MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! A koncepciós fogalomról annyit szeretnék megjegyezni, hogy olyan értelemben, ahogy '56 előtt csináltak konstruált pereket, amikor megírták a szövegeket, és addig verték az illetőket, amíg be nem tanulták és magukat nem vádolták, nem volt. De koncepciós volt az egész szisztéma, az egész rendszer, a bíróságok kiválasztása. Az, hogy egy úgynevezett szakbíró, a mi esetünkben Tucsek Gusztáv és két népi ülnök volt mellette, akiket a párt jelölt ki; a Legfelsőbb Bíróságon egy szakbíró volt esetünkben, a hírhedt Borbély János és négy, a pártközpont által kiválasztott személy, köztük olyan volt, akinek a férjét meglincselték. Tehát milyen objektív elbírálás volt elvárható tőle? Az egész szisztéma koncepciós volt.
Egyébként a felkelők, a kis munkássrácok, a kis egyetemista srácok büszkén mondták el, hogy mit tettek, tehát nem kellett verni őket, hogy elmondják, hiszen olyan hatalmas volt, amit megtettek és büszkék voltak rá. Egyszerűen csak olyan jogszabályokat kellett hozni, amivel meg nem állapítható számú gyilkosság vétségében lehet elmarasztalni őket. Hadd tegyem hozzá, hogy a '63-as nagy amnesztiában, körülbelül hatezren jöttünk haza, több százan bennmaradtak, mert gyilkosoknak tekintették őket, s '70-71-ben szabadulhattak ki, az életfogytiglan akkori határáig letöltve. Tisztelegjünk az ő emlékük előtt is! Többek között Wittner Mária is '70-ben jött haza azért, mert fegyver volt nála, és az általam idézett legfelsőbb bírósági elvi döntés... - azért, ha már itt mea culpáról beszélünk, a bírói testület is megtehetné ezt az akkori működéséhez (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hiszen a legutóbbi időkig még éltek és funkcióban voltak egyes bírák, akik részt vettek ezekben.
Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps.)
