DR. PÁLINKÁS JÓZSEF
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF oktatási minisztériumi államtitkár: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselők! A költségvetésnek az a része, amelyről röviden beszélni szeretnék, három területet érint, három fejezetet érint, az Oktatási Minisztérium, a Belügyminisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia fejezetét, más felsorolásban: a közoktatást, a felsőoktatást és a tudományos kutatást.
Mindenekelőtt szeretném elmondani - főként ellenzéki képviselőknek -, hogy az a szféra, amelyről a költségvetésnek ez a része szól, a kétéves költségvetést, a kétéves költségvetési javaslatot nagy megnyugvással és nagy örömmel veszi tudomásul, hiszen azt a régóta óhajtott stabilitást teremti meg, amely ebben a szférában, beszéljünk akár közoktatásról, akár a felsőoktatásról, főképpen a hosszabb távú tervezést szükségessé tévő tudományos kutatásról, ez a költségvetés stabilitást biztosít, kiszámíthatóságot biztosít, lehet tudni azt, hogy mi lesz a következő évben, és mi lesz az azt követő évben.
Nos, ha a másik tagolásban a három szféráról, a közoktatásról, a felsőoktatásról és a tudományos kutatásról beszélünk, akkor ha szerények akarunk lenni, akkor a közoktatás esetében egy stabil, kiegyensúlyozott növekedésről, a felsőoktatás esetében egy dinamikus növekedésről és egy jelentős átalakításról, a tudományos kutatás esetében pedig egy áttörésről beszélhetünk a költségvetésben.
(10.30)
A közoktatás költségvetésében, a közoktatást érintő kérdésekben régóta nagy lemaradás van, elsősorban a bérekben, de jelentős lemaradás van a közoktatásban a felszerelés tekintetében is. Tessenek elmenni egy Budapesten vagy egy nagyvárosokon kívüli iskolába, és látni tetszenek azt, hogy Magyarországon milyen körülmények között készítik fel, hozzáteszem, nagyszerű pedagógusok, a XXI. század kihívásaira gyermekeinket.
Nos, ezen változtatnunk kell. Egy lépésben természetesen ezen nem tudunk változtatni, úgy gondoltuk, és úgy gondolom most is, hogy ebben az első lépés a bérek. Az, hogy a magyar közoktatásban fokozatosan megvalósítsuk azt, hogy a közoktatási pálya, a tanári pálya valamennyit visszanyerjen abból a vonzerejéből, amely a második világháború előtt is megvolt, és a '60-as, '70-es években is biztosítottak voltak ezek a pályák.
Nos, '90-től ezeken a pályákon jelentős presztízsveszteség következett be, ez természetesen abból az átalakulásból következik, amely Magyarországon lezajlott. 1990 és 2000 között a '90-től megkezdődött, '96 környékén mélypontra jutott pedagógusbér-finanszírozás 2000-re eléri a '90-es értéket, 2001-2002-ben jelentős növekedéssel efölé megyünk. E területen a költségvetés legfontosabb eleme, amelyre koncentráltunk, hogy 2001. január 1-jétől 8,75 százalékos, szeptembertől 20 százalékos béremelés valósuljon meg a közoktatásban, amelynek a 2002-re történő áthúzódása - áthúzódó hatásai, szokták mondani - jelentős növekedést jelent.
A felsőoktatásban azon meglehetősen nagy zűrzavarban, amelyet az oktatói pótlékok, ösztöndíjak jelentettek ebben a költségvetésben, úgy gondolom, előáll egy, a felsőoktatás évszázados hagyományai szerint kialakult rend, ahol az oktatói pálya egyes szakaszainak jövedelmét, megbecsültségét ezen oktatói pálya előmenetele határozza meg. Kialakul egy rend a felsőoktatásban, ahogy ez volt is mindig - professzor, docens, adjunktus. Tudtuk ezt a rendet, ha tetszik, évszázadokon keresztül a felsőoktatásban. A felsőoktatás finanszírozása ehhez a rendhez az utóbbi tíz évben nem alkalmazkodott, különösen a '94-98 közötti időszak keverte össze a felsőoktatásban ezt a rendet. Ezt most egy jelentős növekedéssel megvalósítjuk. Nagy öröm az, hogy egyszerre sikerül a felsőoktatásban az oktatás és a tudományos kutatás feltételeit javítani. Az oktatói pálya ezen életpályává alakítása jelentős forrásokat igényel, e jelentős forrásokat a felsőoktatás költségvetése tartalmazza.
Ahol igazán áttörésről beszélhetünk, az a kutatás-fejlesztés költségvetése. A képviselő asszony előttem a felszólalásában - nem számoltam össze ugyan - öt-hatszor említette az életminőséget, amelynek természetesen számos eleme van, az egészségügytől, az egészségügyi kutatásoktól kezdve a béreken keresztül egészen a tudományos kutatásig. Nos, a tudományos kutatásban egy jelentős átalakítást hajt végre ez a költségvetés. 1991-ben külön törvény vezette be az országos tudományos kutatási alapprogramot, most a költségvetéssel, a költségvetési törvénnyel bevezetünk egy ehhez mérhető kutatási-fejlesztési alapot a költségvetésben, a nemzeti kutatási-fejlesztési programokat, amelyeket volt módon a képviselő hölgyeknek és uraknak megküldeni. Ezen programban kiemelt helyet kap az életminőség javítása, és a kutatás-fejlesztésben megvalósul egy nagyon jelentős, 30 százalékos növekedés.
Ennek a növekedésnek a fő eleme az, hogy megerősítsük a kutatás-fejlesztés műhelyeit, a Magyar Tudományos Akadémia intézeteit, amelyek régóta nem kapták meg azokat a fejlesztéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy az amúgy világszínvonalon működő intézmények ezt a munkájukat továbbra is ezen a színvonalon végezhessék.
Jelentős emelést kap az országos tudományos kutatási alapprogram, közismert nevén OTKA. Mindezen növekedések azt eredményezik, hogy a magyar kutatás-fejlesztés versenypályázati finanszírozása, tehát a finanszírozásnak az a része, amelyet a legjobbak versenypályázaton nyernek el, kétszeresére növekedik 2001-ben 2002-höz képest, és újabb másfélszeresére, azaz 2002-ben a 2000-es érték háromszorosára növekszik.
Azt gondolom, hogy régi adósságot törlesztünk ezzel egyfelől, másfelől kitörési lehetőséget, pályát biztosítunk arra, hogy a magyar tudományos élet, amely a világban elismerésünk egy jelentős részét biztosítja, lehetőséget kapjon arra, hogy jelentős fejlődés, jelentős növekedés előtt álljon.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)
