DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A költségvetési vita erőpróbát jelent ellenzék és kormánypártok részére. Ezek a viták gyakran szenvedélyesek, indulatoktól sem mentesek, és ami ennél is nagyobb baj, időnként súlyos elfogultságoktól terheltek.
Szeretném előrebocsátani, hogy az az előadás, amelyet én most a Kisgazdapárt részéről megteszek, nem lesz egészen azonos, mint a megszokott. Így nem is nagyon számítok arra, hogy ellenzéki oldalról helyesléseket meg tapsokat kapjak. (Taps az SZDSZ soraiban. - Közbeszólás ugyanonnan: Jobb vagy, mint a Csúcs László!) De meg kell őszintén mondanom, hogy ez semmilyen búbánattal nem tölt el. Számítottam rá, hogy az SZDSZ, amely mindig és minden időben az ellenkezőjét teszi minden logikus lehetőségnek (Derültség, taps a Fidesz soraiból.), most is ugyanígy fog eljárni. (Szalay Gábor: Viszont nem ezért szeretjük!)
Kialakult koreográfia, hogy a vita nem itt, a parlamentben, a mai napon kezdődik, hanem jóval előbb, különböző kiszivárogtatások, féligazságok értékelésével, továbbragozásával és félremagyarázásával. Úgy tűnik, hogy az ellenzék és mások nem tudnak eltekinteni attól, hogy olyan féligazságokon vitatkozzanak, amelyek valóságtartalmáról nem is győződnek meg mindig. A vitamódszer egyszerű: ha a kiszivárogtatott hír valósnak látszik, és semmiképpen nem cáfolható, akkor az állítás az lesz, hogy a javaslat nem megvalósítható. Esetleg az a variáció lép életbe, hogy csak igen szűk réteg számára kedvező, mindenki másnak hátrányos. Ezeket a minden alapot nélkülöző állításokat addig lehet sulykolni, amíg a közvélemény azt el nem fogadja. (Kuncze Gábor közbeszól.)
A kormány által most előterjesztett költségvetési törvényjavaslat nézetem szerint igazodik az elfogadott kormányprogramhoz, a közös koalíciós akarathoz, mindenekelőtt pedig a kormányzás ideje alatt kialakult realitásokhoz.
(13.50)
Heves vitát váltott ki az a tény, hogy az előterjesztett javaslat több évre szól, s egyben és nyomban az államháztartási törvény szükséges módosítását is jelenti. Azonban az 1992. évi XXXVIII. törvény a megszületése idejében is kiérleletlen, az akkori gazdasági viszonyoknak megfelelő volt, nézetem szerint már régen alapos átdolgozásra szorult volna. Így bizonyos vagyok benne, hogy erre sor is kell kerüljön. Tartalmilag egyébként ez annyit jelent, hogy a most tárgyalásba vett törvényjavaslat, annak normaszövege a szabályokat két évre és az államháztartás mind a négy alrendszerére tartalmazza.
Nem ellentmondás, hanem nézetem szerint a javaslat erénye, hogy a bevételi, a kiadási és a támogatási előirányzatok, valamint a hiányok évenként és alrendszerenként kerülnek jóváhagyásra. Lényeges tehát, hogy megmarad az éves pénzügyi gazdálkodás, a költségvetési előirányzatok pénzügyileg évek és alrendszerek között változatlanul nem átjárhatóak, továbbá a beszámolás tekintetében is változatlan az évenkénti kötelezettség. Fontosnak tartom ezért, hogy akik garanciális hiányosságokat sérelmeznek, a most elmondott tényeket nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyják. Abban az esetben tehát, ha a körülmények kedvezőtlenül alakulnának - ettől isten ments - és kiigazításra lenne szükség, úgy ennek eszköze, így a parlament hatáskörének teljessége, minden csorbítás nélkül, változatlanul rendelkezésre áll.
Ugyanakkor a törvényjavaslat eredményének tekinthető, hogy a gazdaság szereplői számára két évre előre adottak a gazdálkodás keretei, kiszámíthatóbbá válik a jogszabályi környezet, és ez reményeink szerint hosszabb távon is biztosítja, hogy a gazdálkodás szereplői ne rövid távon, hanem hosszabb távon tervezzenek. A stabil makrofeltételek és adótörvények meggyőződésem szerint a gazdaság jelentős segítőivé válhatnak. A folytonosság és a szabályokon felüli viszonylagos stabilitás a kedvező gazdasági egyensúly megőrzésének sarkalatos feltétele.
Akár kétéves, többéves, netán csak egyéves költségvetésben gondolkodjunk, a költségvetés elkészítésénél néhány alapvető tényt, adottságot, lehetőséget mindenképpen figyelembe kell venni. A költségvetést mindenekelőtt megalapozza az a gazdasági növekedés, amelyet egyesek szeretnek ugyan önjárónak nevezni, amely növekedés azonban meggyőződésem szerint a koalíciós kormányzás egyik fontos eredménye. A kormányprogrammal egyezően a középtávú gazdaságpolitika alapvető célja volt és maradt, hogy hazánk gazdasági teljesítményét, ezzel egyidejűleg a polgárok jólétét és életszínvonalát fokozatosan közelítsük az Európai Unióéhoz; stratégiai célnak tekintettük, hogy javuljon a versenyképesség.
Megalapozottnak látjuk azt a körülményt, hogy az ország fejlődése folyamatosan lehet gyors és kiegyensúlyozott. A magyar gazdaság erejét bizonyítja, hogy a növekedés már két éve meghaladja a 4 százalékot, és ebben az esztendőben 5 százalék felett alakul. Indokolt várakozásaink szerint ez a következő évben elérheti a 6 százalékot. Ugyanakkor rá kell arra is mutatnom, hogy a ténylegesen felhasználható források távolról sincsenek egyenes arányban az egyébként mindenképpen kedvező GDP-növekedéssel.
Sajnálatosan nem látszik megváltozni az a trend, hogy a vámszabad területen elért gazdasági eredmények messze meghaladják az adózás és a közteher döntő súlyát viselő vámterületen elérhető gazdasági eredményeket. A két terület közötti helyes egyensúly kialakítása nézetem szerint még várat magára, ámde a szükséges lépések megtétele egyre inkább megkerülhetetlenné válik.
A 2001-2002-es időszakban a világkereskedelem bővülési ütemét várhatóan lényegesen meghaladó mértékben, előzetes számítások szerint 10 százalék körüli ütemben emelkedik az export és az import volumene. Ez a növekedés a mi nézetünk szerint nem veszélyezteti a külső egyensúlyt, mert ehhez kellő alapot biztosít az 5-6 százalékos GDP-növekedés. A Független Kisgazdapárt rendkívül fontosnak tartja, hogy a gazdasági növekedés másik alapvető összetevője legyen, hogy a belföldi felhasználás, a fogyasztás és a beruházás növekedése is felgyorsuljon. Csak abban az esetben tudjuk a GDP-növekedést valódi értéknek elfogadni, ha ez az eddiginél sokkal markánsabban jelenik meg a lakosság életszínvonalának kedvező növekedésében; ha a GDP növekedése a magyar polgár számára azt jelenti, hogy érzi és érzékelheti a maga és családja életének javulását.
Az erre vonatkozó első jeleket, úgy gondolom, már érezni, tapasztalni lehet. Szükség van azonban arra, hogy az elkövetkezendő két esztendőben ez fokozottan jelentkezzen. A Független Kisgazdapárt programja nem változott abban a tekintetben, a gazdaság egyik motorjának tartjuk, hogy a beruházás növekedése, a központi beruházási projektek - autópálya-építés, egyéb infrastrukturális fejlesztések - megindulása és a lakásépítés mind nagyobb szerepet kapjon és felgyorsuljon.
Hallottuk az előbb, hogy mennyire fontos a lakásépítés. Ezzel teljes mértékben egyetértünk, és egyben nyugodt lélekkel kijelenthetjük, hogy a rendszerváltást követően még soha nem volt olyan lakásépítési rendszer, olyanfajta támogatási mód és annak annyiféle lehetősége kialakítva Magyarországon, mint amely most kialakult és kialakulóban van, és ami azzal kecsegtet, hogy megáll az a fajta trend, amely a lakásállomány állandó csökkenését jelentette. És valószínűleg korrigálni lehet azt a súlyos hibát is, hogy nem maradtak bérlakások, hogy a bérlakások áron alul eladásra kerültek, és ma már ott tartunk, hogy ezeket kell újrateremteni. Úgy gondolom, a koalíciós kormány ezt képes elindítani, és ha két év alatt nem is csodákra, de mindenképpen változásokra képes.
Nem kétséges, hogy a következő évek egyik fontos és a gazdaságot lényegileg befolyásoló problematikája az infláció és annak mértéke. Az infláció alakulásánál a gazdaság erején kívül a további külső és belső tényezők számos bizonytalanságot rejtenek. Az olajárak drasztikus változása olyan helyzetet teremtett, amely a mi gazdaságunknál erősebbeket is sérülékennyé tehet. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy az infláció alakulásában az egyik és nem elhanyagolható tényező a gazdaság várakozása. Mi most azt feltételezzük, hogy az olajárak jelenlegi irreálisan magas szintje lényegileg visszarendeződik, és ilyen módon az inflációra való hatása csökken vagy megszűnik.
Nehezebb kérdés az euró kérdése. Nagyon nehéz eldönteni, hogy milyen helyzet alakul ki, különösen a dániai népszavazást követően. Meggyőződésünk szerint azonban a nyugat-európai gazdaság elég erős ahhoz, hogy az euró is stabilizálódjon, és ezzel a mi helyzetünk, a mi belső helyzetünk is javulhasson.
Azok a külső tényezők, amelyek a kormányzás eltelt két éve alatt többször befolyásolták a gazdaság és az infláció alakulását, az elkövetkező évekre megnyugodni látszanak, és bizonyossággal lehet azt mondani, hogy kedvezőbben is alakulnak. Az a körülmény, hogy minden háborús veszély megszűnik határaink közvetlen közelében, további jótékony hatással lehet mind a gazdaság növekedésére, mind pedig az infláció alakulására.
Mindezek a kedvező makrogazdasági feltételek lehetővé teszik, de a további fejlődés igénye egyben kötelezővé is, az államháztartás GDP-arányos hiányának csökkentését. A kormány határozott elképzelése szerint ez 2001-ben 3,4 százalékot, 2002-ben 3,2 százalékot tenne ki. A kormány célja, hogy a vállalkozói szféra jövedelempozíciója javuljon. Ezt a Független Kisgazdapárt támogatni tudja, de csak abban az esetben, ha ez egyben a munkavállalói oldalon igen határozott jövedelememelkedést eredményez. Meggyőződésünk, hogy ennek az egyik és nem elhanyagolhatóan jó eszköze a minimálbér megfelelő emelése, mert nézetem szerint a minimálbér ilyenfajta emelése a gazdaság egészére kihatással lehet, hiszen nőhet a fogyasztás, és ez nem utolsósorban azokra a bérekre is hatással lesz, amelyeket egyébként a minimálbéremelés nem érint. Hiszen ha elfogadjuk a piacgazdaság szabályozó voltát, akkor kizártnak tekinthető, hogy a minimálbér megemelését követően a további szférákban ezt ne kövesse ugyanígy a bérek arányos emelkedése. Éppen ezért támogatjuk és kifejezetten szükségesnek is tartjuk, hogy ez a változtatás megtörténjen.
(14.00)
Kedvező tendenciának tekintjük, hogy a jövedelem-központosítás GDP-hez viszonyított aránya gyorsabb ütemben csökken. Míg 1999-ről a 2000. évre a változás 1,2 százalékpont volt, 2000 és 2001 között ez 2 százalékpont, majd 2001-2002 között további 1,2 százalékpont. Fontosnak tartjuk, hogy szűkül az eladósodási ráta, a központi költségvetés adóssága a GDP százalékában 60 százalék alá csökkenhet.
A továbbiakban azokkal a prioritásokkal kívánnék foglalkozni, amelyek a költségvetésben meghatározóan jelentkeznek, és talán megbocsátható nekem, hogy ezen belül is külön kiemelten szólok a prioritásoknak azon részéről, amelyek a Független Kisgazdapárt által irányított tárcákat érintik.
Ez a költségvetés azt üzeni a polgároknak az én nézetem szerint, hogy a kormánykoalíció a kiegyensúlyozott fejlődést, a köztehercsökkentést, a gyorsuló ütemű életszínvonal-javulást, a tudásalapú társadalmat kívánja erősíteni. Mindezzel párhuzamosan gondoskodni kíván a fokozottabban ellenőrzött közpénzfelhasználásról.
A költségvetésnek gondoskodnia kell arról, hogy több pénz jusson a fogyasztásra, több a beruházásokra, az infrastruktúra fejlesztésére, a vállalkozások támogatására, a gyermekes családok terheinek csökkentésére, és - amiről már külön szóltam - a lakásépítés ösztönzésére. Közhely, hogy a költségvetésben rendelkezésre álló források soha nem elégségesek, minden jogos, sokszor megalapozott igényt, amelyet ki kellene elégíteni, nem tudnak kielégíteni. Nincs más lehetőség, ezért fel kell állítani azokat a prioritásokat, amelyeket az éppen kormányzásért felelős pártok, a kormányzásért felelős és hatalomban levő kormány a legfontosabbaknak vél vagy gondol. A fokozatos és kiegyensúlyozott kielégítését elérni az indokolt igényeknek, ez az egyik legfőbb cél.
A most beterjesztett költségvetés azt a politikai üzenetet is tartalmazza, hogy kedvezményezettként kívánja kezelni a családpolitikát. A Széchenyi-terv alapján előtérbe kívánja helyezni a nemzeti fejlesztési program meghatározó területeit, a tudásalapú társadalom eléréséhez szükséges eszközöket, és számunkra, kisgazdák számára a nyilvánvalóan érthető módon kiemelten fontos területet, az agrár- és vidékfejlesztést.
Meggyőződésem, hogy bármilyen számadatokat is tárjanak a közvélemény elé, a magyar nemzet jövendőjének egyik, talán legfontosabb alappillére a nemzetgazdaságban most önhibáján kívül kellő súllyal meg nem jelenő agrárgazdaság, amelynek minden időkig megmaradó alapja a magyar termőföld. Évtizedeken keresztül sokat és nagy buzgalommal tettek némelyek, akik most ellenzéki oldalon ülnek, az agrárium tönkretételért (Dr. Kis Zoltán közbeszólása.) akkor, amikor hatalmas összegeket vontak ki erről a területről, és nyugodtan kimondhatom, hogy nincs olyan ágazat, amely el tudná viselni azt az iszonyatos forráskivonást, amelyen keresztül kellett menni. (Dr. Kis Zoltán: Egy árva petákot se...)
A kormányzás eddigi két éve arról szólt, hogy a legsúlyosabb tendenciákat meg kell fordítani (Dr. Kis Zoltán: Most sokkal jobb?!), az agrárium életképességét helyreállítjuk, és egy egészséges, a magyar gazdaság biztos pillérét jelentő agráriumot alakítunk ki. (Dr. Kis Zoltán: Az biztos!) Az előbb volt egy nagyon tisztességes javaslat az MSZP oldaláról, mely szerint szíveskedjék kivezettetni, mondták az elnök úrnak - én ilyet nem mondok.
A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 2001. és 2002. évi fejezeti költségvetése tartalmazza a minisztérium felügyelete alatt működő 60 önállóan, továbbá 77 részben önállóan gazdálkodó költségvetési intézmény előirányzatait, a fejezeti kezelésű előirányzatokat, valamint a támogatási célelőirányzatokat, úgyszintén a vállalkozások folyó támogatását.
Mint minden évben, most különösen, mert két évről van szó, természetszerűen sor kellett kerüljön olyan érdekérvényesítésre, amely legalább közelítően biztosítani tudja azokat az alapvető célokat, amelyeket a Független Kisgazdapárt maga elé tűzött. A Pénzügyminisztérium eredeti tervezési körirata még olyan számokat tartalmazott, amelyeket az agrárium érdekében és a vidék érdekében nem lehetett elfogadni. A Független Kisgazdapártnak döntenie kellett arról, hogy az érdekérvényesítésnek melyik lehetséges útját választja. A közvéleménynek tudnia kell, hogy milyen mérlegeléseket kellett végrehajtanunk akkor, amidőn a végső és általunk is elfogadhatónak ítélt költségvetési forrás a tárca részére kialakult. A Kisgazdapárt az agrárium és a vidék érdekében a határozott tárgyalást és nem a konfrontációt választotta; nyugodtan állíthatom, hogy az eredmény most minket igazolt.
A magam részéről szerencsésnek és az egész koalíció, de még inkább a magyar vidék és az agrárium számára megnyugtatónak tartom, hogy végül is a tárca hozzájutott mindazokhoz a forrásokhoz, amelyek elégségesek az agrártársadalom szükséges és régóta várt fejlődéséhez. Az eredetileg megajánlott költségvetési támogatáshoz képest 2001-ben 42 milliárd 600 millió forint többlettámogatást, agrárkezesség beváltása címén további 23 milliárd 800 millió forint támogatást, összesen 66 milliárd 400 millió forint többletforrást biztosított, amelyet kiegészít a nemzeti földalapra elkülönített 5 milliárd forint. Kedvező még, hogy a 42 milliárd 600 millió forint a 2002. évre bázist képez, továbbá 2002-ben az agrárkezesség beváltása címén biztosított többletösszeg további 8 milliárd 250 millió forintot jelent. Ezt ismét kiegészíti az 5 milliárd forintos nemzeti földalap.
A költségvetés bővülése többféle módon mérhető. Mérhető a támogatások bővülésével vagy a költségvetés összes lehetőségeinek a növekedésével. Amikor mi, kisgazdák arról nyilatkoztunk, hogy miként bővül a költségvetési lehetőségünk, ez alatt a támogatások növekedését értettük. Ebben az esetben még azok is, akik rosszhiszeműen olvassák a költségvetést, nyilvánvalóan tudomásul kell vegyék, hogy az általunk megjelölt költségvetési lehetőség bővülése teljes mértékben reális és igaz.
A 2000. évi költségvetésben figyelembe vettek olyan Phare-segélyeket, amelyek a programok lezárása miatt a 2001. évben semmiképpen nem ismétlődnek meg. Meg kell jegyezni, hogy ezek a segélyek a 2000. évre is csak valószínűsíthetően, feltételesen kerültek be a költségvetésbe. Ezért a költségvetési támogatások most írt bővülése a valós költségvetési lehetőségeket tartalmazza.
Ezek a számadatok azt igazolják, hogy mi, kisgazdák tartottuk magunkat ahhoz, hogy a költségvetési támogatásokból elérjük a lehető legkedvezőbbet, de ugyanakkor egyértelműen bizonyítani kívántuk, hogy teljes egészében magunkénak valljuk azokat a prioritásokat, amelyeket a Széchenyi-terv tartalmaz, és amelyek nélkül a vidékfejlesztés sem lenne megvalósítható. (Dr. Kis Zoltán: Bort, búzát, békességet!) Tudatában vagyunk koalíciós felelősségünknek, és valljuk, hogy közös a felelősség a gazdaság, a magyar valóság egésze iránt.
A többletforrások elérése során meghatároztuk azokat a programokat, amelyek a fejlesztés súlypontjait jelentik a következő években. Mindemellett kiemelten kívánjuk kezelni a mezőgazdasági gépesítést, a tartósítóipart, a húsipar korszerűsítését, az agrár-környezetvédelmet, az agrárinformatikát; mindezek finanszírozására a forrásokat, ha nem is egyszerre, de biztosítani tudjuk.
A tárca a 2001. és 2002. évben kiemelten fontos feladatának tekinti a szabályozott belső agrárpiac működésének elősegítését, ezzel egyidejűleg az európai uniós integrációra való felkészülés elősegítését. Korszerűsíteni kell a hatósági feladatokat ellátó intézményrendszerek szervezetét. Folytatni kell a szakigazgatás színvonalának és feltételeinek javítását, jogi hátterének erősítését, az agrárigazgatási jogszabályok végrehajtásának ellenőrzését. Változatlanul nagyon fontosnak tartjuk az agrárágazat éves exporttervének teljesítését, annak elősegítését a támogatási rendszer hatékony működtetésével, valamint szervezett információs és marketing rendszer kiépítésével.
A támogatások hatékony felhasználása, azoknak az agrárgazdaság növekedését szolgáló érvényesítése a tárca kiemelten fontos feladatai közé tartozik. Kijelentem, tudatában vagyunk annak, hogy a megemelt források, azok eredményes felhasználása még nagyobb felelősséget rónak valamennyiünkre, így értelemszerűen a tárcára is.
Nem sikkadhat el, sőt igen fontos a tárca feladatai között a terület- és vidékfejlesztés. Éppen ezért a fejezet költségvetése előirányzatot tartalmaz a gazdaság fejlődését szolgáló munkahelyteremtő, munkahelymegtartó, a vállalkozóvá válást elősegítő fejlesztések megvalósítására, valamint a régióknak az európai strukturális alaphoz kötődő programok, a területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvényben foglalt feladatok végrehajtására.
Személyesen is fontosnak tartom, hogy kiemelt programként jelenik meg a vízkárelhárítás, vízhasznosítás, az öntözésfejlesztés, erdőtelepítés bővítése és a szőlő-, gyümölcsültetvények korszerűsítése.
Új és fontos jogcímként szerepel az agrárlogisztika előirányzata. Az elmúlt két év igazolta, hogy hatékony szervezéssel, a megfelelő háttér biztosításával meg lehet szüntetni azokat az anomáliákat, amelyek szinte feloldhatatlannak látszottak korábban a földnyilvántartásnál, de így a földművelésügyi igazgatás esetében is érvényesülnek az EU-előírásoknak megfelelő ellenőrzési, vizsgálati, minősítési rendszerek és módszerek, az állat- és növénybetegségek elleni védekezés, a járványok megelőzése, a kutatási, szakoktatási és szaktanácsadási feladatok úgyszintén.
A költségvetési támogatás lehetővé teszi az agrártámogatás szabályozott működtetését, az intézmények likviditási helyzetének stabilizálását. A bevételi előirányzat szükségesnek ítélt növekményét ténylegesen igen nehéz realizálni, mert a díjtételek növelését az ágazat sajnálatosan alacsony jövedelemtermelő képessége nem vagy alig viseli el.
(14.10)
Ugyanígy nem látom támogathatónak azt a megoldást, hogy a feltétlenül szükséges és jogszabályi előírások alapján beszerzendő olyan szolgáltatásokért, mint például a tulajdoni lap kiadása, irreálisan magas ellentételezés kerüljön megállapításra. Ez nemcsak az ügyfélforgalomban jelenne meg, hanem a jogbiztonságban is nézetem szerint, sokkal több olyan jogügylet jöhetne létre, ahol a szükséges és mindenképpen szükséges tulajdoni lap nélkül kerülne sor esetleg jogügyletekre. Összességében nyugodt lélekkel megállapítható, hogy az agrárium számára elért költségvetési forrás az ország jelenlegi gazdasági viszonyai mellett kedvező, de természetesen mint mindig, soha nem elégséges.
Ismételten hangsúlyozni kívánom azonban, hogy a Független Kisgazdapárt felelősséget érez mindazon nehéz helyzetben lévő ágazat iránt, amelyeknek a költségvetési támogatása, a támogatás javítása megkerülhetetlen, így az egészségügyben, az oktatásban, a szociális szférában és nem utolsósorban a nyugdíjasok körében a költségvetési támogatásra szintén múlhatatlanul szükség van.
Szeretnék külön szólni még a környezetvédelem helyzetéről és a környezetvédelmi tárca körüli helyzetről. A környezetvédelem a környezet- és természetvédelemért felelősséget viselő tárca, a Független Kisgazdapárt számára hasonlóan fontos, mint az agrár- és vidékfejlesztés. A retorika szintjén szinte mindenki egyetért azzal, hogy a környezet- és természetvédelem kiemelten fontos terület; hogy az uniós csatlakozásunknak egyik lényegi feltétele, hogy a követelményeknek ezen a területen is eleget tegyünk. De talán nem túlzott megállapítás az, ha a retorikáról a konkrét költségvetési forrásokra kell rátérni, akkor már nem ilyen nagy az összhang, és még kisebb a nagyvonalúság.
Arra ismételten újólag rá kívánok mutatni, hogy a környezetvédelmi beruházások, a környezetvédelmet érintő források távolról sem kizárólagosan a környezetvédelmi tárcánál jelennek meg - ezt fontos tudni -, azok más szaktárcák költségvetésében is jelen vannak, sőt döntően ott vannak jelen. A nemzeti környezetvédelmi programról az Országgyűlés határozatot hozott 83/1997. szám alatt, és ez rögzítette Magyarország környezetvédelmi érdekrendszerét. Ebben a határozatban az Országgyűlés kijelölte a prioritásokat, illetve felvázolta a konkrét környezetvédelmi beavatkozásokat, azoknak szükségességét. Minden évben a környezetvédelmi miniszter beszámolt a program teljesítéséről. Az eddigiek alapján arra a megállapításra jutottunk, hogy a nemzeti környezetvédelmi programban megfogalmazott célokhoz, beavatkozásokhoz tartozó fejlesztések alapvetően megvalósultak. Miután számszerű statisztikák azonban nem állnak rendelkezésre, ezért csak nagyon nehéz kimutatni, hogy az államháztartás, a gazdálkodók és a lakosság milyen arányban vesznek részt a környezetvédelmi ráfordítások finanszírozásában.
A nemzeti program előírásai alapján 1996. évi árakon 2001-ben 161 milliárd forint, 2002-ben 184 milliárd forint értékű fejlesztést irányzott elő, ez azonban mai árakon 260, illetve 290 milliárd forintot tesz ki. Ezzel szemben meg kell mondani, a környezetvédelmi fejlesztések mintegy 200, illetve 240 milliárd forintra becsülhetők a magyar gazdaságban. Ez nem szerencsés, hiszen a környezetvédelemtől elvont forintok, megítélésünk szerint, később nagyon erőteljesen visszaüthetnek, a különbözetet pedig jövőre nemzetközi segélyekből és támogatásokból kellene biztosítani. Mi ezt azonban - azt kell mondanom, ha már így alakult a költségvetési helyzet - nem lehetőségnek, hanem a környezetvédelem iránti kötelezettségnek, és egyben az elvégzett munka egyik értékmérőjének tekintjük, ezeknek a forintoknak be kell folyniuk a tárca költségvetéséhez.
A költségvetésben a támogatási rendszer hazai és nemzetközi elemei szerepelnek. Meg kell állapítani, hogy az igénybevételük és felhasználásuk eltérő módon történik. Nincs normatív, összehangolt szabályozás a hazai kormányzati és a nemzetközi pénzügyi alapok, segélyek együttes felhasználása és ellenőrzése tekintetében, ami meglehetősen szerencsétlen helyzet, és számos találgatásra adhat okot. Ezért célszerű lenne legalábbis a környezetvédelmet leginkább érintő BM címzett és céltámogatásokat a környezetvédelemnél lévő KAC- és ISPA-támogatásokat, a forráshasználást intézményi szabályozás alá vonni, és hatékonyan biztosítani az érdekegyeztetést, érdekérvényesítést és nem utolsósorban az ellenőrzést.
Külön szeretnék kitérni arra, hogy sajnálatos módon a környezetvédelem területén időnként még a kormányhatározatok sem mindig érvényesülnek. Az elmúlt öt esztendőben a második kormányhatározat született - és ezt példaként szeretném elmondani - a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág vízminőségének rehabilitációjáról. A legutolsó felelősként a 2022/2000. számú kormányhatározat négy tárcát jelölt meg: a közlekedési és vízügyi miniszter, a környezetvédelmi miniszter, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, egészségügyi miniszter. A 2022/2000. számú kormányhatározat intézkedési tervében 2001. évre vonatkozóan pedig nyolc konkrét feladatot fogalmazott meg. Az intézkedési terv kimondja, hogy az elvégzendő feladatok költségét a központi költségvetés Közlekedési és Vízügyi Minisztérium fejezetében évenként külön sorban kell megjeleníteni.
Sajnálattal kell megállapítanom, hogy nem sikerült fellelnem külön sorban az immáron ott kötelezően megjelenni szükséges költséget. 2000 augusztusában a KÖVIM a Pénzügyminisztérium számára benyújtott egyeztető anyagában még ezt megjelentette, de a visszatervezés folyamatában a 300 millió forintos 2001. évi pénzeszközt a Pénzügyminisztérium, feltehetően nagyon alapos indokokkal, de a környezetvédelem számára mégiscsak sérelmesen elvonta.
A Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág fenntartási költségeit a XVII. fejezet a 13/2/47. sorban tartalmazza, ezt most nem részletezem, ez legyen majd a részletes vita része, de meg kell mondanom, hogy ezek az összegek köszönő viszonyban sincsenek azzal, amit a kormányhatározat alapján meg kellett volna jeleníteni.
Nehéz megállapítani, hogy milyen források állnak rendelkezésre néhány igen súlyos környezetszennyezés megszüntetésére, felszámolására ítélt helyen, és ha ezek nem jelennek meg konkrétan, akkor nagy biztonsággal lehet mondani, hogy az elkövetkezendő időkben ezeknek a környezetszennyező helyeknek a felszámolása nem is fog megtörténni. Ha pedig ez így van, ez a környezetvédelmet igen súlyos helyzetbe hozhatja, de hozzá kell tennem, az ország megítélése szempontjából sem közömbös mindennek a tényleges végrehajtása. Őszintén remélem, hogy ez nem marad így.
Meglepő, de csak néhányan figyeltek fel a sajtóban arra, hogy a környezetvédelmi tárca költségvetése a 2000. évi 58,9 milliárd forint fejezeti összeghez képest 2001-ben 53,7 milliárd forint, míg a 2002. évi összeg 50,5 milliárd forintra csökken. Volt olyan kimutatás, amely ezt egyesen 8 százalék fölé tette. Bár a számok általában makacs ügyek, az adott esetben azonban a csökkenés mégiscsak látszólagos. A tervezési rendszer változásai miatt a folyamatban lévő Phare- és ISPA-projektek csak az EU által jóváhagyást követően kerülhetnek a költségvetésbe.
A magam részéről úgy vélekedek, hogy a virtuális számokat kár szerepeltetni, nincs is értelme, szilárd meggyőződésem, hogy csak tényszámokkal szabad dolgozni, és ha ez most így történt, azt csak helyeselni lehet. Ha és amennyiben azonban a jóváhagyás alatt lévő támogatási programok is beépülhetnek a költségvetésbe - meggyőződésem szerint ez így lesz -, ebben az esetben a költségvetési főösszeg várhatóan a 2001. évben 61,8 milliárdra, 2002-ben 63,4 milliárd forintra növekedhet, és ez már viszonylag számottevőbb növekedés.
Ismereteim szerint a tárca intézményi átszervezést tervez, aminek célja egy jobb és átláthatóbb működés. Az átszervezés egyben az előzetes számítások szerint mintegy egymilliárd forint megtakarítással is járhat. Nemcsak elvárható a mi nézetünk szerint, de követelmény, hogy az átszervezés emberségesen és a tisztesség mindenkori megtartásával történjen.
(14.20)
Mindezek ismeretében is fel kell tenni magunknak azt a nem költői kérdést, hogy akár az emelt költségvetési támogatás is elégséges és megfelelő-e mindazon feladatok ellátáshoz, amelyeket az uniós csatlakozás megkíván itt, ezen a területen. A magam részéről a költői kérdésnél maradok, bár a válasz nem lenne túlságosan nehéz.
A tisztelt Ház által most tárgyalásba vett 2001. és 2002. évi költségvetés megítélésem szerint szilárd bizonyítéka annak, hogy a kormánykoalíció eltökélten meg kívánja valósítani mindazt, amit a programjában korábban a nemzet elé tárt, és folyamatosan, mindenkor arányosan teljesíteni kívánja a magyar polgárok felé tett ígéreteit. A Független Kisgazdapárt éppen ezért támogatja a költségvetési törvényjavaslat elfogadását, és azt jó szívvel minden felelős képviselőtársának csak ajánlani tudja.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)
