgáraink szükségtelen terhelését. Nyilvánvalóan több nyilvántartás ésszerűen összevonható lenne.
Az előterjesztés érinti egy egészében más aspektusból a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény rendelkezéseit is. Ennek nyomozati előzményei is vannak. Mint bizonyára sokan emlékszünk rá, megtörtént, hogy egy újságíró-riporterrel szemben magánvádas eljárás keretében ujj- és tenyérnyomatot, valamint arcképfelvételt vett fel a nyomozást lefolytató hatóság. A történet olyan zsurnalisztikai polemizálást eredményezett, melynek törvénymódosítási következményei támadtak.
(18.30)
Természetesen ritkaság az olyan magánvádas eljárás, amelynek törvénymódosításba torkollnak a következményei. Mivel azonban előttünk fekszik az esetből fakadó törvénymódosítás, ezért döntenünk kell róla.
Az előterjesztés 15. §-a azt javasolja, hogy magánvádas ügyekben ne kerülhessen sor a bűnügyi nyilvántartás részéről ezen adatok kezelésére. Mit kellene ebben az esetben látni képviselőtársaimnak? Elsősorban azt, hogy a jelenleg hatályos Btk. közvádas bűncselekmény tényállásait határozza meg. Csupán hat esetben fogalmaz meg olyan tényállást, amely kizárólag magánindítványra üldözendő. Ilyenek a könnyű testi sértés, a magántitok megsértése, a levéltitok megsértése, a rágalmazás, a becsületsértés és a kegyeletsértés. Itt általában nem is volt szükség ujjnyomatok vételére a bizonyításhoz.
Kivételt képez ebben a körben a könnyű testi sértés. Régebben ez nem magánindítványra üldözendő cselekmény volt; például egy borosüveg ujjlenyomat-tartalma, amellyel megütöttek egy sértettet, összehasonlítás tárgyát képezheti. Gyakori ugyanis, hogy a gyanúsított tagadja a cselekmény elkövetését.
Azt is javaslom figyelembe venni, hogy a könnyű testi sértők jelentős része gyakran verekszik. Ez szükségessé teszi ezeknek az indulatait a nyilvántartásba vétel eszközeivel is visszafogni. Nagyon gyakran ugyanis közvádas súlyosabb cselekmények - így súlyos testi sértés, emberölési kísérlet s a többi - gyanúsításával indul az eljárás és később szelídül magánvádas üggyé.
Az előterjesztés a bűnügyi nyilvántartás DNS-profilnyilvántartási rendszerét is érinti. Egyetértünk azzal, hogy általában magánvádas ügyekben DNS-nyilvántartás felvételére ne kerüljön sor, ez jelenleg sem gyakorlat. A régebben közvádas könnyű testi sértések esetén azonban a helyzet eltér a többi hagyományos magánvádas ügytől, az ilyen esetekben ugyanis, ha bűnügyi helyszínelésre kerül sor, akkor súlyosabb bűncselekmény alaposabb gyanúja lóg a levegőben. Verekedésnél gyakran keletkezik a helyszínen DNS-minta - mint például vér, nyál, haj vagy egyéb emberi szőrzet, hámsérülési maradványok. Ha már ezek felvétele, azonosítása a bűnügyi nyilvántartás részéről nyilvántartásba vételre került, de később könnyű testi sértésre szelídül a tényállás, akkor célszerű ezek adatkezelését a bűnügyi nyilvántartásban megtartani. Azok a személyek ugyanis, akik az élet és testi épség elleni erőszakos bűncselekmények elkövetése területén jeleskednek, rendszerint gyakorlatot szereztek a könnyű testi sértések területén.
Összegezve: a fentiekre tekintettel a MIÉP-frakció támogatja az előterjesztést, azzal az előbb elmondott kitétellel, hogy könnyű testi sértés esetén indokoltnak tartjuk a DNS-profil nyilvántartásba vételét.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)
