KÉKKŐI ZOLTÁN
KÉKKŐI ZOLTÁN
KÉKKŐI ZOLTÁN (FKGP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselők! 1998. március 16-án a Magyar Országgyűlés elfogadta a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségéről szóló 1998. évi XXVI. törvényt, amelyet az egyes munkaügyi és szociális törvények módosításáról szóló 1999. évi CXXII. törvény változtatott meg.
A fogyatékosügyi törvény módosítása tartalmazza többek között a támogatásra jogosultak körét és a jogosultsági feltételeket. A törvény 2000. szeptember 1-jén lépett hatályba, és a támogatásra való jogosultságot legkorábban 2001. július 1-jétől lehet megállapítani.
Minden törvény írott formában élettelen marad mindaddig, amíg a paragrafusok logikus összefüggésben kapcsolatba nem kerülnek a gyakorlati élettel. Ezzel az elgondolással fogadtam el a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Siklós Körzeti Csoportjának a meghívását egy klubnapjukra, amikor sikerült közvetlen forrásokra találnom a gyakorlati élet problémáin keresztül azokra a kérdésekre, amelyek a sérültek közül elsősorban a látási fogyatékosakat érintik. Az ott hallottak alapján a következőket tudom a parlament nyilvánossága előtt megerősíteni:
Értelmetlennek látják olyan, a jelenleg a vakok személyi járadékára jogosult személyek újabb vizsgálatát, akiknél a területi szemészprofesszor végleges állapotot regisztrált. Ilyen tartalmú vizsgálati megállapítás esetén a sérült állapota végleges, tehát állapotában javulás már nem várható, az csak rosszabbodhat.
A Siklós Körzeti Csoport létszáma 75 fő, de országosan több mint 40 ezer ember szemészeti vizsgálata szükséges. Az országosan esedékes hatalmas számú felülvizsgálat önmagában is nagy költségvonzatot jelent mind az egészségügy, mind a fogyatékosok részéről, ezért megoldhatatlannak és szükségtelennek is tűnik, ha már egyszer megállapítást nyert, hogy az eddigi vizsgálatok alapján javulás a fogyatékos állapotában nem következhet be.
Az tény, hogy a határidő bőséges, de az érintettek csak kísérővel tudnak e vizsgálatokon részt venni. Sokan képtelenek a helyzetváltoztatásra, akiknek a látási fogyatékossága érrendszeri és anyagcsere-betegségeinek következménye. Esetükben a vizsgálat csak mentős szállítással oldható meg. Szeretnék, ha ennél a sérültségi csoportnál - vakok és gyengénlátók - az igénylés benyújtásakor elegendő lenne hivatkozni az "állapota végleges" szakvizsgálati megállapításra. Az ezt igazoló dokumentumok a társadalombiztosítás birtokában vannak, hiszen ezek alapján születhettek meg a vakok személyi járadékának folyósításáról szóló határozatok.
Tekintettel az elhangzottakra, javaslom, hogy az egészségügyi szakértők és a fogyatékosok érdekképviseletének bevonásával készüljenek olyan módosítások és kiegészítések, amelyek mind a sérültek, mind a túlterhelt egészségügy problémáit megkönnyíthetik. Itt gondoljunk azokra, akik fogyatékosságuk miatt kifejezhetetlen hátrányoknak vannak kitéve, amit megfelelő változtatásokkal, a humánum szempontjainak figyelembevételével enyhíthetünk.
Köszönöm a figyelmet.
