TÓTH IMRE
TÓTH IMRE
TÓTH IMRE (FKGP): A vitában Göndör képviselőtársam azt mondta, hogy látnoknak kellett volna lenni ahhoz, hogy valaki előre lássa, az Alkotmánybíróság megváltoztat bármit is - de azért voltak itt "égi jelek". A látnokok egy dologban mindenkoron különböznek egymástól: egy részük látomása gyakorlatilag valósággá válik, a másik részük látomását a jövő nem igazolja. A magam részéről az én álláspontom egybeesik öt és hat évvel ezelőtti álláspontommal és azon önkormányzati érdekképviseletével, amely akkor is látta, mondta és perelte, és most ugyanarról beszélünk ugyanazon a nyomvonalon.
Így megértem Keller képviselőtársamat, hogy jó lenne megúszni a valóság visszaidézését, de attól, hogy visszaidézzük, ezek nem valótlan megközelítések: ugyanannak a problémának a gyökeréről beszélünk. Ahhoz, hogy a megoldást meg tudjuk találni, ezt nem tudjuk ebben a tárgykörben sem megspórolni.
Most az általános és nem a részletes vitáról van szó, így tehát ez az általános vita fogalomkörébe tartozik. Én a vezérszónoki felszólalásomban többek között épp a töréspontokat mondtam el. Írva és nyomtatva van a jegyzőkönyvben, tehát ha Keller képviselőtársam elolvassa, látni fogja, hogy makulátlanul kielégítettem ilyen irányú szándékát, mert konkrét megközelítéseket tettem, de majd a részletes vitánál még erre vissza fogunk térni.
Ami viszont az önkormányzatok vagyoni helyzetéért való aggodalmat illeti: aggodalom? Hiszen egy 20 milliárdos - legyen 25 milliárdos - évi önhikis támogatással szemben el kellene játszanunk azzal a gondolattal - és majd el is fogok -, hogy mit jelenthetett volna, ha az önkormányzatok egészének átadjuk ezt a több mint százmilliárdos vagyont, hogyan kumulálódhatott volna, és együtt összefogva micsoda vagyont tudtak volna Magyarországon az energiaszektorból mára kelvén birtokolni! (Kovács Tibor: Azt most is megtehetik!) Köszönöm.
(20.40)
