DR. NÉMETH IMRE
DR. NÉMETH IMRE
DR. NÉMETH IMRE, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim!
A mezőgazdasági bizottság kétszer egyéves költségvetést tárgyalt az október 11-ei ülésnapon. Szoros eredmény született azt általános vitára való alkalmasság tekintetében, és szeretném kiemelni, hogy kormánypárti képviselők sem értettek egyet az előterjesztés jogszerűségével. Mi, ellenzéki képviselők a költségvetést természetesen abból a szempontból vizsgáltuk, hogy az milyen feltételeket teremt a mezőgazdasági termelők számára az elkövetkezendő két évben.
Az agrárgazdaság területén ugyanis nemcsak az áruk piaci versenye zajlik, hanem a támogatásoké is, ezért nem közömbös, hogy mekkora a támogatások mértéke. E tekintetben, jelentem, a számháború folytatódik. Az agárköltségvetés a kormány bűvészmutatványa, amely bemutatja, hogy miként lehet hatalmas számokkal elkábítani a közvéleményt és talán az FVM miniszterét is.
(18.20)
Hallottunk már 180 milliárd forintos többlettámogatásról, a bizottsági ülésen 140 milliárd forintos többlettámogatásról, miközben ha a számokkal - melyek makacs dolgok - való számításokat elvégezzük, a fejezet két év átlagában ténylegesen mindössze 2,5 százalékos reálérték-növekedést valósít meg. Ez elmarad a gazdaság átlagos növekedési ütemétől és az agrárfejlesztési törvényben foglaltaktól. Az agrárium kiemelt támogatása mint költségvetési prioritás tehát hamis állítás. 2001-ben a többlettámogatást egyrészt a 2002. évi rovására képzik, másrészt a többlet mellé fejezetek közötti átcsoportosítással többletterhet, többletfeladatokat is társítanak. Ez is torzítja a rendszert.
Az FVM fejezet kiadási főösszege 2001-ben 10 százalékos reálérték-növekedést mutat, 2002-ben pedig 5 százalék reálérték-csökkenést, e kettőnek az eredője a 2,5 százalékos reálérték-növekedés. Az agrártámogatási növekmény tehát még a jövedelemválság rendezéséhez sem lesz elegendő, nemhogy a mezőgazdaság szerkezetváltásához és fejlesztéséhez.
Ha nem jut több agrárcélokra, akkor fokozatosan ügyelni kell arra, hogy a meglévő összeget mire fordítják. A szűkös források vonatkozásában én egyetlen fő arányt vizsgálnék: hogy a támogatási forintból mennyi jut a termelőknek, és mennyi az adminisztrációs és intézményi feladatok ellátására. E tekintetben elég lehangoló a kép: az FVM a következő évben kirívó mértékű intézményfejlesztést kíván megvalósítani. A minisztérium személyi állományát 782 főről 1011 főre kívánja növelni, a megyei FVM-hivatalok foglalkoztatási létszámát pedig 909 fővel kívánja növelni. A 300 fős falugazdász-létszám növekedésén felül igazán nem is kaptunk választ arra, hogy a 600 fős növekmény mire szükséges. E vonatkozásban az intézményi kiadások növelése 28 százalékot tesz ki, tehát ebből le lehet vonni a következtetést, hogy akkor a termelői oldalnak igazából mennyi jut. Az agrárigazgatás ilyen mértékű állami kézben történő centralizálása Európában példátlan, finanszírozása indokolatlanul magas költségvetési kiadást igényel, ezért elfogadhatatlan.
A kétéves költségvetés a gazdálkodók támogatása szempontjából nem bázisszemlélet alapján készült, a piacra jutási támogatási előirányzat nominálisan is csökken, míg például a termelési támogatás megduplázódik, illetve a beruházási támogatás is. A támogatási szemléletváltás ok- és célszerűsége azonban semmilyen formában sincs megindokolva. Az elmúlt két évben már nyár végére csődöt mondott az agrártámogatási rendszer, ennek fő oka, hogy a költségvetési előirányzatok megalapozására, a támogatási rendszer kialakítására szakmai koncepció nem készült sajnos ez évben sem.
E feltételek miatt az ellenzéki képviselők a bizottsági ülésen nem tartották általános vitára alkalmasnak az előterjesztést. Köszönöm a szót. (Taps az MSZP padsoraiban.)
