CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Ha egy kormányt az ellenzéke nem elsőrendű tartalmi hibák és helytelen politikai irány miatt szándékszik leváltani, hanem súlyos, de végeredményben mégiscsak eseti kérdések miatt, akkor a következő kormánynak lehetősége van úgy folytatni a régi, rossz, nemzetellenes politikát, hogy közben újnak látszik.
Ha a kormányt elsöpri a közfelháborodás azért, mert az egyik minisztere ebül szerzett pénzből villákat épít magának, akkor valakik, akiknek érdekében áll, hogy a lényeges dolgokban soha ne történjék változás, a privatizáció maradjon felülvizsgálatlan, a külföldi tőke ne fizessen adót, a téeszek külső és belső üzletrészeit 5-10 százalékon felvásárló ügyvédi irodák az államtól kapjanak közpénzből ellenértéket, és az a néhány tízezer szegény ember, akik kaphatnak valamit a külső üzletrészeikért, gyűlölje meg a faluban azokat a téeszbeltagokat, alkalmazottakat, akik munka nélkül maradnak e miatt a rossz rendelkezés miatt.
(14.50)
Ne azért váltsuk le az FVM-minisztert, mert a nyakunkra hozta a holland sertéstenyésztőket; ne azért váltsuk le, mert erős a gyanú, hogy idegen érdekeket szolgál, és a környezete zsúfolva van idegen államok ágenseivel, hanem azért, mert nem közölte a minisztertársával, hogy ő a pártlap főszerkesztője.
Így azonban a következő FVM-miniszter, és nemcsak a következő FVM-miniszter, hanem az egész következő kormány nemcsak holland sertéstenyésztőket hozhat be, hanem megengedheti a külföldieknek, hogy olyan feltételekkel dolgoztassák a magyar munkaerőt, amilyennel akarják, akár rabszolgaként is. Most erre megy ki a játék. Túlságosan nagy, túlságosan egyeztetett a csinnadratta, és az eddig sztárolt Torgyán úr túlságosan hirtelen lett bűnbak. Kilátszik a lóláb. Torgyán úr természetesen nem érdemel elnézést, de nem most lett olyan, amilyen.
Nézzük a tényeket, a mostani törvényjavaslatok és a gyakorlat fényében! Vegyük például az általános fogyasztási és értékesítési szövetkezeteket, az áfészeket. Az áfészek 1999. évi forgalma 203 milliárd forint volt, és ezt 3673 üzletben érték el, minden faluban, fillérekből. Ezzel szemben a CBA-lánc 195 milliárdot ért el 185 egységben; a Csemege Julius Meinl 99 milliárd forintot 200 egységben, a Metro 220 milliárd forintot 99 egységben; a Tengelmann 139 milliárdot 189 egységben; a Hungarotabak 95 milliárdot 110 egységben; az REWE 90 milliárdot 143 egységben; a Tesco 82 milliárdot 38 egységben; a Spar 74 milliárdot 112 egységben és a Madof 62 milliárdot 150 egységben.
Ha mármost ezt a kormányt meg az összes előzőt nem azért tesszük felelőssé, hogy ez a magyarság elleni merénylet megvalósulhatott, hogy ez a halálos kereskedelmi térvesztés, amely mögött még rendes adózás sincs, a magyar érdekkel szemben megszerveződhetett, hanem azért, mert a kormány egyik tagja akár sztárügyvédként, akár egyszerű Tucsek-fogalmazóként villát épít, akkor a következő kormány nyugodtan felszámolhatja az áfészeket, mint ahogy az Antall-kormány rossz példája nyomán a Horn-kormány rendre megkötötte a ma már mindenki előtt nyilvánvalóan rossz alapszerződéseket. Az áfészek minden támogatás nélkül, kínlódva szolgálnak ki, 3673 helyen árulnak fél kilónként cukrot, sót, kenyeret, mert a magyar falu tönkremegy.
Ha nem az a baj, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökének felügyelete, irányítása alatt ópiumfüstös indiánkaszinók vannak, amikért most majd újabb százmilliárdokat kell kifizetnünk, és ha nem az a baj, hogy az ÁPV Rt. jelenleg, a privatizáció '97-es befejezése után sem tudja, mi van a kezében, mi felett rendelkezik; és ha nem az a baj, hogy a befolyó tőke nem fedezi a hiányokat és a hiány nőttön-nő, akkor semmi mást nem akarnak a botránnyal, mint hogy a következő kormány tartalmi változások nélkül kerüljön kormányra és folytassa a szálláscsinálást.
Torgyán úr megérett, de mennie a magyar parasztság elárulása miatt kellene. Mi így látjuk, mert mi csak alapvető változásokat fogadunk el. (Taps a MIÉP soraiban.)
