CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Egy két évre benyújtandó költségvetés már feltétlenül nemzetstratégiai alátámasztást igényel. Az én első, rövidebbik hozzászólásomban ilyen szempontból veszem elsősorban politikailag, nemzetstratégiai szempontból szemügyre ezt a kétévesre tervezett költségvetést, és ezzel kapcsolatban mondom el a MIÉP véleményét.
Ennek következtében kényszerülök arra, hogy egy kis áttekintést kíséreljek meg a tíz vagy tizenöt év óta megtörtént költségvetések tekintetében. A váltás előkészületi idejében, '88-89-ben a reform volt a költségvetések - amennyiben azokat költségvetéseknek lehetett nevezni - fő jelszava. Aztán jött az Antall-kormány, kényszerből a stabilitást tűzte zászlajára, aztán tekintettel arra, hogy ez a stabilitás azt jelentette, hogy az előző rendszer elemei számára utat tört az MDF-kormány, következett az egyensúly Horn-kormány alatti költségvetése, most pedig a növekedés van soron. És ha e között a látszólag nagyon különböző jelszócsokor között összefüggést keresünk, akkor meg is találjuk: valamennyi költségvetés globalizációs jellegű volt, IMF-hatásokra történt, és olyan követelményeket támasztott a magyar társadalommal szemben, a magyar gazdasággal szemben, amelyek a magyar gazdaságtól alapvetően idegenek voltak. Ez most is fennáll.
Nemzetstratégiailag tehát az a bajunk ezzel a költségvetéssel, hogy nem azokat a célokat fogalmazza meg, vagy kíséreli meg legalábbis megfogalmazni, amelyek a magyarság szempontjából jelenleg elsőrendűen szükségesek volnának, hanem olyanfajta alkalmazkodást folytat, amelyet lehet, hogy kényszerül folytatni, ezt mi természetesen elismerjük, azonban azt nem látjuk benne, hogy megpróbálna ezeknek legalább egy része alól kibújni, és megpróbálna a magyarság számára saját úton való járást előkészíteni és a lehetőségét megteremteni. Ez volna ugyanis a cél. Mert ha kétéves költségvetést csinál, de akár ha csak egyévest is, amennyiben jól felméri a kormány a saját helyzetét itt Közép-Európában, Európa helyzetét a világban és egyáltalán a világgazdaság helyzetét...
Az előttem szólók már elmondták mind a két oldalról úgyszólván, hogy mennyire kockázatos a világgazdasági tendenciákat figyelembe véve akár csak az inflációról, akár csak a növekedésről biztos szavakat ejteni, és ennek alapján erre költségvetést építeni. Hiszen itt elhangzott, hogy a kormány reméli az olajárak csökkenését. Mire föl? Mert egyes guruk azt mondják, hogy majd csökkeni fog? És ha még tovább emelkedik? Vagy ha hirtelen lezuhan? És reméli a kormány talán a világpolitikai egyensúly fennmaradását is a következő két évre? Biztos abban, hogy nem lesz háború? Mikor már van!?
Ilyen mértékben ennek a kis nyitott országnak a szemét nem lehet behunyni! Sokkal bátrabb volna, ha azt mondaná a jelen helyzetben a magyar kormány, hogy nem tudjuk, mikor vesznek fel bennünket az EU-ba, nem tudjuk, hogy lesz-e euró, amihez kötöttük a pénzügyi rendszerünket, nem tudunk semmit, talán nem is csinálunk költségvetést, de mindenesetre nem haladunk ilyen nagy lépésekkel az eurós követelmények irányába, mert ez számunkra semmi jót nem ígér.
Mi tehát azért nem tudjuk ezt elfogadni, mert nem tesz semmit abban az irányban, amit a kormány egyébként sejtetni engedett a programjában, hogy kormányváltásnál egy kicsit többet akar. Nem! Ez a kormány, ez a költségvetés pontosan olyan, mint az előzőek voltak, és ez a bajunk vele, hogy pontosan olyan! Vannak benne nagyon szép dolgok, és ezeket mi támogatjuk is. Például a családtámogatás rendben van, például a lakásépítés rendben van; ugyanakkor például azt már nem tudjuk elfogadni, hogy a lakások tatarozása, a fenntartás már nincs ugyanilyen erővel benne ebben a költségvetésben.
Nem tudjuk elfogadni - de erről még sokat fogunk beszélni a részletezésben is -, hogy a bankok és pénzintézetek összesen 1 milliárd forint adót fizetnek, és a társadalomra van terhelve továbbra is, akármilyen változatos formában és némely helyen engedményekkel, az egész rendszer fenntartása. Nem tudjuk elfogadni, hogy mindennek az lesz a következménye esetleg - nem biztos, nem is kívánjuk, hogy így legyen -, az lehet a következménye, amit már itt mások elmondtak, hogy sokkal nagyobb eladósodottság fog következni, mert még mindig semmit nem tesz a kormány az ellen, hogy kiemeljenek bennünket ebből a rettentő nagy kamatfizetéssel és adósságtörlesztéssel terhelt államok és társadalmak sorából.
Mi tudjuk - nem akarunk esztelen követelményeket támasztani -, hogy ez bizony nagyon nehéz. De ha soha nem kezdődik el az a gondolkodás és az a költségvetési tervezés, amelyik ez ellen hat, akkor soha nem lesz alapvető változás. Magyarországnak nem volna szabad ezen az úton járni. Induljon el egy autópályán, egy már megépített autópályán valaki akármelyik nagy vidéki város felé: Kecskemét vagy Szeged. Kérem szépen, ahogy közeledik felé, a szántóföldeken egymásba érnek a hatalmas táblák, amelyek áruházláncokat - mit tudom én, a nevüket sem tudom, annyira nem szeretem őket - hirdetnek, és ez életforma-változást jelent, kérem szépen, egy borzalmas életforma-változást, amely meg fog bukni. Az egész világon meg fog bukni, és nekünk akkor itt lesznek a nyakunkon ezek az áruházak, amelyek akkor mennek el, amikor akarnak, mint ahogy egy másik helyen egy komoly nagyvállalat ezt már beígérte, és el is fog menni.
Nem így kellene, nem errefelé kellene terelni a költségvetéssel sem a magyar életet. Ez a legnagyobb bajunk: a harmadik út hiányzik ebből a költségvetésből. Természetesen tudom, hogy önök nem ígérték, de mi azért nem fogadjuk el, mert hiányzik belőle.
(15.40)
Mert a világon a gondolkodó fők a legnagyobb államokat, a legnagyobb társadalmakat is efelé terelik ma már. A globalizmus mint olyan, megbukott. Akármikor kitörhet egy pénzügyi világválság, nem tehet róla ez a kormány - de mi lesz vele? A kétéves költségvetéssel?
Növekedést ígér és egy kis jólétemelkedést. Lehet, hogy meg fogja tudni tenni, örülünk neki; az a fennmaradását jelenti, ha itt valami életszínvonal-emelkedés lesz. Nem fogunk ellene semmit tenni, örülünk neki, mert azon vagyunk, hogy így legyen, és gyarapodjék a magyar ember. De nagyon kétséges, hogy most meg lehet úszni látszólag a vitákat azzal, hogy két évre csinálunk költségvetést, de aztán, ha hirtelen - bocsánat, hogy ezt a kifejezést használom - begyűrűznek a válságok, akkor mit fog csinálni ez a kormány? Az ellenséges sajtó vezérletével rárontanak és összeroppantják. Gondolja meg! A védelmében is mondjuk el ezt a meglehetősen kemény bírálatot.
A költségvetés részletező véleményezése kollégámra és képviselőtársamra, Rozgonyi Ernőre vár. Én megköszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiból.)
