MÁDAI PÉTER
MÁDAI PÉTER
MÁDAI PÉTER (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Krisztus azt tanítja: szeresd felebarátodat, mint tennen magadat. Azt hiszem, legtöbbünk számára ez a legszebb, legfontosabb gondolat, ami valaha is a világban elhangzott, ugyanakkor tisztán kell látnunk, hogy a legkevésbé betartott is.
(10.30)
Erre utal közel kétezer éves történelem, és ezt igazolja az a kegyetlen, példátlan megtorlás, ami az '56-os forradalmat követte.
Most tulajdonképpen, akik itt vagyunk, ilyen vagy olyan módon érintettjei vagyunk az '56 utáni terrornak. Tisztünk ma nem több és nem kevesebb, mint jogi és politikai úton elégtételt adni azoknak, akik ha kellett, életüket adták azért, amit úgy hívunk, hogy szabadság. Páran vagyunk e Házban - köztük miniszter asszony is -, akik '90-ben, az első szabadon választott parlamentben, nem tagadom, könnyes szemmel fogadtuk '56 forradalmi jellegének törvénybe iktatását, az első lépést afelé, hogy elégtételt adjunk.
Én is úgy gondolom, hogy késett a rá rímelő, az ezt kiegészítő törvénytervezet. Késett, de hála a jó istennek, megszületett, illetve remélem, megszületik. Azt gondolom, a késés okait itt boncolgatni nem igazán helyénvaló, és elvisz bennünket attól, amiért, ha nem is túl sokan, de ma korán reggel ide jöttünk.
Hitem szerint jogi, s talán politikai lezárása is lehet '56 fénylő emlékének, annak megőrzésének. Innen immáron, úgy gondolom, történészek, történelemtanárok oktassák, értelmezzék, ápolják emlékét, a politika saját céljaira azonban ne használja. Tisztes politizálásunk ereje szorítsa vissza a kereszt ledöntését, zsidó sírok meggyalázását, az acsarkodó egymásnak feszülést. Nem azt ígértük választóinknak, hogy acsarkodni fogunk, hanem hogy az ő javukra tevékenykedünk.
Bánat, emlékezés, nevük fenntartása - igen, joga mindenkinek, emberi joga. Gyűlölködés, hitvány politikai kisajátítás - azt gondolom, az embertől idegen, ez a politikusok betegsége. Ahogy demokráciákban ez alapérték, ahogy Krisztus is tanítja: szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.
Jegyzői irodánk október 24-én fölvette Szacsvay Imre nevét, ez az október 24-e véletlen egybecsengés, 1849. október 24-én végezte ki a haynaui önkény, a zsarnokság egykori parlamenti jegyző elődünket. Amikor emlékeztünk rá, igyekeztünk visszafogottan beszélni, de egyvalamiben egyetértettünk: ő is példa lehet arra, hogy lehet a hazát tisztességgel szolgálni.
Azt gondolom, ha '56-os hőseink tiszta fénye világít, és ennek jogi és politikai kereteit mi megteremtjük az ország javára végzett képviselői munkánk során, akkor ők nem éltek hiába. Pöltenberg Ernő vértanú tábornok mondta 1849. október 6-án, míg a bitó felé ment: "Szép küldöttséget meneszt a magyar nép ügye védelmében a Jóisten elé." Kádár János, e nemzet egyik kiemelkedő hóhérja ugyancsak szép küldöttséget menesztett a Jóisten elé. Reméljük, hiszem hívő emberként, hogy ezt a küldöttséget odafönt jó szívvel fogadták. Remélem, nem lesz szükség több ilyen küldöttségre.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, rajtunk is múlik. Köszönöm szépen. (Taps.)
