DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Még mindig jó érzéssel gondolok azokra a reklámszakemberekkel folytatott eszmecserékre, amelyeket 1997 februárjában a reklámról szóló 3712. számú törvényjavaslat kapcsán kormánypárti és ellenzéki képviselőkkel együtt megvalósítottunk. Bizonyára Sasvári Szilárd képviselőtársam is így gondolja ezt, hiszen ő is minden alkalommal részt vett ezeken a megbeszéléseken.
Ennek köszönhetően Torgyán József képviselőtársam, aki az előző ciklusban még a kákán is csomót keresett, az általános vita során azt mondta: "Dicsérendő, hogy széles körű előkészítés előzte meg a törvényjavaslat összeállítását, elkészítését." Az eredmény is az volt, hiszen több mint 90 százalékban elfogadta akkor a Ház ezt a törvényjavaslatot.
(15.30)
A most beterjesztett 3263. számú módosító törvényjavaslat hiányosságai elsősorban abból adódnak, hogy elmaradt az az eszmecsere, amely 1997-ben igen eredményes volt. Az 1997. március 4-i felszólalásomban rámutattam arra, hogy hazánkban az állampolgárt a bölcsőtől a sírig egy ellenség mindenképpen elkíséri, ez pedig a reklám, a reklám mindenekfelett. A reklám mint ismertető eszköz, az áruk, szolgáltatások értékesítésének fokozását segíti elő. Az Európa Tanács 1984-ben helyesen fogalmazta meg a megtévesztő reklámról szóló irányelveket azért, hogy a fogyasztók érdekeit megvédje. Az 1997. évi törvény is figyelembe vette ezt az ajánlást.
A reklám a szóban forgó terméket, szolgáltatást igyekszik preferálni más javakkal szemben, így a fogyasztók szükségleteinek kielégítési sorrendjét, vásárlási motivációit is befolyásolja. Már 1997-ben rámutattam arra, hogy Hajdú-Bihar megyében és Hajdúszoboszlón elemeztem a fogyasztók vásárlási motivációit és azok rangsorát. Ennek alapján első helyen a boltban látható áru, ezt követően a tv-reklám, majd a napilapok reklámjai, negyedik helyen az ismerősök, majd a hagyományok szerepeltek a motiváló tényezők között. Ez is igazolja, hogy a vásárlási motivációk közül meghatározó szerepe van a reklámnak. Ezért helyes, hogy az 1997-es törvény és a jelenlegi törvényjavaslat is a fogyasztói érdekek védelmében harcol a megtévesztő reklámok ellen. A megtévesztő reklámról szóló Európa tanácsi irányelv a minimális harmonizáció elve alapján lehetővé teszi az Unió tagállamainak, hogy a megtévesztő reklám esetében a fogyasztói érdekvédelem miatt szigorúbb eljárásokat is alkalmazzanak. Ez hazánkban az egyre fokozódó reklámzuhatagban és az egyes vállalkozók erkölcstelen magatartása következtében igen indokolt.
Az 1997. évi törvény nem határozza meg a megtévesztő reklám fogalmát, de a jelenlegi törvényjavaslat 1. §-ának 2. pontja, annak is az n) pontja enyhén szólva tudománytalan. Ez ugyanis kimondja, megtévesztő reklám minden olyan reklám, amely bármilyen módon megtéveszti vagy megtévesztheti azokat a személyeket, akik felé irányul. Ugyanazt a fogalmat ugyanazzal a fogalommal magyarázni, nyilván képtelenség. Az viszont igen helyes, hogy a törvényjavaslat tiltja a megtévesztő reklám közzétételét. A megtévesztő jelleg kapcsán többek között az áru általános jellemzőire, az árra, a reklámozó megítélésére kell tekintettel lenni.
Az áru általános jellemzőinek teljes körű meghatározását a törvényjavaslat elég részletesen, azt hiszem, hogy nyolc sorban igyekszik meghatározni. 1997-ben az Európa Tanács az összehasonlító reklám szabályozását is megvalósította, ezen reklám megengedett. Az 1997. évi, reklámról szóló törvény már rögzítette az összehasonlító reklám fogalmát, a jelenlegi törvényjavaslat pedig ezen reklám megengedett és tiltott formáit írja le. Ezen a területen pontosabb megfogalmazásra van szükség. Az összehasonlító reklám kapcsán célszerű figyelembe venni Joel Raphallson gondolatát, amely szerint: "A múltban minden reklámszakember meg volt győződve arról, ahhoz, hogy el tudja adni az áruját, meg kell győzni a fogyasztót azért, hogy az ő áruja jobb, mint a konkurenciáé. Ez nem feltétlenül szükséges, elég a fogyasztót arról meggyőzni, hogy a mi árunk abszolút jó." Ez igaz, de ezt nehéz úgy valóra váltani, hogy ne ütközzünk a megtévesztő reklám tilalmába. A jobb reklámozási módszerekkel is le lehet győzni a konkurenciát. Például már régen bebizonyosodott, hogy a nyomtatott reklám esetében az olvasó először a képet nézni, majd a címet és csak ezután a szöveget. Ezért a jó sorrend már fél siker.
A törvényjavaslat fő feladatként a megtévesztő és összehasonlító reklám szabályozását kívánja megvalósítani. Ennek kapcsán a törvényjavaslatból egyértelműen kitűnik, hogy szakemberekkel tárgyaltak a törvény-előterjesztők, de a 3. §, amelyik a szexualitással és az erotikával kapcsolatban ír elő különböző szabályokat, már több helyen sántít, és erről szóltak már. Az egyik londoni újság szerkesztősége arra a kérdésre, hogy milyen típusú fényképek érdeklik legjobban az olvasót, azt a választ kapta, hogy az ennivaló csecsemő, az ennivaló kutyus és a szex. Ez nálunk is helytálló, azonban a szex nem mindig jó reklámozási eszköz. Ogilvy A reklámról című könyvében, amelyből a recenziót még 1980-ban írtam meg, az USA-ban 1983-ban jelent meg ez a könyv, a szex hatásáról ezt írja: "Életem legelső reklámjában szerepelt egy meztelen nő. Hiba volt. Nem azért, mert a nő szexi volt, hanem mert semmi köze nem volt a termékhez, egy gáztűzhelyhez." Van-e köze a meztelenségnek a termékhez vagy sem? - ezen áll vagy bukik a dolog. Hozzáteszem, tisztelt képviselőtársaim, lehet, hogy sokkal forróbb volt a hölgy, mint az égő gáztűzhely, és a reklámot figyelő nem is nagyon vette ezt figyelembe.
Azonban vannak kevésbé egyértelmű reklámozási eljárások is. Sokszor nehéz megállapítani, hogy a szexualitást felhasználó reklám, mint a reklám tárgya vagy témája, indokolttá teszi-e ezt az eszközt vagy nem. Egyetértek azzal, hogy a reklám befolyásolja a társadalmi erkölcsöt, ezért a szexualitást öncélúan bemutató reklám ellen valóban fel kell lépni. Azonban azt is tudomásul kell venni, hogy a reklám nemcsak befolyásolja az erkölcsöt, hanem a reklám vissza is tükrözi egyrészt a társadalom erkölcsi állapotát. Szükséges megjegyezni, hogy az 1997. évi törvény is kimondja: "Tilos közzétenni olyan reklámot, amely közerkölcsöt vagy közízlést sérthet." A jelenlegi törvényjavaslat 3. §-a is ezt kívánja megfogalmazni, de egyértelműen szűkebb értelemben. Erre vonatkozóan nyilvánvaló, hogy azok a képviselőtársaim, akik értenek a reklámhoz, jó, ha több módosító javaslatot adnak be, mert itt gondok vannak.
A legjobb reklámtörvény sem lehet hatásos, ha nem érvényesül a szakmai önszabályozás. Nyilvánvaló, hogy nem lehet minden részletkérdést jogszabályokkal lefedni, ezt csak szakmai érdekvédelmi szervezetekkel lehet megvalósítani. Magyarországon a Magyar Reklámszövetség 1991-től a reklámetikai kódex alapján tevékenykedik. 1991-ben megalakították a Magyar Reklámszövetség etikai bizottságát, amely őrködik a kódex alkalmazása felett. Ezzel kapcsolatban, ha időm lenne, elég sokat tudnék szólni erről. Emellett ágazati, szakmai-etikai kódexek is rögzítik a reklámszabályokat. Csak komplexen lehet valóra váltani hazánkban is a fogyasztók érdekeit védő reklámozást, csak a kiváló reklámszakemberekkel együtt lehet kiváló reklámtörvényt megalkotni. A jelenlegi törvényi javaslat összeállításakor is jobban figyelembe kellett volna venni a különböző véleményeket. II. János Pál pápa a politikusok jubileumának rendezvényének záró szentmiséje után hangoztatta, hogy a szabadpiac farkastörvényeinél fontosabb a társadalom tagjainak védelme, ennek törvénye. A fogyasztók védelme mindenekfelett álló fontos feladat, a megtévesztő és összehasonlító reklámmal kapcsolatos szabályozásnál is ez a legfontosabb feladatunk.
Köszönöm szépen.
