DR. GIDAI ERZSÉBET
DR. GIDAI ERZSÉBET
DR. GIDAI ERZSÉBET, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan törvény módosításának javaslata van előttünk, amely már régen várt célt kíván kielégíteni és szolgálni, ezért a Magyar Igazság és Élet Pártjának frakciója ezt a törvényt, bár teljes mértékben nem elégedett vele, de alapvetően támogatni fogja, és bizonyos módosításokat fog majd benyújtani, amelyekben javaslatait szeretné kifejteni.
Miért támogatjuk? Egyrészt azért, mert valójában olyan célokat szolgál, amelyeken keresztül megkíséreli a tisztességtelen piaci magatartást és a tisztességtelen versenyt visszaszorítani, azzal, hogy a Versenyhivatal számára több lehetőséget biztosít - amely korábban nem volt, de ha lett is volna, valószínűleg nem is éltek volna vele -; a Versenyhivatalnak eljárási lehetősége van, és aktívabban közre tud működni az erőfölénnyel való visszaélés visszaszorításában, a tisztességtelen piaci magatartás szankcionálásában és bizonyos értelemben ezen keresztül a fogyasztók védelmében, illetve bizonyos hazai beszállítók védelmében is. Ez tehát a törvényjavaslatban, amely előttünk áll, elfogadható és jó.
Jónak tartjuk, amit a törvény 20. §-a előír, hogy lehetővé válik a Versenyhivatal számára, hogy ágazati vizsgálatot is végezzen, amelyre vonatkozóan eddig nem nyílt lehetősége. Ezzel gyakorlatilag olyan szerepet kap a Versenyhivatal, mintha a piacnak lenne az úgynevezett állami számvevőszéke, tehát mélyebb elemzést tud elvégezni az ágazati vizsgálataival, feltehetően bizonyos esettanulmányokat fog majd elkészíteni, és ezzel a lehetőséggel - amennyiben megfelelő szakemberekkel is rendelkezik - tulajdonképpen biztosítani lehet, hogy egyes cégeknél, vagy az általuk kiválasztottaknál, vagy az esetleg nem megfelelő piaci magatartású cégeknél egy átfogó, akár költségelemzést vagy profitelemzést is végezzenek. Ez tehát, ami ebből a törvényből kiolvasható, jó és kedvező.
Jónak tartjuk azt is, hogy végre a személyi kinevezéseket, ami a Versenytanács személyi állományát illeti, nem tartják örökérvényűnek vagy nem örök életre szól, hanem meghatározott időtartamot fog át, és ebbe beleszólási joga van a Gazdasági Versenyhivatal elnökének és még más szervezetnek is. Ez valójában lehetővé teszi, hogy ha a visszahívási jogokat bekapcsoljuk, akkor olyan személyek kerüljenek a Versenytanácsba, illetve a Versenyhivatal alkalmazottai közé is, akik tisztességesen fogják ellátni a feladatukat, és kötelezik őket arra, hogy a leghatározottabban szankcionálják a piaci visszaéléseket és a tisztességtelen versenyt.
Mégis, ha áttekintjük ezt a szabályzatot vagy ezt a módosítást, az az egyértelmű állásfoglalásunk, hogy ez valójában magatartás-szabályzó; hogy a magatartásban bekövetkező tisztességtelen formákat visszaszorítsa, szankcionálja, erőteljesebben büntesse meg, mint ahogy korábban erre lehetőség volt, ugyanakkor ennél többre nincs a Versenyhivatalnak lehetősége. Vagyis itt lép fel az, hogy ezt a funkciót a mi véleményünk szerint tovább kellene bővíteni, mint ahogy például az Egyesült Államokban, Angliában, Franciaországban, Németországban, sőt Ausztriában is működik, ahol ugyanis a versenyhivatalnak lehetősége van arra is - vagy legalábbis kezdeményezheti -, hogy a szerkezeti átalakításba is beleszóljon, értem ez alatt a piaci szerkezet átalakítását, de értem ez alatt az egyes cégeket, amelyek monopolhelyzetüket esetleg tisztességtelen úton szerezték, akkor ebbe a monopolhelyzetbe is beleszóljanak.
Más szóval ez azt jelenti, hogy a nemkívánatos kartellesedés vagy fúziók ellen fellépjenek, és ezt a fúziót megakadályozzák, vagy ha már esetleg létrejött a fúzió vagy monopólium, akkor olyan szerkezetátalakítást kezdeményezzenek, hogy arra kényszerítsék azt a tisztességtelen magatartású céget, hogy bizonyos cégen belüli vállalkozást vagy termékcsoportot számoljanak fel, vagy akár eladásra is kényszerítsék azt a céget, amelyik nem tisztességes magatartást folytat a piacon.
(12.20)
Márpedig ha ebből a szempontból tekintjük át, akkor Magyarországon épp a rendkívül rossz átalakulási törvény - még a Németh-kormányzat alatt hozott átalakulási törvény - értelmében vagy a társasági törvény - amely még korább született - sok diszfunkciója miatt valójában mesterségesen hoztak létre tisztességtelen piaci helyzeteket, és mesterségesen hoztak létre olyan feltételeket, amelyek tisztességtelen piaci magatartást gerjesztettek. Vagyis ez az egész folyamat szoros összefüggésben van azzal az általunk már nagyon sokat bírált tisztességtelen privatizációval - korrupcióval telített privatizációval -, amely révén mesterségesen teremtett monopóliumok vagy oligopóliumok jöttek létre, és a privatizáció során a külföldiek kedvezményezett feltételei azt eredményezték, hogy gyakorlatilag a hazai vállalkozókat kiszorította ez a törvénysorozat a piacról, hátrányos helyzetbe juttatta, és a külföldi tőkét, a multinacionális tőkét vagy bármely befektető külföldi tőkét kedvezményezte, hiszen mesterséges feltételeket teremtett számára, hogy tisztességtelen haszonhoz jusson, monopolárakat alakítson ki azzal, hogy például lehetővé tette az adómentességet számukra, lehetővé tette a beruházási kedvezményeket, lehetővé tette - és törvényesítette ezt a lehetőséget -, hogy valójában azt csinálhatnak a külföldi befektetők a hazai piacon, amit akartak és akarnak.
Ezzel a hazai, a magyar vállalkozók versenyhelyzetét lehetetlenné tették. Hiszen a hazai vállalkozót óriási adóteher sújtja, a fejlesztési hitelek kamatlába rendkívül magas, tehát nincsenek esélyegyenlőség jelei sem ebben a versenyben, vagy hogy legalábbis tisztességes versenyfeltételeket tudtak volna kialakítani. A külföldi tőke tőkeerős, óriási erőfölénnyel rendelkezik, de ezt törvényileg is segítette a korábbi kormányzatok által hozott törvények és intézkedések sorozata.
Mit jelent ez a tisztességtelen magatartási forma? Egyrészt olyan magas profitot realizálnak ezáltal, hogy adómentességük van a külföldi tőke számára, azáltal, hogy gyakorlatilag a beruházások területén is rendkívül sok kedvezményt kaptak, és egyéb kedvezményeket tudtak kormányzati körökből és kormányzati jóváhagyással megkapni és megkaparintani, lényegében olyan magas profitnagyságot tudnak elérni - hiszen 10-20 vagy 30-40 százalékos profitot is realizálnak -, amely tisztességtelen haszon, és semmiféle törvény vagy intézkedés nem korlátozza legalább azt, hogy az így megszerzett és általam tisztességtelen profitnak tartott összeget legalább az országon belül fordítsák beruházásra, fejlesztésre, hanem szabadon ki is vihetik az országból. Ha tehát itt valami korlát belépett volna legalább ezen összegnek a hazai befektetésére, akkor az mindenekelőtt a hazai fogyasztókat segítette volna vagy védte volna. Nem, nem erről van szó, hiszen a külföldiek által megtermelt profitoknak közel 70 százaléka elhagyja az országot.
Úgyszintén tisztességtelen az az árképzés, amely a monopolhelyzetükből vagy oligopolhelyzetükből fakadóan lehetővé vált számukra, hiszen azzal, hogy a piaci koncentráció foka nemcsak egyszerűen - tankönyv - 50 százalék fölött van, hanem 80-90 százalékos is, valójában olyan árat alakítanak ki, amilyet akarnak.
Ezzel lényegében a fogyasztókat éri a kár, mert ha nincs versenypartner a piacon - különösen ami az alapvető, létfontosságú cikkeket illeti, mondjuk, élelmiszerek esetében vagy a közszolgáltatások, közművek esetében -, nincs versenyeztetés, akkor a fogyasztó kénytelen azoknak az áraknak eleget tenni és megfinanszírozni, amit ezek a monopol- vagy oligopolhelyzetben lévő külföldi cégek a számára a piacon nyújtanak. Vagyis ebben az esetben a fogyasztók védelme nem biztosított, és kétségtelenül, amikor Magyarországon - ezt többször elmondtam - a költségvetés bevételeinek a forrását 70 százalékban a magyar adófizető családok biztosítják, akkor számukra olyan helyzetet teremteni - épp a külföldi tőke támogatásával -, hogy még a meglévő forrásaikat is a monopoláron keresztül kiveszik a zsebükből, ez rosszabb és több mint tisztességtelen. Ez egyszerűen a pénzügyi visszaélések, ha kicsit sarkítok, akkor a gazdasági bűntettek sorába sorolható.
Tisztességtelennek tartjuk ugyanakkor azt is, hogy a külföldi tőke számára - beleértve a pénzintézeteket is - valójában a közteherviselés olyan, hogy szinte elhanyagolható, de ugyanakkor a kedvezmények sorát pedig élvezik. Vagyis abban az esetben, ha a piaci magatartást szabályozó törvény erőteljesebb lehetőséget biztosítana, mondjuk, a Gazdasági Versenyhivatalnak, akkor lehetővé válna, hogy a Versenyhivatal ilyen esetben fellépjen, és egy monopolellenes magatartással a monopólium felszámolását vagy ellenőrzését kezdeményezhetné.
Ugyanakkor viszont azon cégek számára - legyen ez külföldi -, amely cégek az adófizetést teljesítik, a fogyasztók érdekében is fellépnek, védelmet kell biztosítani. Tehát itt egy ilyen kettős szereppel lehetne megvalósítani valóban a hazai piac védelmét és a tisztességes verseny biztosítását.
Ha áttekintjük: valójában mind a három fő piaci területen - a termelésieszköz- vagy az erőforráspiacon, az áruk piacán és a pénzpiacon is - óriási monopóliumok alakultak ki, és uralják a külföldi cégek, ahol a hazai versenyzők, a hazai vállalkozók gyakorlatilag versenyképtelenné váltak.
Mi biztosítja a magyar vállalkozók versenyképességét és a tisztességes verseny feltételeit? Ez a törvény sem ad rá garanciát, amelyet nagyon erőteljesen nehezményezünk, és erre vonatkozóan módosítást is fogunk benyújtani.
Hadd emeljem ki azt is, ami a külföldi tőkére jellemző - amit semmiféle versenytörvény nem korlátoz, ami például Nyugat-Európában gyakorlat -, hogy olyan magatartást tanúsít, hogy amennyiben már nem profitábilis az a piac, függetlenül a korábbi szerződésektől, egyszerűen lelép, elhagyja az országot, ami súlyos károkat okozhat. Ilyen például a Heinz esete, a Mannesmann esete, most itt van a bélapátfalvai cementgyár esete, vagy az étolaj-előállítás területén lehetne felhozni példákat, vagy a szekszárdi húsipar esete - vagyis ez hatalmas veszteséget jelent a nemzetgazdaságnak. De kiemelhetném még a bevásárlóközpontok vagy nagy szupermarketek esetét is, amelyre vonatkozóan nem olyan régen a Társadalomkutató és Előrejelző Intézet egy kitűnő tanulmányt készített, és ebben például leírják, hogy a hazai bevásárlóközpontok továbbfejlesztését gyakorlatilag le kellene állítani, azért, mert ez már egy olyan szintet ért el, hogy a piacon nem kedvez a bevásárlóközpontot bérlő kereskedőknek sem, mert a magas bérleti díj következtében magasabb árréssel kell dolgozni, tehát rossz a fogyasztónak, egy-két termék reklám értékű árától eltekintve. Alapvetően a beruházónak kedvez, hiszen a beruházó kapja meg az építkezés következtében a magas profitot, a veszteségét pedig áthárítja a bérlőre, a bérlő pedig áthárítja végül is a fogyasztóra. Vagyis valójában a fogyasztó is nem egy esetben rosszul jár, és azok a kiskereskedők vagy kis cégek, amelyek korábban azon a területen működtek, gyakorlatilag tönkremennek.
Márpedig azért látni kell, hogy a fogyasztóknak van egy olyan köre, például a nyugdíjasok - a magyar lakosságnak több mint 30 százalékát a nyugdíjasok teszik ki -, akik előszeretettel vagy szívesebben vásárolnak kis cégeknél, és nem szívesen mennek be a nagy bevásárlóközpontokba, vagy legalábbis nagyon szelektáltan vásárolnak ott. Számukra tehát biztosítani kellene - ez már természetesen egy politikai döntéshozatal - az ilyen versenyfeltételeket azon hazai kiskereskedőknek vagy kisvállalkozóknak, amelyek ennek a fogyasztói körnek a fogyasztását kielégítik. Ez óriási ellentmondást jelent, és tisztességtelen piaci magatartást feltételez vagy jelenít meg a bevásárlóközpontok részéről, és monopolhelyzetet teremt, ami a hazai vállalkozók vagy kereskedők versenyképességét lehetetlenné teszi.
A frakcióban megvitattuk ezt a törvényt, és az a vélemény vagy javaslat született, hogy alapvetően ez támogatható, de különböző módosító javaslatokat kell benyújtani, és be is nyújtunk, amely a Gazdasági Versenyhivatal működési körét szélesíti, erőteljesebbé teszi, és lehetővé teszi azt, hogy a Versenyhivatal az ilyen tisztességtelen versenypiaci helyzetek ellen úgy lépjen fel, hogy beleszóljon a monopolhelyzetbe, és a monopolhelyzet korlátozását kezdeményezze, azzal, hogy a nem megfelelő fúziók vagy monopolhelyzetek esetében annak akár eladását vagy a hazánkból való távozását is segítse elő, amennyiben nem tesz eleget azoknak a kötelezettségeknek, amelyeket törvényileg most már biztosítania kellene vagy eleget kellene tenni.
Igaz, hogy ehhez más törvénynek a módosítására is szükség van - már kezdeményeztük a társasági törvény módosítását -, és szükség van más intézmények közreműködésére - mondjuk, a Gazdasági Minisztérium vagy az ÁPV -, tehát ez együttes feladat.
(12.30)
De a Versenyhivatalhoz ebben a környezetben is lényegesen több feladat járulhat, és ha azt tisztességesen ellátja, akkor jelentősen változhatnak ezek a visszaélések a jelenlegi piacon.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a MIÉP soraiban.)
