DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A hitelbiztosítékok körében a kezesség mellett a zálogjog az egyik leggyakrabban alkalmazott jogintézmény, a hazai hitelezési gyakorlatban hagyományosan kitüntetett szerepet játszik. Annak azonban, hogy a zálogjogi szabályozás ismét az Országgyűlés napirendjére került, ennél hétköznapibb és kézzelfoghatóbb okai is vannak, közelebbről az, hogy a Ptk. zálogjogi szabályainak módosításáról szóló 1996. évi XXVI. törvény, vagyis a Ptk. zálogjogi novellája minden újítása és előremutatása mellett jó néhány hiányosságot, szabályozási hézagot hagyott maga mögött. Ez a kissé elnagyolt és így az önkényes jogértelmezéseknek is tápot adó 1996-os zálogjogi szabályozás ráadásul megnehezítette, sőt néhány vonatkozásban el is bizonytalanította a jogalkalmazást.
Az persze nem szokatlan, hogy egy-egy új keletű szabályozás felkelti a jogásztársadalom érdeklődését, megmozgatja a téma iránt érdeklődők fantáziáját, serkenti, sőt felvirágoztatja a témával foglalkozó, egyébként évtizedek óta említésre méltónak sem nevezhető jogirodalmat. Az viszont már meglehetősen ritka, hogy a szabályozás egy-egy alapvető kérdésében homlokegyenest ellentétes nézetek és jogértelmezések lássanak napvilágot, és borzolják az érintettek, elsősorban a jogászi szakma kedélyét. Mindez talán csak színfolt lehetett volna századvégi jogunkban, ha éppenséggel nem olyan jogintézményről lenne szó, amelynél itt és most a lehető legnagyobb biztonságra, kiszámíthatóságra és a perek elkerülésére van szükség; márpedig a zálogjog ilyen jogintézmény, a piacgazdaság fejlődéséhez és az otthonteremtéshez, ha úgy tetszik, életminőségünk komfortosabbá tételéhez mindenképpen szükséges hitelezés ugyanis elképzelhetetlen a zálogjogi hitelfedezet kellő biztonsága nélkül.
Alapvetően ez a megfontolás vezette a kormányt, amikor a tapasztalatok birtokában úgy döntött, hogy elvarrja azokat az elvarratlan szálakat, amelyek az 1996-os novella kapcsán keletkeztek. Ugyanakkor olyan változtatásokat is megteremt a rendelkezések összefüggő logikai rendszerével, amely mellett nem lehetséges vagy legalábbis jóval kevesebb az esélye annak, hogy a jogalkalmazás tévútra fusson.
Az előttünk fekvő szabályok jellemzője, hogy egyben a Ptk. zálogjoggal foglalkozó részének teljes újraszabályozását is jelentik. A jelenleg hatályos szabályozás szerkezetének átalakítása csak ilyen megoldás mellett volt lehetséges; a struktúraváltás alatt pedig azt kell érteni, hogy a javaslat visszatér a '96-os novellát megelőző szabályozási szerkezethez. Ez a rendezőelv a zálogjogra vonatkozó közös szabályok rögzítését követően a zálogtárgyak egyes típusaihoz igazodó zálogfajták eltérő szabályait állapítja meg.
A javasolt változtatás szorosan kapcsolódik azokhoz a tartalmi módosításokhoz is, amelyek nagyobb figyelmet fordítanak a zálogjog alapjául szolgáló vagyontárgyak hagyományos magyar polgári jogi természetére. Ez annak a felismerése, hogy az 1996-os novella nem figyelt egy fontos körülményre, arra, hogy a zálogtárgyként szóba jöhető vagyontárgyak jogi helyzete, fizikai jellegük és ebből következően a forgalmuk feltételrendszere tekintetében igen eltérő, éppen ezért az elzálogosításuk sem történhet egységesen kialakított, egyedi és sajátos természetükhöz nem alkalmazkodó rendelkezésekkel.
A módosítás ezért egyértelművé teszi, hogy ingatlan csak az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog útján zálogosítható el, a jogok és követelések elzálogosítása pedig éppen e vagyonelemek jellegének megfelelően megállapított, s nem pedig a dolgok, azaz az ingók és ingatlanok zálogjoggal való megterhelésének szabályai szerint történik.
Ezt a szemléletet továbbkövetve, az új szabályok megválaszolják mindazokat a nyitva hagyott kérdéseket, amelyekben a döntés a jogalkalmazásra hárult volna, elejét veszik hát a gyakorlatban már kialakuló jogbizonytalanságnak, az eltérő jogi nézetek terjedésének, mindezzel megteremtik a zálogjog intézményeinek alkalmazásához szükséges biztonságot és bizalmat. Ez ugyan minden jogintézmény szabályozása tekintetében alapkövetelmény, de aligha kétséges, hogy fontossága éppen a zálogjog mint hitelbiztosíték tekintetében a legjelentősebb.
Az előbbiek mellett a törvényjavaslat megtartja és továbbfejleszti a korábbi novella új intézményeit, vagyis az ingón létesíthető jelzálogjogot és a vagyont terhelő zálogjogot. Ez utóbbit a vagyonelemek összességének vagy meghatározott körének az abba tartozó vagyontárgyak egyedi meghatározása nélküli elzálogosítási lehetőségeként szabályozza. A vagyont terhelő zálogjogra vonatkozó szabályok ezt a formát a jelenleginél vonzóbbá kívánják tenni, meghatározott körben ugyanis az ilyen jog jogosultjának az elzálogosított vagyonba tartozó egyes vagyontárgyakra amúgy zálogjogot szerző személyekkel szemben is kielégítési elsőbbséget biztosítanak.
A javasolt módosítások másik része a zálogjog érvényesítésének megkönnyítését, a kielégítés biztonságát szolgálja. Ebben a körben a szabályozás azt tartja szem előtt: minél egyszerűbb és kockázatmentesebb a zálogtárgyból való kielégítés lehetősége, annál nagyobb a hitelezési készség, és így annál kisebbek a hitel igénybevételének fajlagos költségei, vagyis a kamat és a kezelési költség, ez utóbbiak pedig a hiteligénylők, tehát a majdani adósok érdekében is állnak.
Tisztelt Országgyűlés! A javaslat a kielégítési jognak a bírósági végrehajtás mellőzésével történő gyakorlását a felek erre irányuló megállapodásával a záloghitel nyújtásával üzletszerűen foglalkozó, szakosodott intézményeken kívül a pénzügyi szolgáltatások szélesebb körére jogosult hitelintézetek számára is biztosítja. Nyilvánvaló, hogy ezek az intézmények mind gazdasági szervezettségük, mind pedig jogi szabályozottságuk folytán adósvédelmi szempontból is kellő garanciát képesek nyújtani, tőkeerejüknél fogva pedig arra is alkalmasak, hogy a garanciák esetleges megsértése esetén a sérelmet szenvedő zálogkötelezettet teljes körű kártérítésben részesítsék.
A javaslat azonban nem csak ezzel szélesíti a bírósági végrehajtás mellőzésével történő kielégítésre feljogosítottak körét. Az árverés szervezésével üzletszerűen foglalkozó személyek mellett a felszámolók és az önálló bírósági végrehajtók számára is lehetővé teszi, hogy a felszámolási eljárás, illetve a bírósági végrehajtás körén kívül megbízást kaphassanak a zálogtárgyak értékesítésére. A zálogtárgyak bírósági végrehajtáson kívül való értékesítésére feljogosítottak körének bővítésével párhuzamosan a javaslat az értékesítés módjára és gyakorlásának feltételeire vonatkozó szabályozást is kiegészíti néhány további garanciális elemmel. Ezek egy része a zálogadósok, más része pedig a hitelezők igényérvényesítésének biztonságát szolgálja.
Végül a tervezet gondot fordít arra is, hogy a zálogtárgyból való kielégítésnek sem a végrehajtási, sem pedig a felszámolási eljárás ne állhassa útját. A zálogjog intézményének egyik legfontosabb követelménye, hogy a fedezet abban az esetben is a jogosult kielégítésére szolgáljon, ha amúgy a kötelezett fizetésképtelenné válik.
(12.40)
Talán meglepő, de a szabályozás mindmáig nem hangsúlyozta eléggé ezt az alapvető szempontot. Nem véletlen, hogy amikor a kormány a lakástámogatások és a lakásfinanszírozás egész rendszerének átalakításáról döntött, nagyon fontosnak tartotta a jelzálogjog intézményét, és azt, hogy vajon miként javíthatók a jelzálogjog érvényesítésének feltételei. Ennek pedig egyik legfontosabb módja a zálogjogosultaknak az egyéb hitelezőkkel szembeni pozíciójának megerősítése a végrehajtási és a felszámolási eljárás során.
A javaslat csődtörvényt módosító rendelkezései a zálogjoggal biztosított követelések számára többféle módon is kedvezőbb kielégítési lehetőséget nyújtanak, anélkül azonban, hogy megbolygatnák a csődtörvény kielégítési sorrendjét. Ez utóbbihoz a javaslat ugyanis csak a mikro-, illetve a kisvállalkozások követeléseinek előnyösebb kielégítése érdekében nyúl. Teszi ezt azzal a kifejezett és nyíltan felvállalt kormányzati szándékkal, hogy e vállalkozások - így például a mezőgazdasági kistermelők és egyéb beszállítók - hitelezői pozícióit javítsa akkor, ha a megrendelők csődbe kerülnek. Gondoljunk például a Mizo-ügyre és más hasonló eseményekre.
Tisztelt Országgyűlés! Amikor ennek a törvényjavaslatnak az előkészítése megkezdődött, a Széchenyi-terv legfeljebb csak a gazdaságpolitikai elképzelések szintjén létezett. S mit tesz az élet, éppen az időközben elkészült program névadója volt az, aki egyik legjelentősebb művében először hívta fel a figyelmet a hitel, a hitelezés szerepének fontosságára hazánk fejlődésében. Ez a mostani törvényjavaslat is a hitelélet fejlesztéséről szól, amikor az egyik legfontosabb hitelbiztosíték jogi szabályozását kívánja jobbá, hatékonyabbá, korszerűbbé tenni. A legnagyobb magyar az elmaradott hazai viszonyok felszámolását segítő, a társadalmi-gazdasági fejlődést biztosító motort látott a tőkét előteremtő hitelben. Amikor arra kérem önöket nagy tisztelettel, hogy támogassák törvényjavaslatunkat, némi túlzással azt is mondhatnám, szavazzák meg Széchenyi tervét, hiszen az egykor és ma is aktuális.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
