DR. KUPA MIHÁLY
DR. KUPA MIHÁLY
DR. KUPA MIHÁLY (független): Köszönöm, elnök asszony. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Előre szeretném bocsátani, hogy én nem támogatom ezt a kétéves költségvetést; el is fogom mondani, hogy miért.
Elöljáróban annyit mondanék, hogy én Antall Józseftől fegyelmit kaptam volna, ha a politikai államtitkáromat ültetem itt, és egyetlenegy kormánytag nem vesz részt az általános vita vezérszónoki fordulójában. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Helyes! - Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
A november végéig hatályban lévő államháztartási törvény 52. § (1) bekezdése azt mondja, hogy "a kormány szeptember 30-ig benyújtja az Országgyűlésnek a következő évre vonatkozó költségvetési törvényjavaslatot". Gondolom, hogy ez a törvény hatályban van itt is, most is, a magyar kormányra is vonatkozik és a magyar parlamentre is, tehát kétéves költségvetés benyújtása szabályellenes volt, kérem szépen, és az is szabályellenes volt, hogy ezt a parlament befogadta.
Ez olyan - nem vagyok, hála istennek, jogász, de nyilván a jogászok tudják ezt -, hogy először elkövetek valamilyen cselekményt, majd utána jogilag leszabályozom azt. Ez nem szabályos.
Egyébiránt az államháztartással kapcsolatos legfőbb dolgokat az alkotmányban szokták szabályozni, még olyan országokban is mint Elefántcsontpart, igaz, hogy ők a francia alkotmányt vették át. Tehát ez minimum egy kétharmados törvénynek megfelelő döntés, amit most ötven plusz eggyel nyilván november végén át fognak szavazni; nem kérdéses, mert az nagyon fura lenne, ha nem szavaznák meg.
Nem értek egyet azért sem, mert ez a parlament és a politikai demokrácia csorbítása; csorbítása azért, mert évente nem vitatjuk meg a következő évi költségvetést, nem beszéljük meg, hogy hogy alakultak a dolgok, hanem két évre be van "betonozva" a dolog. És főleg nagyon nem elegáns az, hogy pont a választási év költségvetését tetszett odacsatolni, mert hiszen a választás előtti költségvetés - tudom, hogy rettenetes, borzalmas, de - végül is egy kormány négyéves munkájának a megvitatása, illetve a kormány részéről a megvédése vagy dicsérése.
Végül, szakmailag szeretném azt mondani, hogy sajnos a pénzügyek: az árak, az árfolyam, az infláció, a profit - és sok mindent lehet mondani - rendkívül bizonytalan, és általában a rövid távú dolgok. Most tanulhattak belőle, hogy milyen gyorsan meg tud változni a világ, szinte egy hónap alatt. Ezért általában mindenki az éves kalkulációkat alkalmazza, mert ehhez van talán megfelelő előrelátás.
Szeretném megkérni azért az előterjesztőt, ha mutatnának egy olyan országot nekem Európában, amelyikben demokrácia van, és nem éves költségvetés fogadnak el, akkor rendkívül hálás lennék ezért. Nem szabad összetéveszteni a tervezést és a prognózist. Mert van ahol csúszóterveket csinálnak, és csúszóprognózisokat, de nem öntik törvénybe, mert még nagy, erős országok is bizonytalannak tartják ezt.
Az viszont, amit hallottam, nagyon megrémített, hogy lesz majd valami automata átszorzó (Kuncze Gábor: Az a félkarú rabló!), berakjuk a komputerbe, és átszorozzuk. Tudniillik az Országgyűlés fő számait a parlament hagyja jóvá, tehát itt akár szoroznak, akár nem, ide vissza kell sétálni, és jóvá kell hagyatni az új számokat. Ennyit erről.
Milyen gazdasági és pénzügyi háttere van ennek az államháztartásnak? Én csak 2001-ről beszélek, mert teljesen biztos vagyok benne, hogy jövő novemberben nem kötögetni fogok itt, hanem a 2002-es költségvetést fogjuk - akár pótköltségvetés, nekem mindegy - megvitatni.
(16.10)
Jó háttere van, hiszen a gazdaság mutatói jók, azt lehet mondani. A pénzügyi nagy egyensúlyi viszonyok jól állnak, ezért azt lehet mondani, hogy a magyar gazdaság egy fejlődési pályán lesz, és hogy eddig is ilyen fejlődési pályán volt - most nem akarok vitatkozni, hogy ki mit talált ki és kinek az érdeme -, az egyrészt a piacgazdasági viszonyoknak köszönhető, most már nemcsak a formákra mondom, hanem profitérzékenység, s a többi, s a többi; másrészt egy sor korábbi beruházásnak - erre majd azért vissza fogok térni -, harmadrészt annak, hogy el kell ismerni, a kormány körülbelül ez év közepéig nagyon szigorú pénzügyi és monetáris politikát folytatott. Ezt a szigort ugyan az emberek, hogy is mondjam, megszenvedték, hiszen rendkívül egyszerűen mindig alátervezték az inflációt, több lett a bevétel, a kiadási oldalon viszont evvel az inflációval vagy efelett egy kicsit kapják az emberek a bért, a nyugdíjat, az intézmények, az önkormányzatok. Tehát ez nagyon fájdalmas volt, de az egyensúlynak nem tett rosszat, hiszen a kormány nem költekezett, mert a többletbevétel meg volt termelve; tehát inflációs, inflációs, de akkor is volt mögötte valamennyi.
Ezzel együtt úgy látom, hogy a gazdaságnak van néhány veszélyes területe. Az agráriumról nem akarok beszélni, mert már csak a szívem vérzik, hogyan néz ki a magyar mezőgazdaság, és néha az az érzésem, hogy a vidék kormánya ezt direkt csinálja - nem tudom, na. Nincs hagyma. Most jöttem hazafelé, mondták, hagymahiány van. Öt forintba kerül az első osztályú alma léalmának - nem mondom tovább. A költségvetésben erről nincs elgondolás, kérem szépen, még ha több évre terveznek, akkor sem.
A második egy ilyen összefüggő dolog: sajnos a kőolajjal, mindennel együtt egyrészt cserearányromlást szenvedünk el és nyilván el fogunk szenvedni, ami azt jelenti, hogy kevesebbet tudunk elkölteni, mint amennyi Magyarországon megtermelésre került jövedelemben. A profitkivonás folytatódik Magyarországról, nem jó ez a helyzet, nem tudunk olyan lukratív dolgokat mondani - lehet, hogy majd a Széchenyi ezen segít, mármint a terv, hogy ne vonják ki -, és csökkennek a tőkebefektetések. Tudom, hogy a MIÉP ennek örül, de csökkenő a tőkebefektetés, tehát itt azért van egy veszélyzóna.
Kis- és középvállalkozások - nem akarom ragozni. A legújabb APEH-adatok szerint a magyar tulajdonosi szerkezetben 51 százalék a külföldi tulajdon. Most júliusban libbent át ezen a bűvös határon, megindult egy nagyon erős koncentráció, ami egy modern gazdaságban természetes, de a kicsik és közepesek, azok tőkeerőben és mindenben szorulnak vissza, tehát nagyon rossz helyzetben vannak. Ezért persze hogy támogatom azt, hogy kapjanak fejlesztési adókedvezményt, és talán a Széchenyi-terv is segít valamin, de azt hiszem, mindez kevés lesz ahhoz, hogy a magyar vállalkozók valamilyen helyzetbe kerüljenek istenigazából.
Végül van egy egyoldalú külpiaci orientációnk. Átestünk a KGST-ből az Európai Unióba, ami persze nagyon helyes; 76 százaléka megy már oda az exportunknak. De a hagyományos piacaink, amelyek jó magyar piacok voltak, a környező országokkal való forgalom, az arab országokkal, Kínával, Indiával és az orosz birodalom régi és új szereplőivel hallatlanul gyengék. Azért is sikeresek vagyunk, mert az Európai Unióban konjunktúra van, tehát fellendülőben van a gazdaság, és ha ez egy recesszióba csap át, akkor nem tudom, összehúzódik a mi teljesítményünk is, és akkor nagyon egyoldalúak vagyunk. Én támogatom, hogy integrálódjunk, de nézzünk körül!
Pénzügyekben négy dolog, ami összefügg, nem áll túl jól. Az egyik az infláció, nem akarom ragozni; a másik az árfolyamkérdés; a harmadik a kamatok és a negyedik a lakossági megtakarítások. A jegybank kétszer javasolta a kormánynak még az első félévben, hogy valamilyen átmenettel szüntessük meg a csúszóleértékelést, mert nem hatékony az infláció ellen, hanem hozza be az inflációt, nem lenyomja, ez most már feketén fehéren bizonyítható, és rengeteg pénzbe került az, hogy az árfolyamot nem változtattuk, a kamatok meg beestek az infláció alá, tehát reálkamata nem volt a gazdaságnak; ezért jött pénz, minden nyavalya - bocsánat a kifejezésért -, nem akarom ezt nagyon ragozni.
Amennyiben ezt elfogadták volna, nem ilyen magas az inflációs ráta, nem hat ránk ennyire az egész kőolajár, és azt a rizikót pedig, hogy az export ösztönzöttsége nem lesz elegendő - 30 százalékkal nőtt az export, még mit akarok ösztönözni? -, azt el lehet viselni. És azt is el lehet viselni, hogy a forint persze felértékelődne, mert alul van szegény értékelve, ezzel szegényedünk persze, hogy az import esetleg bejön. Ezt meg kellene fontolni. Az anyagban az szerepel, hogy marad ez az egész rezsim.
Az inflációs veszteséget a lakosság nyelte le és fogja, kérem szépen, lenyelni. Nem a vállalatok, azok továbbverik árban, ott nincs gond az ő számukra, de a lakosság szenved ettől, és mérlegelni kellene, hogy ez jó vagy nem jó. Hosszú távon sem, rövid távon sem jó.
Végül: megint elkezdett az ország adósságállománya növekedni a legfrissebb statisztikák szerint. Ez megint egy ilyen idegesítő jel. Ezek még nem óriási bajok, de ebben a nemzetközi világban nagyon oda kell figyelni, pláne egy ilyen pici országnak.
Mindez, valamint ez a költségvetés egyrészt bizonytalanságot okozott a monetáris politikában, és kamatot kellett a jegybanknak emelni, mert az infláció elviszi a reálkamatot. A betétek vagy a megtakarítások, amelyek egyébként csökkennek, elértéktelenednek. A megtakarítási hajlandóság csökken az országban, az sem egy jó jel, mert van adósságunk belső is, külső is, amit valamiből finanszírozni kell. Tehát bizonytalan volt a monetáris politika, a költségvetés pedig lazít. Lazít, mert az elsődleges deficitet vagy egyenleget leszedtük 1-re, tehát már az elsődleges elosztásnál engedtünk kifelé, és a deficit 3,6-ra van belőve; ebben az évben egyébként 2,5 alatt kellene lennie, ha nem költené el a kormány a többletbevételeket, hanem egyszerűen a deficit csökkentésére fordítaná. Tehát elindultunk egy olyan növekedési pályára, ahol az export mellett most már a fogyasztás is belép mint generáló, tehát növekedésgeneráló, csak az a kérdés, hogy ez az egyensúlyi viszonyainkban majd mit fog jelenteni, mert ez egy másfajta növekedési pálya, itt már nagyon észnél kell lenni a kormánynak monetáris politikában és költségvetésben is.
A költségvetésről néhány mondatot. Ez a "mindent bérre, semmit működésre és fejlesztésre" nem jó dolog, kérem szépen. Leinfláltuk az intézményeket, az önkormányzatokat.
Szociálpolitika: jó dolog, de talán valami romaprogramot bele kellene már rakni, ha ennyi bajunk van belföldön meg külföldön - nem láttam nyomát.
Önkormányzatok: olyan helyzetbe hozták azzal, hogy a normatívákat megváltoztatják, hogy kiszámíthatóság helyett kiszolgáltatottság lesz az egészből. Így is évente háromszor módosították a költségvetésüket, most még többször fogják módosítani - ráadásul nem is tudják megcsinálni. Fejlesztési pénzük a gázon kívül nincs. Negatív, negatív; egyedül a szociálpolitikai pénzeik nőnek, a többi nem.
A tb államosítását befejezték, most már benne van egy alrendszer; ezt valahol a hetvenes években engedték meg utoljára maguknak az emberek. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
Adósságfinanszírozás: hiányzik egy csomó tábla, államháztartási tábla, a hiány finanszírozásának a módja, tehát a törvény egy csomó mindent előír.
(16.20)
Végül egy mondat röviden az államháztartási törvényről: ne tessék már folyton módosítani alul! Az szabályozza az egész rendszert! Ha ilyen jó a gazdaság meg ráérünk, akkor tessék megcsinálni azt az államháztartási törvényt, és ide behozni az államszámviteli törvénnyel együtt.
Végül: ez a két év nekem azt jelenti, hogy érdemi reform ezen a területen nem lesz, az EU-sztenderdeket, normákat nem vezetjük be a költségvetésbe, bár ez a funkcionális tervezés már egy nagyon szép előrehaladás - ezt kellene folytatni.
Köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP, az SZDSZ és a MIÉP soraiban.)
