DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Ha az ember még sokáig hallgatná az előttem szóló szavait, nem sok kedve lenne ide fölállni és valamit mondani. Szétzüllött intézményrendszer, hazugságból épített légvárak, szétesés formájában álló ország - ezzel szemben vitatkoznom is kellene az előző szónokkal, hiszen azt hiszem, konszenzus alapján megállapítható az ország gazdasági helyzetével foglalkozó javaslatban írt rész. Azt hiszem, hogy nem csak engem és nem csak a kormánypárti képviselőket nyugtatja az meg, hogy a makrogazdasági adatok jók, sőt ma már az is látható, hogy a gazdasági növekedés, az átalakult gazdasági szerkezet pozitív hatásait nemcsak a parlamenti kormánypárti képviselők, hanem talán egyre többen érzik is.
Ezeket a folyamatokat - tízéves folyamatról van szó - '90 és '94 között az Antall József vezette koalíció kezdte el megalapozni, és a gazdaság újjáépítésének szakasza napjainkra befejeződni látszik, és azt sem lehet elvitatni, hogy a '94 utáni törvényhozás, tehát egy másik kormány és a jelenlegi koalíció is jelentős szerepet játszott ebben.
1997 óta a bruttó hazai termék jelentős növekedését értük el, és ez a növekedés évi 4-5 százalékos szinten - várakozásaink szerint hosszú távon is - fennmaradhat. A gazdaság szerkezete modernizálódott, az ipar rendkívüli dinamikával fejlődik, a szolgáltatások szerepe a gazdaságban növekszik, a külkereskedelem és a beruházások növekedése vezérli a gazdaságot, az utóbbi években nőtt a foglalkoztatottság - szemben a korábban hallottakkal. Például a legutóbbi évben 0,7 százalékos növekedés tapasztalható, és csökkent a munkanélküliség. Ez jelenleg 6,6 százalék, ami az egy évvel ezelőttihez képest 0,6 százalékkal nagyobb mértékű, tehát csökkenő.
Sajnos ez igaz - és ebben egyetértünk, azt hiszem, kár lenne ezt vitatni -, az infláció csökkenése az elmúlt esztendőben jelentős mértékben lelassult, és ennek hatását nyilván érezni fogjuk az elkövetkezendő években is. A jó számok mellett ebből is eredően zavarokat is lehet érzékelni a gazdaságban.
Ennek jó része - ahogy ez már elhangzott, de ezt mi sem tudjuk vitássá tenni - a tervezetthez képest 60-70 százalékkal magasabb, szerintünk is körülbelül 10 százalékosra becsülhető inflációban keresendő.
Ennek következtében egyrészt pozitívum az, hogy a központi fogyasztás szűkült a tervezetthez képeset, ugyanakkor negatívum, hogy a reálbér- és a reálnyugdíj-ígéretek távolról sem teljesültek. Egyetértünk ebben. Mi azonban nem azt a következtetést vonjuk ebből le, mint az előttem szóló szónok.
A vállalkozók és a lakosság az infláció következtében jelentős többletadót fizetett - ez is igaz -, és a monetáris és a fiskális politika egyensúlya is egy kissé repedezni látszik, a kamatpolitika adott infláció mellett nem kielégítő - legutóbb, néhány nappal ezelőtt történt ebben változás -, a megtakarítások csökkennek, a csúszóleértékelés hatása pedig elenyészik, ami a fizetési mérlegen keresztül valóban negatív hatásokat jelenthet. Ezek a problémák azonban az előzőekben elmondott pozitívumok mellett még nem túl jelentősek, de mindenesetre a tapasztaltnál szerintünk is több figyelmet érdemelnek, és a tervezésben is gondosabban kell eljárni, mint ahogy ezt a 2000. évi költségvetés során tettük.
(15.00)
Összefoglalva tehát: a következő évi költségvetés tervezéséhez az indulási pozíciók jók, valóban komoly országépítési szakasz kezdődhetett meg a Magyar Köztársaság történetében. Ezért, tisztelt képviselőtársaim, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a gazdaság túljutott a legnehezebb és legfájdalmasabb időszakon, ugyanakkor - ez is igaz - az ország európai mércével mérve még mindig a szegény országok körébe tartozik, még mindig nagyon komoly feszültségek vannak a társadalomban, a társadalom kettészakadása az elmúlt két év során nem szűnt meg, folytatódott, ha csökkenő mértékben is, és ezek enyhítése és feloldása jó néhány esztendőt igényel. Ezeknek a problémáknak a megoldása, a közelebbi és a távolabbi jövő megfogalmazása a legfontosabb társadalmi és gazdasági feladata egy költségvetésnek, úgy is mondhatnánk, most az európai középmezőnybe kellene felzárkóznunk, és ennek a nehéz feladatnak kell eleget tennünk.
Az MDF szociális piacgazdaság alapján épülő polgári Magyarországot akart és akar, tehát úgy, ahogy azt eredetileg az 1989-es programunkban megfogalmaztuk, széles középréteget szeretnénk megteremteni, az ehhez szükséges kiszámítható, stabil életlehetőségekkel, anyagi és szellemi gyarapodással együtt. Az MDF tehát a társadalmi szolidaritást alapkérdésnek tekinti, és örömmel érzékeli abban a törvényjavaslatban, amelyről most vitát nyitottunk, hogy részben az általunk kifejtett érvek hatására és annak következményeként ez a gondolat erőteljesebben látszik megjelenni, mint ahogy az az elmúlt két év költségvetésében látható volt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azonban ezt a költségvetési vitát két szempontból is a Magyar Demokrata Fórum nehezen kezelhető ügynek tekinti. Az egyik tisztán politikai természetű és a parlamenti demokrácia általunk kívánatosnak tartott tartalmát érinti, a másik gazdaságpolitikai jellegű, nevezetesen az, hogy az MDF a kétéves költségvetést, elsősorban a magyar gazdaság nyitott, világpiacra utalt természete következtében két évre előre nem tartja kellően megalapozhatónak.
Ez utóbbiból következően is a kétéves költségvetést legfeljebb kísérleti jelleggel tudjuk elfogadni. Nem biztos, hogy ez a megfelelő kifejezés, de szeretném érzékeltetni, hogy a Magyar Demokrata Fórum nem kíván ebből gyakorlatot teremteni. Ezek a kérdések amúgy is nagy vitát váltottak ki már eddig is, és fognak még ezek a viták folytatódni. Engedjék meg, hogy kicsit részletesebben is beszéljek ezért erről.
Az MDF úgy véli, hogy a közpénzekkel való gazdálkodás, az adótörvények és a költségvetés a törvényhozás legfontosabb feladata, és ennek a Magyarországon hosszú évek óta kialakult és Európában szokásos éves gyakorlatáról nem mondhat le. Ezt a jogkörét a végrehajtó hatalomra még részlegesen sem ruházhatja át. Az MDF számára a rendszerváltozás alapcélkitűzései közé tartozott a diktatúra felszámolása és a több értékű parlamenti demokrácia kialakítása. Az alkotmány és a több értékű demokrácia az MDF és Antall József értékrendjének meghatározó része volt és ma is az, ez azonban a kétségtelenül tapasztalható hatalmi politizálás mellett egyre inkább halványul. Az MDF készülő programjában fontos szerepet kap majd ez a kérdés, nevezetesen, hogy a következő ciklus fontos feladata a parlament működésének visszaigazítása az eredeti antalli koncepcióhoz, a parlament és a kormány hatalommegosztásának visszarendezése, a parlament méltóságának erősítése, a parlamenti pártok szerepének felértékelése. A mi felfogásunk szerint ugyanis ellenzék nélkül nem működik a parlament, sőt azt is tudjuk, hogy a parlamenti vitákban az ellenzék szerepe a kritikákban, a javaslatokban könnyebb, mint a kormányzó koalícióé, de azt is tudjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy az ellenzék tisztelt képviselői mögött is választók tömegei állnak, széles rétegek, amelyeknek érdekei a Házban így jelennek meg.
Az MDF azt vallja, hogy az éves költségvetés és az éves zárszámadás olyan fontos politikai párbeszéd, ami demokratikus meggyőződésünk alapján indokoltnak látszik, hogy az Országgyűlésben évente lefolyjon. Az MDF nem zárja ki, hogy a kétéves költségvetés beterjesztésével a kormány racionális gazdasági értékeket akar megvalósítani, sőt az adótörvények tekintetében mi üdvözöljük a kétéves befagyasztást, de úgy érezzük, hogy nehéz lesz ezt a döntést számunkra meghozni.
A kérdés másik oldala tisztán gazdaságpolitikai, mint említettem, nevezetesen az, hogy Magyarország olyan nyitott gazdaság, ahol a bruttó hazai termék jelentős része, több mint 50 százaléka a nemzetközi kereskedelemben teljesül. Ez más szóval azt jelenti, hogy a hazai tervek realitása jelentős részben a nemzetközi konjuktúrától függ, tehát a világgazdasági folyamatok a tapasztalatok alapján nem jelezhetők kellő pontossággal két évre előre, valójában még a legnagyobb guruk sem tudják, tisztelt képviselőtársaim, hogy mi történik a világgazdaságban ilyen hosszú idő alatt.
Ha a 2000. évi költségvetés 6,3 százalékos inflációval számolt, akkor egyébként már komoly olajár-emelkedés volt, és az élelmiszer-gazdaságban is érezhetők voltak az erős áremelkedések, és szerencsés esetben az lesz a tény, hogy az éves infláció 10 százalék alatt marad. Másrészt a bruttó hazai termék növekedése is jelentősen meg fogja haladni a tervezettet, tehát a bizonytalanságok mértéke igen nagy. Mindez érzékelhető az előterjesztett javaslat 2002-re vonatkozó részében, amelynek a kidolgozottsági szintje meg sem közelíti a 2001. évit.
Tudjuk és hallottuk, hogy a pénzügyminiszter úr bizonyos automatizmusok beépítéséről beszélt arra az esetre, ha a makrogazdasági paraméterekben és más jelentős tényezőkben érdemi változások lesznek, és az így jelentkező problémákat ezekkel a 2002. év vonatkozásában kezelhetőnek véli. Őszintén szólva, mi még most nem tudjuk, hogy miről is van szó, nem ismerjük ezt a kezelési módot, holott a költségvetési viták során ezzel a parlamentnek már most tisztában kellene lennie.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintsük át a főbb számokat! A leírtakból megállapítható, hogy a makroszámok várhatóan reálisak, bár a gazdasági növekedést az MDF inkább 5 százalékosra, mint 6 százalékosra becsüli, nem is tartja indokoltnak a 6 százalékot, és nem is célszerű. Úgy véljük, hogy már most érzékelhető, hogy a magyar gazdaság ilyen nagy arányú növekedése a nemzetgazdaság mérlegrendszerére kedvezőtlen hatást gyakorolna. Korábban már említettem, hogy a kamatpolitika nem felel meg a gazdaság helyzetének, szerény mértékű kamatemelés lenne indokolt, amely visszafogná a növekedést. Kérem, ne értsék félre, ezzel nem szeretnék rosszat mondani, a növekedés a termelésből, a szolgáltatásokból és a fogyasztásból következik, ami a megtakarítások növekedése esetén természetesen csökken. A 2001-es és 2002-es költségvetésnek az a pozitívuma, ami egyúttal negatívuma is, hogy jelentős jövedelemkiáramlással számol a lakosság széles rétegei felé, ami természetesen helyeslendő, hiszen végre érezhetővé válik a gazdasági növekedés a szegényebb rétegek, a szegényebb kétharmad számára is, de jó lenne a közvetlen fogyasztás mellett a megtakarításokat jobban ösztönözni.
A másik szám a 2001. és 2002. évre tervezett 5,5, illetve 7, vagy a 4, illetve 6 százalékos várható infláció. Ez, ugyanúgy, mint a 2000. évi költségvetésben - volt már erről szó itt - most is rendkívül alulbecsültnek tűnik számunkra is. Mi is szokatlannak tartjuk az inflációs sávnak ilyen nagy mértékű, 40 százalékos hibahatárt magában foglaló széthúzását, és a mi közgazdászaink véleménye szerint ez 2001-ben 8 százalék körül prognosztizálható, és 2002-ben sem valószínű, hogy a költségvetési javaslatban foglalt szám valósul meg. Ezt azért tartom szükségesnek megemlíteni, mert éppen a költségvetésben lévő társadalompolitikai célok miatt a költségvetés fellazulni látszik, ami az infláció csökkenése ellen hat. A többi, 2000. évre jellemző inflációgerjesztő tényezőben sem látunk látványos javulási tendenciákat, az általunk 8 százalékra becsült infláció - ugyanúgy, mint korábban - természetesen egészen más megvilágításba helyezi az egyes fejezetek és jövedelmek reálnövekedését, mint ha ez, mondjuk, 5 százalék körül mozogna.
Az MDF támogatja a kormány dezinflációs politikáját, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy ez csak piacgazdasági eszközökkel mehet végbe azokon a területeken, ahol a hatósági beavatkozás jogos lehetősége véget ér. Üdvözöljük, hogy az államháztartás úgynevezett követelményszintű mutatói az inflációtól eltekintve meg fognak felelni a maastrichti kritériumoknak, a központi költségvetés adóssága a bruttó hazai termék százalékában 54,6, illetve 51,4 százalék lesz, ami nagyon jó, bár meg kell jegyeznünk, hogy a korábbi prognózistól eltérően 1999-ben a tervezett 56 százalékkal szemben még 2000-ben is 58,6 százalék lesz a teljesülés száma.
Általában egyetértünk azzal is, hogy a reálbérek növekedése egyfelől legyen látványos, de semmiképpen se haladja meg a termelékenység növekedését. Egyetértünk azzal a mintegy tíz éve követett elvnek a fenntartásával, hogy a növekedés exportvezérelt és kínálatösztönző legyen.
A gazdasági növekedés egyik legfontosabb eredménye a foglalkoztatottság növekedése és a munkanélküliség csökkenése. A költségvetés gazdaságpolitikája vállalkozásbarát, ismét nekifut a kis- és középvállalkozási problémának, megkísérli ezek helyzetének javítását, és ez várakozásaink szerint vissza fog tükröződni a foglalkoztatottak számának alakulásában is. A foglalkoztatáspolitika egyébként szerintünk nincs kellően hangsúlyozva a két év költségvetési terveiben, ezt hiányoljuk, de azt sem tudjuk, hogy a foglalkoztatásra milyen hatással lesz a következő két évben a minimálbér látványos emelkedése.
(15.10)
Ez egyrészt üdvözlendő, másrészt elképzelhető az is, hogy a szürkegazdaságot egy kissé erősíteni fogja.
További foglalkoztatási gondok jelentkezhetnek akkor is, ha nem sikerül megfelelő megoldást találni a szövetkezeti üzletrész manapság sokat vitatott kérdésére. E két tényező csökkentőleg hathat az egyébként jól alakuló foglalkoztatási tendenciákra.
Az MDF üdvözli, hogy a költségvetés a legnagyobb súlyt azoknak a területeknek a támogatására helyezi, amelyek az MDF programjában is megtalálhatók, és amelyek érdekében az MDF az elmúlt tíz esztendő során határozottan kiállt. A költségvetés kedvezményezett területei a családpolitika és az ehhez kapcsolódó lakáspolitika, a hazai kis- és középvállalkozások helyzetének javítása, a tudásalapú társadalom emberi erőforrásainak fejlesztése, az agrár- és vidékfejlesztés és az életszínvonal emelése. Ebből a felsorolásból az MDF számára viszont nagyon fájdalmasan hiányzik az egészségügy, ezt a kérdést a két év költségvetése nem kezeli kellő súllyal.
Az MDF számára igazán nehezen fogadható el az is, hogy a korábbi évek felfutása után - ahogy ezt itt mástól is hallottuk - a rendvédelmi és a közbiztonsági szervek miért nem kapnak a költségvetésben kellő figyelmet, miközben igaz ugyan, hogy e területen jelentős javulást tapasztaltunk az elmúlt két évben, azt hiszem, senki nincs közöttünk, aki úgy véli, hogy e problémát a társadalom számára már megnyugtatóan megoldottuk. A rendvédelem és a közbiztonság területén az MDF mind a személyi, mind a dologi kiadások tervezett alakulását elégtelennek tartja, és az e szervezetekre háruló feladatok többet indokolnának.
A költségvetés utal a Széchenyi-tervre, amelynek fő fejezeteit ismerjük, ezeket fontosnak tarjuk, ugyanakkor magáról a tervről, és különösen a hozzá kapcsolódó együttműködőkről nagyon keveset tudunk, így nehéz elbírálni ezek tartalmát vagy várható sikerét, forrásigényét. Hozzátesszük, hogy e tervnek egy kicsit szélesebb megalapozását várnánk a jelenleginél. Mi például azzal egyetértünk - gondolom, mindenki -, hogy az autópályák, illetve gyorsforgalmi utak építése elengedhetetlen, ugyanakkor ez így kevés. Például a Széchenyi-terv közútépítési programfejezetétől azt várnánk, hogy az egy közlekedési-politikai koncepció részeként jelenjen meg, tehát egy komplex rendszer elemei közül emeljük ki és preferáljuk a legfontosabbat, tekintettel a többivel való kapcsolatára. Különben mindenféle gazdaságossági és hatékonysági meggondolás nélkül csak autópálya-építésről beszélhetünk.
Hasonló módon javasoljuk átgondolni a Széchenyi-terv többi fejezetének, például a lakásépítésnek és a turizmusnak a fejlesztését is, mert önmagában a leírt számok és a hozzájuk tartozó rövidebb-hosszabb felsorolások érdemben nagyon nehezen értelmezhetők.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon röviden szeretnék szólni a költségvetés bevételi oldaláról, elsősorban az adókról és a járulékokról. Az igazság az, hogy Magyarország nemzetközi összehasonlításban egyáltalán nem túladóztatott, az adó- és járulékbevételek átlaga a bruttó hazai termék százalékában mérve az uniós átlag alatt van. A politika legnépszerűbb üzenete mindig az szokott lenni, hogy az adók és a járulékok csökkentését ígéri - hallottuk, ezt számon kérik a kormánytól. Ezt azonban nagyon nehéz megvalósítani, mert mint a vitából is láthatják majd, a költségvetés kiadási oldalán nagyon sok és nagyon jól indokolható kiadási tételre nincsen további fedezet.
Az MDF egyetért az adók fokozatos, lassú csökkentésével, azonban látványos adócsökkentésre a magyar gazdaságban nem lát lehetőséget. Hozzáteszem: az adók a közfeladatok ellátását szolgálják, és ez egyben a szolidaritás kifejeződése is. Magyarországon nem az elvonás mértéke magas - néhány példát szeretnék mondani -, alacsonyabb mint Dániában, Hollandiában, Belgiumban, Luxemburgban, Ausztriában, Lengyelországban, más országok esetéhez képest is; általában a jövedelmek az alacsonyak.
Üdvözöljük azt a szándékot - mint már említettük -, hogy az adórendszert a kormány két évre be szeretné fagyasztani. Igaz, hogy elmaradt az e ciklusra tervezett adóreform, ez okozhat problémákat, éppen ezért a következő ciklusra vonatkozóan a Magyar Demokrata Fórum előkészítette az adóreformmal kapcsolatos elképzeléseit, de látványos átalakítást adórendszeren belül ma már nem lehet elérni. Valószínűleg az a helyesebb út, ha lényegében változatlanul hagyjuk a ciklus elején kialakított adórendszert a következő választásokig.
Egyébként az adó- és járulékrendszerben, ha lesznek pozitív elmozdulások, az - nem mulaszthatom el megemlíteni - éppen az MDF-es képviselői módosító javaslatok elfogadásán fog múlni. Ezek közé soroljuk a személyi jövedelemadó-rendszer szerény valorizálását, a gyermekek után járó adókedvezmények növekedését, a kis-, közép- és egyéni vállalkozóknak szánt kedvezményeket. Az üzemanyagok adótartalmával kapcsolatos első felvetést szintén az MDF tette meg, és a taxisokat érintő mentességeket is üdvözölni fogjuk.
Pozitívumnak tekintjük azt is, hogy az iparűzési adó rendszerében nem történt változás, és nem láttuk kellően megalapozhatónak az egészségbiztosítási járulék 3-3 százalékos csökkentését - itt a 2 százalékos járulékcsökkenést javasoltuk, úgy tűnik, hogy ez kerül majd elfogadásra.
Az általunk javasolt és az adóbevételhez fűződő módosítások mind-mind vagy legalábbis nagymértékben azt a célt szolgálják, hogy a javaslatban foglalt 7,3 százalékos nyugdíjemelés helyett az általunk javasolt és módosító indítványként majd benyújtandó 15 százalékos nyugdíjemelés kerüljön megvalósításra.
Nem támogatjuk a tételes egészségügyi hozzájárulás összegének 3900 forintra történő felemelését, mert ez ellenkezik a költségvetési politika azon céljával, amely az egyéni és kisvállalkozások helyzetén kívánna javítani. Nem kívánom kifejteni - az idő nagyon gyorsan szalad - annak az indokait, ami ilyen értelemben szerintünk a már eleve hátrányosabb helyzetből induló kis- és középvállalkozásokat még hátrányosabb helyzetbe hozza a nagyvállalkozásokkal szemben.
Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés legizgalmasabb része a költségvetési vita során nyilván a kiadási oldal. Sajnos, ahogy máskor sem, ebben az évben sem lehetett nullbázisú költségvetést javasolni, a költségvetési intézmények felülvizsgálatában semmilyen látványos lépés nem történt. Az államháztartás reformja kétségtelenül megállt vagy stagnál, az önkormányzati költségvetések feltételeinek romlása már a Horn-kormány időszaka óta az önállóság pénzügyi megszorításának folyamatát tárja elénk. Ha nincs helyben szabad forrás, akkor nincs is igazán miről dönteni, tehát sérül a szubszidiaritás.
A nullbázisú költségvetés azt jelenthetné, hogy minden egyes költségvetési tételnél ismét meg kellene vizsgálni azok indokoltságát, mert különben már régen feleslegessé vált feladatokra jelentős forrásokat vonnak el, nehezítve ezzel az érdemi feladatok végrehajtását. Ilyen alapon, a költségvetési javaslatot tanulmányozva nem pontosan látjuk az indokát, és nem tudjuk áttekinteni, hogy egy sereg tárcánál - FVM, GM, HM és a többi - igen nagy számú szakintézmény van, és igen nagy támogatások kerülnek oda koncentrálásra; ezek át nem láthatósága miatt nem látjuk ezek indokoltságát minden szempontból.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az MDF legfontosabb célkitűzései közé tartozik jelenleg is, hogy ebben az évezredben is erős, életképes és felkészült, kultúráját ápoló magyarság éljen a Kárpát-medencében. Ennek érdekében fogalmaztuk meg és követtük tíz év óta az erőteljesen családbarát, családokat támogató politikát, és elégedettséggel tölt el az most minket, hogy ezt a politikát ebben a ciklusban már a Fidesz-Magyar Polgári Párt és a Kisgazdapárt is teljes mértékben vállalja.
A családtámogatások növekedésével, a családpolitikával egyetértünk, és annyi év után végre elmozdulást érzékelünk a lakáspolitikában is. Sajnos, a családpolitikai intézkedések még mindig nem elegendőek ahhoz, hogy az országban élő magyarság fogyását megállítsuk, de a tendenciák enyhülése mindenképpen érzékelhető. A népesedéspolitika másik ága az egészségügy viszont számunkra érthetetlenül, hogy stílszerű legyek, krónikusan a kormányzati politika folyamatosan elhanyagolt területe, holott a magyar halálozási statisztikák, a magyar lakosság egészségügyi mutatói majdnem a legrosszabbak Európában, talán egy-két FÁK-országot előzünk meg.
Ígéreteink ellenére az államháztartási reform keretébe tartozó egészségügy reformjában sajnos nem történik semmi, az intézményekben kaotikus helyzet kezd kialakulni, és a nyolcvanas évek végének spontán privatizációs tendenciái látszanak érvényesülni, vagyis az egészségügy vagyonának egy része illetéktelenül, áron alul és tervszerűtlenül magánkezekbe kerülhet.
Az MDF ezért a következő ciklusban nagyon határozott egészségügyi reformmal fog előállni, amely tartalmazni fogja korábbi reformelképzeléseink elemeit, és amennyiben az a megtiszteltetés ér minket, hogy kormányzó párt leszünk, akkor ebben a kérdésben nagyon kemény feltételeket állítunk koalíciós partnereink felé. A ránk jellemző kereszténydemokrata felfogás mellett ugyanis a jelenlegi egészségpolitika nem fogadható el.
Sokszor elmondtuk, ma is megismételem, nem tartjuk járható útnak átgondolt egészségügyi reform nélkül az egészségügy forrásainak szűkítését, másrészt azt is látjuk, hogy a lakosság jelentős része nem tudja fizetni a rá háruló kiadásokat. A társadalom kettészakadása nagyon jól érzékelhető a gyógyszertárakban, a lakosság jelentős része számára még az úgynevezett olcsó gyógyszerek kiváltása is komoly gondot jelent, sokszor megoldhatatlan.
(15.20)
Az egészségügy reformját szerintünk nem lehet a tb-járulékok csökkentésével elintézni, hiszen mint mondottam, ennek következtében a költségek egyre jelentősebb részét a központi költségvetésnek kell átvennie, ami más adóbevételektől és más céloktól vonja el a forrásokat.
A kétéves költségvetésben - röviden utalok arra, számokkal lehet bebizonyítani - az első évben nagyon szerény reálnövekedés van, 9,5 százalék kerül tervezésre, ám 2002-ben ez az előirányzat már csak 4,5 százalékos, tehát nyilvánvalóan, egyértelműen a reálérték csökkenését jelzi. Számításaink szerint a magyar egészségügyi ráfordítások a GDP-hez mérten az 1999. évi 4,4 százalékról 2002 végére 3,9 százalékra fognak csökkenni. Utalok arra, hogy az Antall-kormány utolsó évében több mint 7 százalék volt ez az arány, ez felel meg egyébként az uniós követelményeknek. Ez a helyzet tarthatatlan. Meg kellene értenie végre mindenkinek, beleértve a koalíciós partnereinket is, hogy az egészség fontos népesedési tényező, a nemzetgazdaság fejlődésének feltétele és olyan nemzeti erőforrás, amelynek a visszafejlesztése vagy stagnálása elfogadhatatlan a számunkra. Mint ahogy az a nézet is elfogadhatatlan, hogy az egészség mindenkinek a magánügye, és ennek a fenntartásához a forrásokat magának kell előteremtenie.
Az is igaz, hogy az egészségügy területén a bérezés már évek óta elmarad a kívánatostól; és a mostani költségvetés egyik dicséretes törekvése, hogy a bérek 20 százalékos javítását irányozza elő, azonban ezt mi keveselljük. Azt hiszem, könnyen belátható, hogy a minimálbérrel kapcsolatos kötelezettségek miatt, abban az esetben, ha az egészségügyben a munkavállalók 39 százaléka kevesebb pénzt kap, mint 40 ezer forint, ez azt jelenti, hogy a 20 százalékos növekményből 17 százalékot kötelezően nominálbérre kell költeni. Ez tehát a javaslat szerint - miközben ezzel egyetértünk - azt is jelenti, hogy differenciált béremelésre 3 százalékos keret maradna. Ez a 3 százalékos keret nevetséges, és nagyon indokolt feszültségeket idézhetne elő; évtizedek alatt áldozatos munkát végző emberektől kellene elvárni, hogy megértsék, hogy 1-2 ezer forinttal keresnek többet sok évtized után, mint a pályakezdő, most belépő fiatalok.
Éppen ezért azt fogjuk javasolni, és ne csodálkozzanak, tisztelt kormánypárti képviselőtársaink, ha ragaszkodni fogunk ahhoz, hogy az egészségügyi dolgozók bérét 30 százalékkal emelje meg a költségvetés a mostani, tervezett 20 százalékhoz képest. Ez se jelent egyébként végleges megoldást, de valamit enyhíteni vagy javítani fog a helyzeten.
Csak érintem, hogy nem értünk egyet, már annak idején se értettünk egyet - majd Csáky András képviselő úr részletesen ki fogja ezt fejteni - a társadalombiztosítás kapcsán azzal a változtatással, amely ezt a Pénzügyminisztériumhoz sorolta. És végképp nem értünk egyet a mostani javaslatban foglalt tervezett lépéssel, amely az államháztartásnak ezt az önálló alrendszerét a központi költségvetésbe integrálná.
Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzetpolitikát érintő harmadik kérdés a Kárpát-medencében élő magyar nemzeti közösségek megmaradásának a problémaköre. Ebben felhőtlen és töretlen az együttműködés a koalíciós pártok között. Örülünk annak, hogy több mint 400 millió forint áll majd a Határon Túli Magyarok Hivatalának a működési költségvetési keretében rendelkezésre, ami 19 százalékos emelkedés. Azonban ez a szám önmagában még mindig kevésnek mondható, és csak egy másik számmal szeretném megvilágítani, hogy ez mennyire szerény. A Magyar Állandó Értekezlet részére, amely egyre inkább a kormány nemzetpolitikai szándékainak egyik stabil tényezője, a költségvetés a szakbizottságok működtetésére 6 millió forintot szán. Ez nyilván nem fedezheti a tényleges kiadásokat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szorosan tartozik a nemzet- és családpolitika témájához, de ismételten szeretnék egy-két mondat erejéig visszatérni a lakásprogram kérdéséhez, hiszen a magunk választási programjában 40 ezer lakás megépítését tartottuk kívánatosnak. Ezért nagyon üdvözöljük, hogy a kormány figyelmet kíván fordítani a bérlakás- és a szociálislakás-építésre. Ez ugyan szerény, 4, illetve 5 milliárd forint, de mindenesetre valami nagyon fontos dolog újra elindult. Úgy véljük, a piacgazdaság egyik fontos feltétele, hogy a munkaerőpiac reagáljon a változásokra, a kihívásokra, és a belső migráció talán legnagyobb korlátját ma a lakások merev tulajdonlása okozza. Ennek a felszámolása vagy megtörése a kormány dicséretes törekvése.
A minimálbérrel kapcsolatban már említettem, hogy az MDF üdvözli a költségvetés pozitív bérpolitikai intézkedéseit. Tudjuk, hogy a minimálbérnek - 40 ezer, illetve 50 ezer forintról van szó - makrogazdaságilag nem csak pozitív hatásai vannak, sőt konfliktusokat is fognak gerjeszteni - halljuk, látjuk a napokban is ezeket -, egyes munkavállalói közösségek másképp reagálnak, de mindenképpen üdvözöljük ezt az igen nehéz lépést. Reméljük, végül is sikerül a munkavállalói és a munkaadói érdekképviseletekkel a kérdést közösen és véglegesen, megfelelően rendezni.
Fontosnak tartjuk azt is, hogy a közszféra számára jelentős bérpolitikai intézkedések kerültek megtervezésre. Nagyjából 16-17 százalékkal, 2002-ben pedig 14 százalékkal, tehát reálértéken is jelentős mértékben növekednek az egy főre jutó személyi juttatások. Természetesen a legjobb növekedő bér sem tudja azt a problémát kezelni, ami a Magyar Köztársaságban eddig minden választás után szokásos volt, hogy a köztisztviselőket igen nagy számban és a polgári demokráciák történetében szokatlan mértékben lecserélték. Reméljük, hogy erre többet nem kerül sor.
Akkor most rátérnék a nyugdíjasok helyzetére, ugyanis a törvényjavaslat 344. oldalán azt írja az előterjesztő, hogy a kormányprogramban meghirdetettnek megfelelően jelentősen növekszik a nyugdíjak reálértéke. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez sajnos részben nem felel meg a valóságnak, részben pedig kevés. A Horn-kormány időszakában, mint ezt már hallottuk, az 1994. évi szinthez képest a nyugdíjak 29 százalékot veszítettek az értékükből, amit a ciklus végére 5-6 százalékkal korrigáltak, tehát 22 százalékos mínusszal, deficittel indult neki a kormány az új ciklusnak.
Úgy gondolom, nekünk, a kormánytöbbségnek nemcsak az a feladatunk, hogy a nyugdíjak reálértékét megőrizzük, hanem az is, hogy a nemzetgazdaság lehetőségeinek a függvényében javítsuk ennek a rétegnek, ennek a korosztálynak a helyzetét, hiszen ők azok, akik életüket jórészt a régi rendszerben élték le, nagy nehézségben, döntő részt tisztes szegénységben. Ennek a rétegnek tehát tartozunk. Különösen markánsan mutatkozik meg ez a tartozás akkor, amikor a kormányzat, egyébként dicsérendő módon, a pályakezdőket a minimálbéren élők vonatkozásában radikális mértékben jobb helyzetbe kívánja hozni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Őszintén ki kell mondani, hogy ebben az esztendőben a reálnyugdíjak nem nőttek, hanem csökkentek. Ahogy az előttem szóló ezt kifejtette - ebben igazat kell neki adni -, az MDF már a tavalyi költségvetési vitában felhívta a figyelmet arra, hogy az alultervezés miatt itt könnyen lehet tévedés. A legfrissebb adatok alapján az éves infláció 10 százalékra becsülhető, és ahogy tudjuk, a januári nyugdíjemelés 6 százalékos volt, a korrekciós nyugdíjemelés 2,6 százalékos, tehát 8,6 százalékot fordítottunk emelésre, miközben ez az igazán alacsony jövedelmű réteg a rendkívül rosszul megtervezett infláció következében közel egy éven keresztül hitelezni kényszerült a költségvetésnek. Ezért meglepő és semmivel sem indokolható, az előttünk fekvő javaslatban szereplő 7,3 százalékos emelést elfogadhatatlannak tartjuk; érthetetlen a számunkra, hogy került ez a szám egyáltalán leírásra.
Az MDF úgy véli, hogy nyugdíjemelésre 2001-ben és 2002-ben is egyaránt 15 százalék többletet kell biztosítani, mert ebben az esetben még a pesszimistább és reálisabb inflációs várakozások ellenére is nemcsak megőrizzük a nyugdíjak reálértékét, hanem részben kompenzáljuk a nyugdíjasoknak, ki kell mondani, a Horn-kormány időszaka alatt elszenvedett (Bauer Tamás: Az Antall-kormány...) veszteségeit, és itt is elindulhatna valami növekedés. (Bauer Tamásnak:) Tisztelt Képviselőtársam! Az Antall-kormány igen sokat tett a nyugdíjak felemelésére. Tisztelt Képviselőtársam! Módunkban lesz ezt majd kifejteni, ha erről szól majd a napirend.
Az agrárágazattal kapcsolatos költségvetési források bővítését üdvözölve most nincs arra mód és idő, hogy részletesen kifejtsem, mit látunk aggályosnak, minden oda fordított összeget indokoltnak tartva is. Úgy látjuk, hogy azok a modernizációs folyamatok még nem indultak meg, amelyek a piaci intézmények és az erős mezőgazdasági szervezetek, a nyugati típusú szövetkezetek és szövetségek s a többi kiépítése kapcsán nagy várakozást gerjesztettek. Ezekre a kérdésekre az agrárpolitikának még választ kell adnia, eddig még adósak ezzel a válasszal. Az uniós csatlakozás most már elérhető távolsága miatt ezek remélhetőleg az agrárgazdaság felkészültségét is meg fogják teremteni. Nem kívánok ezzel bővebben foglalkozni, hiszen lesz még erre mód a héten.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az első költségvetés hosszú évek óta, amely az önkormányzatok számára reálérték-növekedést jelent - ezt üdvözöljük. Még akkor is, ha ennek a reálérték-növekedésnek az oka a sok éve húzódó gázközmű-privatizáció következtében járó 61 milliárd forintos forráshoz jutás.
Reméljük, hogy vége szakad annak a folyamatnak, amely az önkormányzatok pénzügyi feltételeinek szűkítését idézte elő, sajnos az utóbbi két évben is.
Nagyon röviden összegezve, tisztelt képviselőtársaim: a költségvetés szerkezetében a kormány kiemelt támogatottságú törekvései helyesek és jók, számunkra elfogadhatóak. A gazdaságpolitika irányultsága nehezen olvasható ki - egyetértünk azokkal, akik így gondolják - ebből a javaslatból, de az egyes fejezetekben felsoroltakat az MDF tudja támogatni.
(15.30)
A költségvetés feltételezi azt, hogy a külső körülmények két éven keresztül gyakorlatilag azonos szinten maradnak, és csak az inflációs rátával korrigált költségvetési számokat változtatja meg. Számunkra nagyon kétséges, hogy ez így megvalósítható-e, de természetesen nem kívánjuk a kormány törekvéseit meggátolni.
Ahogy ezt már a bevezetőben említettem, tisztelt képviselőtársaim, az MDF számára a kétéves költségvetés nem könnyű döntést fog igényelni sem politikai, sem pedig gazdaságpolitikai okokból, de természetesen azt is tudjuk, hogy az MDF a mai parlamentben sajnos nagyon szerény erőt képvisel ahhoz, hogy koalíciós partnereinek a kétéves javaslatra vonatkozó elképzeléseit már az előkészítés stádiumában meg tudta volna úgy változtatni, ahogy azt mi szeretnénk.
Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy a mi frakciónk az elmondottak alapján a szavazásnál a törvényt nem fogja ellenezni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
