GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy a tisztességtelen piaci magatartásról szóló törvény vitájánál egyfajta kettősség fog uralkodni. Egyik oldalról hitem szerint egyet fogunk érteni mindazokkal a gondolatokkal, amelyeket Horváth János képviselőtársam elmondott, és én magam is néhány gondolat erejéig majd ismétlésbe fogok bocsátkozni. Teszem ezt azért, mert az a meggyőződésem, hogy jó, ha a patkó mindkét oldalán kifejezzük azt a szándékunkat, hogy igenis érdekeltek vagyunk a tisztességes piaci versenyben. De van bennünk egy aggály, és ez a másik, ezért mondtam a kettősséget.
Hadd emeljek ki egy mondatot az európai integrációs bizottság többségi véleményét előadó képviselő úr gondolatából: hogy "vélelmezzük a fenn nem álló összefüggéseket" - ezekre szeretnék majd külön-külön néhányra rávilágítani, mert azt gondolom, hogy ez az általános vita szolgálhatja azt a célt is, hogy a bennünk lévő aggályokat vagy félelmeket megpróbáljuk eloszlatni, illetve hogy megszülessenek azok a módosító javaslatok, amelyek ezeket eloszlathatják.
Adódik rögtön az elején a kérdés, hogy adva van egy nem nagy terjedelmű, de ahogy az előttem szóló képviselő úr is elmondta, rendkívül jelentős törvénynek a módosítása. A kérdés az, hogy mi indokolja most ezt a módosítást, és miért pont így módosul ez a törvény. A nagy kérdés, hogy sérülnek-e azok az elvek, amelyeket a Horváth képviselő úr által is hivatkozott '96-os törvényjavaslat elfogadásánál 305 igen szavazattal megszavaztunk, mindössze 18 nem szavazatot kapott akkor ez a törvényjavaslat; tehát joggal feltételezhetjük most ennyi év után, hogy jó elvekről döntött ez a Ház. Jó volt az, amikor azt mondta, hogy ez nem kőbe vésett törvény, hanem a gyakorlatnak, a valóságnak megfelelően ezt majd folyamatosan módosítani kell.
Abból a feltételezésből indulunk ki, hogy nagyon fontos közérdek az, hogy olyan legyen a piaci verseny, amely biztosítja a társadalom erőforrásainak optimális felhasználását. Erről beszélt a képviselő úr. De ugyanilyen fontos közérdek az is, hogy a tisztességtelen versenymagatartást tanúsítókat nagyon határozottan szankcionáljuk, és védelmet nyújtsunk mindazoknak, akik ettől a tisztességtelen versenytől valamilyen sérelmet szenvednek el.
(11.30)
Nagyon fontosnak tartom a Versenyhivatal jogintézményét és a tevékenységét meghatározó szabályokat. A piacgazdaság szempontjából ez rendkívül fontos. Ezek a szabályok a különböző piaci szereplők közötti kapcsolatokra terjednek ki. Adott esetben ezek a szabályok nagyon kemény tilalmakat fogalmaznak meg. A cél, hogy elejét vegye annak, hogy valaki olyan előnyt tudjon kialakítani, amely formálissá vagy mondjuk így, gyakorlatilag megszüntetné a versenyt nem a gazdaság egészében, hanem akár csak egy ágazatban is.
Nem hagyható semmi körülmények között figyelmen kívül a fogyasztók védelme, mert ez a törvény, miközben mindig a gazdaság szereplőiről, a vállalkozói körről beszélünk, eközben kevés szó esik arról, hogy ez a dolog valójában a fogyasztóról, a fogyasztó védelméről szól. A piacgazdaság működésének egyszerűen elengedhetetlen feltétele, hogy ezeket a magatartási szabályokat meghozzuk és rendre, időről időre korszerűsítsük. Én egy kicsit még följebb emelném azt, amit a miniszter asszony mondott, én azt mondanám, hogy egyszerűen a piacgazdaságnak ez az alkotmánya - a versenytörvény. Ugyanakkor az a túlhajtott konkurenciaharc, amelyről Horváth képviselő úr beszélt, bizony hihetetlenül csábító a gazdaság szereplői számára, hogy olyan megoldásokat alkalmazzanak, amelyek valójában tényleg alááshatják a szabad versenyt és annak működését.
Nagyon nehéz megfogalmazni, hogy mi is az a tisztességes piaci magatartás. Nagyon egyszerű, ha azt mondjuk, hogy a piac szereplőinek olyan döntései, cselekedetei, amikor nemcsak a saját érdekeiket, hanem a mások érdekét is figyelembe veszik. De ilyen a gazdaság fejlődése, létrejöttek a monopóliumok, és a monopolpiacon, ez most már elfogadottá vált mindenütt a világban, az államnak igenis be kell avatkoznia, hogy a tisztességes piaci magatartás és a hatékonyság növelése változatlanul fönnmaradjon.
Nyilván a vitában mondunk majd sok hasonló közhelyet, mint azt, hogy a piacból annyit, amennyi lehetséges és az állami beavatkozásból pedig csak annyit, amennyi éppen szükséges. A fő cél mindenképpen az, hogy a piacgazdaság előnyeit a lehető legmaximálisabban ki tudjuk használni. Általában igaz, hogy a piaci koordináció a bürokratikus koordinációval szemben lényegesen jobban biztosítja az erőforrások hatékony felhasználását, a szükségletekhez igazodó elosztást, tehát megvalósítja a termelés és a fogyasztás összhangját. Igaz, hogy a piac a legtökéletesebben informálja a piaci szereplőket, hogy a megtakarított forrásaikat hol és milyen ágazatba fektessék be, hol lehet a legjobb profitot elérni vagy a költségcsökkentéssel további eredményeket elérni. De adva van a monopólium, amelynek lehetősége van arra, hogy magas profitot érjen el anélkül, hogy költségeket csökkentene, egyszerűen már nem árbefogadó, hanem ármeghatározó pozícióba kerül a különböző intézkedéseinek következményeként.
Mindezek után mégis mi az, ami indokolja a változtatást? A jogharmonizáció kérdése - úgy, ahogy a miniszter asszony is elmondta - különösebben nem indokolt, csupán annyiban, hogy jó, ha a magyar versenyjog igazodik a nemzetközi gyakorlatokhoz, hogy azok a vállalkozások, amelyek ma még csak az ország határán belül működnek, amikor az uniós csatlakozás bekövetkezik, sokkal könnyebben tudjanak majd alkalmazkodni azokhoz a szabályokhoz, amelyek ma már valójában működnek, már ismertek Európában. Tehát ilyen szempontból a kényszer nem áll fönn. Ezért ezzel hosszasan nem akarok foglalkozni.
Mi az, ami valós? Fejlődik a gazdaság, fejlődnek a technológiák, és én most a technológiák alatt azt értem, hogy azok a módszerek, a kifinomult módszerek, amelyek a versenykorlátozásra vonatkozhatnak. Ez minden körülmények között indokolttá teheti azt, hogy változás történjen, mert egyszerűen nem hiszek abban, hogy egészen konkrétan és mindenre kiterjedően leírható, hogy az üzleti kapcsolatban indokolatlan előnyök kikötése vagy elfogadása, vagy a forgalmazásnak a fogyasztó kárára történő korlátozása, vagy az üzleti kapcsolatoktól való elzárkózás, vagy egyáltalán valamely más gazdálkodószervezet döntésének a befolyásolása. Az összefonódás és koncentráció területén hihetetlen kifinomult módszereket tapasztaltunk az elmúlt években is, tehát fontos az, hogy a törvényalkotás lépjen egyet. Ez az úgynevezett rabló-pandúr játék törvényszerűsége. Tudjuk azt, hogy a közgazdasági környezet is folyamatosan és állandóan változik, és ennek függvényében valóban változik a gazdaság szereplőinek viselkedése. Új tényállások keletkeznek, amelyek korlátozzák az általunk vélelmezetten versenyhez kötődő érdekeinket.
Az egyik nagyon fontos kérdés a Versenyhivatal függetlensége. Ez az a pont, amiben megfogalmaznék több gondolatot is. Miért érzem azt, hogy itt van köztünk némi feszültség? Mert azt vélelmezem, hogy az a folyamat, hogy a kormány lépésről lépésre próbál meg maga alá gyűrni egyre több tevékenységet, az a dolog itt most folytatódik. Ezzel tudom indokolni, hogy miért éppen most kell ezt a törvényjavaslatot meghozni.
Kedves Képviselőtársaim! Miközben a Versenytanács körüli dolgokban a '96-os törvénynél nagyon erősen és markánsan fogalmazódott meg a Versenyhivatal függetlensége, a parlamenti ellenőrzés szerepe, most azért némi aggályunk van, hogy hogyan valósul meg a kormány befolyása. Rendkívül aggályosnak tartom ezt, miközben az európai integrációs bizottság képviselője elmondta, hogy milyen jó és pozitív az, hogy most a határozatlan idejű kinevezés helyett határozott idejű és fokozatosság érvényesül. Én ezt a fordított, a másik oldalról ugyanúgy aggályosnak érzem, és a törvényjavaslat és annak indoklása ezeket a félelmeket nem oszlatta el bennünk.
A másik dolog: miközben már beszéltem arról, hogy az élet sokszínű, és tényleg nem lehet törvényben megfogalmazni mindent, mégis aggályos számomra az, hogy a közlemény, a közlemény intézménye, mint ilyen hogyan fog működni, hogyan fog funkcionálni. Miközben tudjuk azt, hogy az Alkotmánybíróság már nagyon régen kimondta azt, hogy a közleményeknek vagy az ehhez hasonló dolgoknak a jogérvényessége, és a joghatóságára vonatkozó dolgokat már hatályon kívül helyezte. Tehát egy kicsit idegesít az, hogy kvázi jogszabályszerű vagy jogszabály formájú igazgatás következik, tehát egy olyan normaalkotás, amely valójában nem kerül a parlament elé.
Tisztelt Képviselőtársaim! Elfogadom azt, hogy nem lehet általában törekedni a tisztességes piaci magatartás kialakítására és a verseny korlátozására, ehhez kellenek konkrét szabályok. Ezek a szabályok természetüknél fogva a bürokráciát sugallják, vagy a bürokrácia irányába mutatnak, ugyanakkor ahhoz, hogy a Versenyhivatal működjön, szükség van ezekre a szabályokra. Éppen ezért gondolom, hogy a parlament szerepe döntő kell hogy legyen abban, hogy patikamérlegen mérjük ki azt, hogy melyek azok a pontok, ahol lépni kell és melyek azok, ahol további engedményeket kell tennünk.
(11.40)
Azt hiszem, még külön hozzászólásban fogok néhány dologról beszélni. Összességében adódik bennünk a kérdés, hogy szolgálja-e ez a módosítás a piacgazdaság további épülését és a verseny megőrzését. A tisztességtelen piaci magatartásról szóló törvényjavaslat jelentősége vitathatatlan - ebben egyetértek Horváth képviselőtársammal - a további épülés, a további működés szempontjából, éppen ezért bízom abban, hogy a benyújtott módosító javaslataink, amelyekkel megpróbáljuk azokat a kételyeket eloszlatni, amelyek bennünk vannak, jobban fogják szolgálni a jogalkalmazók és a jogkereső állampolgárok érdekeit.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
