DR. VILÁGOSI GÁBOR
DR. VILÁGOSI GÁBOR
DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A megkülönböztető és figyelmeztető jelzés szabályairól egészen 1996 májusáig gyakorlatilag az Antall-kormány által hozott rendelkezés volt hatályban. Ez a szabályozás tág teret adott a megkülönböztetett jelzések használatára, és tekintettel arra, hogy a józan önkorlátozásnak sem lehettünk tanúi, szükségessé vált egy új jogszabály megalkotása. Szeretném ugyanakkor hangsúlyozni, hogy nemcsak a politikai, hanem a gazdasági élet szereplői közül is nagyon sokan használtak kék fényjelzést és szirénát.
Az 1996-os BM-rendelet leszögezi, hogy a megkülönböztető jelzést adó készülékek felszerelése csak a közérdekből üzemben tartott gépjárművekre engedélyezhető. Közérdekből történő üzemben tartási cél az emberi életet, a testi épséget, az egészséget, a vagyoni javakat, az emberi környezetet közvetlenül fenyegető veszély elhárítása, a kármentés, a közbiztonság, a nemzetbiztonság és a belső rend védelme.
Egyrészt a szabályozás részletes és a korábbinál jóval szigorúbb volta, másrészt pedig az akkori politikusok önkéntes jogkorlátozása következtében nagymértékben csökkent a megkülönböztető jelzést használók száma. A rendelet hatálybalépésekor tömegesen kerültek bevonásra a kék lámpák, és csak elvétve, valóban indokolt esetben került kiadásra új engedély. Mondhatni, normalizálódtak a viszonyok.
Sajnos az elmúlt két évben ismét soha nem látott mértéket öltött a megkülönböztető jelzést használók száma. Úgy gondolom, hogy amennyiben élnének, nem pedig visszaélnének a jogszabály adta lehetőséggel, abban az esetben a jelenleginek a töredéke lenne a megkülönböztető jelzést használók száma.
Kérdezem tehát miniszter urat: ön szerint élnek vagy visszaélnek a megkülönböztető jelzéssel?
Várom válaszát. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)
