LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Hadd kezdjem hozzászólásomat egy, a közelmúltban hozzám intézett kérdéssel, ami érzékelteti ennek a törvényjavaslatnak a nehéz feladatát. Az illető azt kérdezte és egyben nehezményezte, hogy miért engedik meg a szemüveg elhagyását és egyben az éleslátás javulását ígérő, úgynevezett lézeres szemműtétek hirdetését. Elmondása szerint a szemorvosa is, annak kollégái is óvták őt ettől a véleményük szerint durva szemészeti beavatkozástól, ami átmenetileg ugyan javítja a látást, de olyan területekről égeti ki a látóidegeket, amely területeknek a hiánya csak tizenöt-húsz esztendő múlva, idősebb korban válik érzékelhetővé.
Ha ennyire káros hatása van - kérdezte a levélíró - akár tizenöt-húsz év múlva is egy ilyen műtétnek, akkor miért lehetséges a hirdetése? Sajnos, nem tudnék számára megnyugtató választ adni, még ennek a törvénynek az elfogadása után sem. Az ilyen műtétek hátrányai - még a kritikusaik szerint is - csak másfél évtized elteltével derülhetnek ki, ezért nehéz lenne az ilyen szövegű reklámokat most büntetni. Az érdekelt szakma véleménye is megoszlik, ami érthető is, tekintettel arra, hogy az ilyen beavatkozást hirdetők is, az elvégzők is szakmabéliek. Tehát egységes szakmai vélemény sem várható még bírói vizsgálat esetén sem.
Felvetődhet az a kérdés is, hogy miért van annyi szemüveges orvos a szemüveg elhagyását kilátásba helyező beavatkozás javallói között; de hát miért ne lehetne, hiszen önmagában még nem igazolható például egy hajnövesztő szer reklámjának a megtévesztő jellege csupán amiatt, mert esetleg kopasz ügynökök árulják.
Ez a megoldatlan és megoldhatatlan panasz kicsiben jelzi azt, hogy milyen nehéz feladatra vállalkozik az előttünk lévő, a gazdasági reklámtevékenységet szabályozó törvényjavaslat. Az elmondott példa utal arra, hogy milyen bonyolult és nehéz a reklám szabályozása például az egészségügy területén, hiszen nagyon sok ember az egészsége és élete érdekében gyakran ésszerűtlen kiadásokat is vállal. Különösen az olyan esetekben lehetetlen a szabályozás, amikor a gyógyszerre vagy az orvosi beavatkozásra történő rábeszélés nem a nyilvánosság előtt történik. Egyre több orvost környékeznek meg a gyógyszergyárak szakmai tanácsadás igénybevétele vagy orvosi szimpóziumok költségeihez történő hozzájárulás formájában, és várják el cserébe termékeik nap mint nap történő ajánlását.
Egy szakorvostól idézem a törvényjavaslatot észrevételező véleményét, miszerint: " Minősüljön reklámnak bármely, gyógyító hatásúnak mondott szer vagy orvosi beavatkozás ajánlása." Etikai szempontból igaza van, valóban reklám jellegűek az ilyen ajánlások, de a tanácsadás és a reklám között más országokban sem sikerült egyértelmű választóvonalat megállapítani.
Megfontolandó azonban az a szintén orvosi berkekből érkezett javaslat, miszerint gyógyszert vagy új keletű gyógyászati beavatkozást egészségügyben dolgozó csak akkor ajánlhasson, ha azoknak a hatásait és következményeit megelőzőleg legalább hat-nyolc éves követéses vizsgálatok kísérték.
Érdemesnek tartanám kiegészíteni a törvényt egy olyan paragrafussal is, amelyik arról intézkedik, hogy ha valamely gyógyszer vagy gyógyászati eljárás korábban előnyösnek hitt tulajdonságai utólag valótlannak bizonyulnak, akkor helyesbítés közzétételére legyen kötelezhető a gyártó, a forgalmazó és a szolgáltató is. Egy ilyen helyesbítés-közzétételi kötelezettség rokonítható a dohánygyártó és -forgalmazó cégeknek a dohányzás ártalmaira figyelmeztető kötelezettségével.
Még viszonylag egyértelmű esetekben is súlyos bírálatok kereszttüzében álltak a képviselők például a dohányáruk reklámját szabályozó törvények meghozatalát követően. Nemrég az Alkotmánybíróságnak kellett döntenie ebben a kérdésben, s a döntés megerősítette az Országgyűlés jogosítványait abban, hogy korlátozásokat fogalmazzon meg - ha azokra szükség van - az állampolgárok megfelelő tájékoztatása, továbbá életének, egészségének védelme érdekében.
A törvény ereje a megtévesztő reklám megfogalmazása s annak tilalmazása, továbbá az öncélú erotikus reklám közzétételének a tilalma. Sajnos a tilalom megszegőit nem fenyegeti szankció, ezekről a törvény nem intézkedik.
Tisztelt Ház! Új keletű gond a reklámhordozók nemzetközivé válása, a globalizáció növekvő szerepe a reklámban. Egyre több külföldi, akár magyar nyelvű sajtótermék vásárolható, egyre több külföldi televíziós műsor nézhető, egyre több család kapcsolódik be az internetszolgáltatásba.
A törvényjavaslat észrevehetően nem számol ezzel a folyamattal, s meg sem kísérli megoldani az ebből származó törvénybetartási nehézségeket. Vajon hogyan lehet elérni azt, hogy se megtévesztő reklám, se öncélú erotika ne jelenjen meg ezeken az ellenőrizetlen reklámhordozókon? Ha ilyenek megjelennek, hogyan lehet ezt szankcionálni? Hogyan lehetne megelőzni azt, hogy az ilyen fórumokon hirdetők ne jussanak tisztességtelen előnyökhöz? Sajnos, ezekre a kérdésekre nem ad választ a törvénytervezet. Néhány év múlva lehet, hogy a lakosságnak már a többsége igénybe veszi ezeket a hírforrásokat, azaz addigra már kérdésessé válhat ennek a törvénynek az érvényesíthetősége is, ha tétlenek maradunk.
Tisztelt Ház! Herényi Károly képviselőtársam megfogalmazta, hogy a Magyar Demokrata Fórum támogatja ezen törvényjavaslat elfogadását, s nyilván ezek az észrevételek, amelyeket az előterjesztő figyelmébe ajánlok, segíteni próbálják a közös gondolkodást.
Köszönöm a figyelmüket.
(16.10)
