KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Igen. Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Őszintén szólva meglepett az, amit mondott, hiszen ön a kormány nevében jelentkezett szólásra; azt reméltem, hogy a mezőgazdaság helyzetéről kapunk valami képet, netán a kivezető útról, mert ez az a téma (Moraj a kormánypártok padsoraiban. - Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.), amiről a kormánynak nyilván van mondanivalója. Az ön házépítéséről, úgy tudtam eddig - legalábbis a miniszterelnök úr azt mondta -, hogy a kormánynak nincs véleménye, nem is lehet véleménye, tehát nem tudom, hogy beszélt itt most a kormány nevében.
Mivel megszólított minket, szeretném tisztázni, hogy a mi kérdésünk nem az, hogy miből épül az ön háza, hanem az ön vagyonbevallásának a hitelessége. Mi csak ezt a kérdést tettük föl, ugyanis ha a nyilatkozat, amit a közvélemény is ismer, hamis, akkor ön, hogy udvariasan fogalmazzak, valótlant állított a vagyonnyilatkozatában. Ha viszont a nyilatkozata valós, és ön valóban csak azoknak az ingatlanoknak a tulajdonosa, amiket a közvélemény is ismer, akkor valóban el kell számolnia, de nem nekem és nem a Szocialista Pártnak, hanem a magyar közvéleménynek kell elszámolnia arról, hogy a gyarapodásnak mik a forrásai. Mi semmit nem állítottunk, és semmiféle gyanúval nem éltünk. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Á! - Nagy zaj.)
A zavart, tisztelt miniszter úr - és örülnék, ha meghallgatná a szavaimat -, feltehetően az okozta, hogy ön egyik nap azt állította, hogy valóban nem volt a valóságnak megfelelő az, amit a rablók megtévesztésére mondott, majd pár nappal később meg azt állította, hogy mindenről pontosan beszámolt. Azt gondolom, jogos az az igény, hogy akkor kerüljön fölnyitásra az a bizonyos zárt boríték, és hadd ismerje meg a parlament, az ország közvéleménye, mi az igazság az ön vagyonbevallása, illetve esetleges vagyongyarapodása kérdésében. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Köszönöm a szót. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
