KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kezdhetném akár azzal is, hogy nagy nap ez a mai, hiszen a Grespik-Székely-koalíció utoljára nyújtott be költségvetést ebben a ciklusban. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Dr. Répássy Róbert közbeszólása. - Derültség a Fidesz soraiban.)
A helyzet azonban sajnos, tisztelt képviselőtársaim, nem ilyen rózsás, és fogok beszélni arról is, hogy milyen körülmények között tárgyaljuk a költségvetést. Hadd jegyezzem meg azonban mindjárt, hogy most a vezérszónoki körnél tartunk, és a teremben három államtitkár tartózkodik - akik egyébként ezért minden dicséretet megérdemelnek -, a kormány teljes érdektelensége mellett folyik a költségvetés tárgyalása; nem érdekli egyszerűen, hogy mi történik költségvetésügyben a parlamentben. (Mádi László: Mostanáig itt ült a kormányfő!) Mi az, hogy "mostanáig" - mondja Mádi László képviselőtársam -, még 84 óra van hátra a vitából; talán lehetett volna pár percet rászánni. (Mádi László: Te se voltál itt, amikor a pénzügyminiszter beszélt!)
Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány szeret neveket adni a költségvetéseinek. Az 1999-es költségvetést minden idők legjobb költségvetésének nevezte; ma már tudjuk, hogy azért ez annyira nem volt igaz. A 2000-es költségvetés mostohagyerek ebből a szempontból, nem kapott nevet, kénytelen vagyok én kísérletet tenni: ez a tévedések költségvetése, tisztelt képviselőtársaim (Derültség, taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.), a számai jelentős része nem talált. Nem baj, mondja a kormány, most majd teszünk egy olyan kísérletet, hogy mindjárt egyszerre két év esetében kíséreljük meg eltalálni, hogy vajon mi is lesz, és nevezzük el ezt, mondja ő, az áttörés költségvetésének; ezt egyébként a fideszes papagájkommandó naponta igyekszik több alkalommal sulykolni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásomban majd bizonyítani kívánom, hogy ez nem az áttörés, hanem az átverés költségvetése lesz. Előtte azonban hadd szóljak néhány szót arról, hogy miért jelenti a költségvetés mostani tárgyalása a parlament semmibevételét, miért törvénysértő az a gyakorlat, amelybe a kormány most belekezdett, és egyébként pedig miért megalapozatlan ez a költségvetés.
Tisztelt Képviselőtársaim! A háromhetes ülésezés következménye, hogy ennek a kétszer egyéves költségvetésnek a tárgyalását, amelyet egyébként a Házszabály előírásainak megfelelően 60 órában kell lefolytatnunk, napi 16 órás ülésezés mellett fogjuk végigcsinálni, minden áldott nap reggel nyolctól éjfélig; ráadásul a vita döntő részében a nyilvánosság teljes kizárásával, teszem hozzá, érdektelenség mellett, parlamenti érdektelenség mellett is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a parlament semmibevétele, a képviselői munka lenézése, leértékelése, lejáratása. Szégyellhetik magukat azok, akik ezt a magyar parlamenttel 2000-ben képesek voltak megcsinálni! (Taps az SZDSZ soraiban.) Mindennek az oka, tisztelt képviselőtársaim, az irracionális, és most már megkockáztatom, eszelős ragaszkodás az egyébként házszabályellenes és az 1990 óta követett parlamenti gyakorlattal is ellentétes háromhetes ülésezéshez.
Tisztelt Képviselőtársaim! Többször elmondtuk már, ez a hét is fényesen bizonyítja, hogy a háromhetes ülésezés megbukott; most, ezen a héten majd az önök segítségével vele bukik a parlament is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Miért törvénytelen vajon? Erre vonatkozó utalások már elhangzottak - sajnos nem az Állami Számvevőszék jelentésében és szóbeli kiegészítésében - a helyzettel kapcsolatban; mi egyébként elvártuk volna az Állami Számvevőszéktől is, hogy határozottan foglaljon állást ebben a kérdésben. (Varga Mihály közbeszólása.) Nos, törvénytelen, mert ellentétes az államháztartási törvénnyel és ellentétes a Házszabállyal. A kormánytöbbség az államháztartási törvényt az 1999. évi zárszámadási törvényben kívánja módosítani; majd kívánja módosítani, tisztelt képviselőtársaim, mert most még a jelenleg hatályban lévő államháztartási törvény előírásai az érvényesek, ez pedig semmilyen kétéves költségvetést nem ismer. A kormány most nyújtotta be a költségvetést, ezért a kormány a jelenlegi helyzetben törvényellenesen nyújtotta be a kétéves költségvetést (Közbeszólások a Fidesz soraiban: Kétszer egyéves!), ez egy törvénysértés.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a dolgot majd a kormány utólag fogja kezelni, ahogy a Fidesz már csak a törvényeinkre tekint; hát előbb-utóbb majdcsak összeérnek a dolgok, addig pedig, nem érdekes, van egy kis törvénysértő állapot, jó. És mit szándékoznak kezdeni, tisztelt képviselőtársaim, a Házszabállyal, például a Házszabálynak azokkal az előírásaival, amelyek azt mondják, hogy a költségvetési bizottság a következő éves költségvetés fő számait a parlament elé terjeszti? Mit szándékoznak ezzel a kérdéssel csinálni? Én ezt az ügyet felvetettem a házbizottság ülésén, jellemző módon fideszes részről az volt a válasz, tisztelt képviselőtársaim: Miért? Hát a 2002-es év is egy következő év! (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Úgy van!) Mondja a képviselőtársam, hogy úgy van... - hát bravó, tisztelt képviselőtársam! (Derültség az SZDSZ soraiban.) Amikor ön hatéves korában általános iskolába járt, és a tanító bácsi vagy tanító néni megkérdezte öntől, hogy "tessék mondani, az ötös szám után hányas következik?", és ön azt mondta, hogy "a nyolcas", akkor erre mit mondott a tanító bácsi, hogy "gratulálok, kisfiam", vagy esetleg leintette? (Derültség, taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiban: Személyeskedés! - Közbeszólások az SZDSZ és a Fidesz soraiban.)
Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány kiskapukat keres, kibújik a jogszabályok alól, ugyanúgy, mint a háromhetes ülésezésnél, ugyanúgy, mint a közbeszerzési törvény értelmezésénél, ugyanúgy, mint a főváros és a metró közötti szerződés értelmezésénél. Hogyan vár el a kormány a polgáraitól jogkövető magatartást, ha ő maga a legfőbb jogsértő, tisztelt képviselőtársaim?
Beszéljünk ezek után most már a költségvetés megalapozottságáról. Tisztelt Képviselőtársaim! A kétéves költségvetés benyújtásának feltételei nincsenek meg. Ez a költségvetés megalapozatlan, hiszen a bázisadatai már nem igazak, a prognózisai - egyébként véleményem szerint tudatosan - tévesek. A benyújtott költségvetés a 2000. év várható adatait a fő kötetében, amelyet időben megkaptak a képviselők, még nem tartalmazta. Tudjuk, hogy az infláció az idei évre tervezett 6 százalék helyett körülbelül 10 százalék körül fog alakulni, ennek következtében a bevételek jelentősen eltérnek; hozzáteszem, hogy eltérnek majd a kiadások is, és ezeket az összegeket a kormányzat valamilyen módon fel fogja osztani. Hogy mennyivel térnek el? Hát, tisztelt képviselőtársaim, az ember dolgozzon tiszta forrásból: a miniszterelnök úr a Kossuth Krónika című zsebrádióban egyik szerda reggel azt mondta, hogy még nem tudjuk megmondani, hogy mennyi lesz ez az összeg, várjuk meg ezzel az év végét.
(14.30)
Nos, tisztelt képviselőtársaim, a kormány nem lát előre három hónapot. De két évet, azt igen! A kormány közelre rossz szemmel rendelkezik, csak távolba lát. (Derültség az SZDSZ és az MSZP soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Savanyú a szőlő!) De mindenesetre szögezzük le, hogy a költségvetés a 2000. év oldaláról teljes egészében megalapozatlan! Ha az ez évi infláció 10 százalék körül vagy afölött lesz, akkor ebből már biztos, hogy 2001-ben meg fogja haladni a 8 százalékot, szemben a mostani állítással, ezzel a bizonyos 5-7 százalék körüli inflációval; ami önmagában is szép egyébként, hogy ilyen számok mellett ekkora intervallumokat jelöl meg a kormányzat, de mindenesetre figyelembe véve a világgazdasági tendenciákat, figyelembe véve az idei év mutatóit is, azt kell mondanom, hogy a jövő évi inflációs szám is megalapozatlan.
Ebből következik, hogy a jövő évi bevételek tervezése is megalapozatlan, és gondolom, ebből aztán az is következik, hogy a 2002. év inflációs és bevételi adatai is és annak aztán már összes száma egyébként megalapozatlan. Ezért aztán mi a 2002. évi költségvetéssel nem kívánunk foglalkozni. (Dr. Répássy Róbert: Fogd rövidre, mert akkor fele az idő! - Varga Mihály: Ötletroham.) Egyébként sem fogadjuk el, hogy kétéves költségvetést ilyen módon, ebben a helyzetben a magyar parlamentbe be lehessen nyújtani. Valójában ennek az oka, ennek a tudatos alultervezésnek az oka az, hogy a kormány - ugyanúgy, ahogy egyébként az idén - a választásokat megelőző év végére is hozzájuthasson 1-200 milliárd forint többletpénzhez, amit úgy tud majd elkölteni, hogy teljes egészében nélkülözi a parlament kontrollját, a parlament ellenőrzését. (Kuncze Gábor iszik egy kortyot az odakészített pohár vízből. - Tóth István: Demszky úr üzeni, hogy egészségedre! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Egészségére!) Nagyon szépen köszönöm. Ez volt az első olyan észrevétele képviselő úrnak, ami megalapozott volt a mai napon. (Derültség és taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)
Tisztelt Képviselőtársaim! A mindenkori költségvetés az évente elfogadandó egyik legfontosabb törvényünk. A költségvetés az állam pénzügyi terve, igazolnia kell, hogy a tervezett bevételek reálisak, érvelnie kell a kiadási prioritások mellett. Ez a költségvetés, tisztelt képviselőtársaim, tudatosan nem méri fel reálisan a bevételeket, ugyanakkor az általános elemzésre, a célok, a prioritások megfogalmazására hivatott általános indoklás kritikán aluli, mindenféle komolyabb elemzésre alkalmatlan lózunggyűjtemény. A kétéves költségvetés azt jelenti egyébként, hogy a kormány a hátralévő időben lényeges területeken már semmit sem akar csinálni. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez persze így nem egészen igaz, hiszen szemmel láthatóan a hátralévő mintegy másfél-két évben fog azért valamit csinálni, jelentős tárgyalások lesznek a Fidesz és a Kisgazdapárt között, hogy azokat a képviselőket, akik nem zuhantak meg, vajon mely választókörzetekben indítsák, és egyáltalán hogy tudnák még szorosabbra fűzni ezt a szerintük eddig is gyümölcsöző kapcsolatot. Ez lesz a hátralévő időszak feladata. (Zaj.)
Ezért aztán, tisztelt képviselőtársaim, én kénytelen vagyok azért egy kis számvetést csinálni, tekintettel arra, hogy volt egyszer egy kormányprogram, azt megelőzően voltak választási ígéretek, ezzel a költségvetéssel pedig a kormányzat lényegében a rolót lehúzta, a saját cselekvési lehetőségeit szűkíti. Hát akkor nézzük meg, hogy hogy is állunk a választási ígéretekkel, hogy is állunk a kormányprogram teljesítésével!
Csak a teljesség igénye nélkül: a kormányprogram azt mondja a 6. oldalán, hogy a kormány nagy hangsúlyt fektet a hatásvizsgálatok elvégzésére. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Erre majd még néhány tételnél vissza fogok térni, hogy ez hogy sikerült, mondjuk, például a 40 ezer forintos minimálbérnél vagy a közalkalmazotti béremeléseknél, különös tekintettel a pedagógusok béremelésére. Azt mondta a Fidesz, hogy egyszeri nagyarányú adócsökkentést hajt végre a polgárok javára, majd a kormányprogram adóreformról beszél. Hol van ez, tessék mondani?! Mi történt ezen a téren? (Tóth István: Elvitte a...) Hadd válaszoljak: semmi. De képviselőtársam, ez egy káprázatos dolog, hogy önöknél mindent elvisz a vízkár. Ha ez így van, ezt már özönvíznek kell neveznünk. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Babák Mihály: Princz Gábort mondott. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Nem azt mondta!) Az nem igaz, hogy elvitte a vízkár, tisztelt képviselőtársam, a mezőgazdasági támogatási rendszer átalakítását, a mezőgazdaság szerkezetátalakítását, az egészségügy átalakítását, a társadalombiztosítás reformját, a környezetvédelmet, úgy ahogy van, tokkal, vonóval! Ez valóban özönvíz, képviselőtársaim! (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Mást mondott! - Varga Mihály: Rosszul hall a képviselő úr.) Tessék már megmondani, mi történt ebben a két és fél évben, és mi fog a hátralévő időben ezeken a területeken történni! Mert majd arról is fogok később beszélni, hogy milyen következményei vannak ennek a tehetetlenségnek és nem cselekvésnek, ami az elmúlt években történt.
Mi történt a közigazgatási reformmal? Azt mondja a kormányprogram, hogy karcsúbb államhoz lesz majd szerencsénk ebben a négy évben. Hol van ez, tessék mondani! Hacsak nem az Országimázs Központra gondoltak, tisztelt képviselőtársaim, amelyik ugye, valóban jelentős feladatokat oldott meg. Én nem akarok már azzal jönni, hogy nem tudjuk, mennyi volt a tűzijáték, örültem, hogy lehetett látni ötágú vörös csillagokat és hamburgereket szállni a levegőben valamilyen újfajta filozófia jegyében. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Mi van az önkormányzati finanszírozási reformmal? Mi van a regionalizmus irányába történő elmozdulással? Azt mondja a kormányprogram, hogy a kormány törekszik a családi pótlék értékmegőrzésére. Mi van ezzel, kedves képviselőtársaim? Infrastruktúra-fejlesztésekről beszél a kormányprogram. Mi történt az elmúlt két évben ezen a területen, tisztelt képviselőtársaim?
Ezért aztán, miután ennyi elmaradásunk van, én most a költségvetés vitája során az általános vitabeli felszólalásomban nem kívánok külön kitérni a részletekre, külön számokra, én egy kérdést tennék föl, és ezt a kérdést válaszolnám meg különböző területeken. Hiszen, tisztelt képviselőtársaim, az állam egyik legfontosabb feladata, hogy a polgárok részére különböző szolgáltatásokat nyújtson, ráadásul egyre magasabb színvonalon és természetesen egyre megalapozottabbul, annak érdekében, hogy mindnyájan egy kicsit mindig jobban és jobban érezzük magunkat hazánkban.
Engedjék meg, hogy kiemeljek néhány területet: önkormányzatok. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugye, tudjuk, hogy itt intézik az emberek ügyes-bajos dolgaikat, itt élnek, itt találkoznak a legtöbb szolgáltatással, itt történik a közműszolgáltatások megszervezése, biztosítása, helyi úthálózatok fejlesztése itt történik, általában a helyi fejlesztéseket az önkormányzatok bonyolítják, az oktatás, közoktatás ügyei az önkormányzatokban dőlnek el. A rendszerváltáskor még egyetértettünk abban, hogy kapjanak önállóságot ezek az önkormányzatok, annak érdekében, hogy valóban helyben dőljenek el a dolgok, ott szülessenek a döntések, ahol a legtöbb információ ehhez rendelkezésre áll, és hozzáteszem, volt egy olyan gondolat is, hogy szülessenek helyben a bevételek, hogy a polgárok közelebb kerüljenek az adóforintjaik elköltéséhez, közvetlenül érzékeljék azok hasznosulását, és nem utolsósorban annak érdekében, hogy valóban olyan településeink legyenek, ahol jó élni, ahol a lakosság megmarad, amelyek fejlődnek, és amelyek ezen keresztül természetesen hozzájárulnak az ország fejlődéséhez.
Ehhez képest mi történt, tisztelt képviselőtársaim, a kormány időszakában? Csökkentek a szabadon felhasználható összegek és keretek, jelesül kiemelném a személyi jövedelemadó most már 5 százalékra zsugorított helyben hagyott részét, miközben az egyéb költségvetési támogatások az összköltségvetésen belül egyre nagyobb arányt képviselnek. Ez, tisztelt képviselőtársaim, önmagában támadás az önkormányzatiság ellen, hiszen pont azokat a forrásokat szűkítjük, amelyek az önkormányzatok számára a gazdálkodás önállóságát teremtenék meg. De hadd menjek tovább ezen az úton! A kormány a közalkalmazotti szférában általában is - és ezen belül egyes közalkalmazotti szférákban kiemelten, mint például a pedagógusoknál - jelentősebb bérfejlesztést helyezett kilátásba, tervezett.
(14.40)
Ez önmagában rendben van, hiszen a közalkalmazotti, köztisztviselői réteg jelentős mértékben maradt el az elmúlt években a bérek rendezése területén.
Ugyanakkor azonban mi történik? Az önkormányzatok részére rendelkezésre bocsátott többletbevételek tulajdonképpen alig-alig fedezik a bérfejlesztésekhez szükséges összegeket. Az "alig-alig"-ot azért mondom, mert szerintem lesznek olyan kistelepülések, amelyeknek nem lesz elegendő fedezete ezeknek az egyébként kötelezővé tett bérfejlesztéseknek a rendezésére.
Mi következik ebből, tisztelt képviselőtársaim? Ha a növekményt elviszik a bérfejlesztések, akkor az önkormányzatok részére nem maradnak keretek arra, hogy a különböző szolgáltatásaik esetében például az infláció hatásait kivédjék. Vagyis az egyik feladatra kötelezés forrásokat von el más feladatok teljesítésétől. Ennek az lesz a következménye, hogy más szolgáltatások színvonala egyáltalán nem fog változni, vagy adott esetben csökkenni fog. Mert az rendben van, hogy például az iskolában a pedagógus bérfejlesztést kap, de jut-e az iskolákban a dologi kiadások növelésére pénz? E szerint a költségvetés szerint, tisztelt képviselőtársaim, nem. Különösen akkor nem, ha még ráadásul az önkormányzatok által szabadon felhasználható kereteket is tovább szűkítjük.
Pedagógusbérek esetében külön hadd jegyezzem meg, az is igazolja állításomat, hogy ez az átverés költségvetése, egy nagy átverés, hiszen a januári bérfejlesztést elviszi majd az infláció, ami a tervezettnél nagyobb lesz. Ott tehát valódi bérnövekedés nem történik. A tervezett szeptember 1-jei pedig együtt jár a kötelező óraszám 10 százalékos emelésével, ami abból a 20 százalékból mindjárt tízet el is fog vinni, a maradék tíznek viszont az éves hatása egyébként annak körülbelül az egynegyed része. Ez azt jelenti, hogy ennyi többletre számíthatnak a pedagógusok 2000-ben, miközben mindenütt azt kell hallaniuk, hogy közel 30 százalékos bérfejlesztésben fognak majd részesülni. De ennek a forrásai is hiányoznak egyébként az önkormányzatok költségvetéséből.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek aztán az lesz a következménye, hogy több helyi közigazgatási és közszolgálati feladat csorbát szenvedhet, nem jut pénz helyi beruházásokra, fejlesztésekre. Csak gondoljuk végig, hogy miért van az, hogy a címzett és céltámogatások egyre nagyobb hányadát nem veszik már igénybe az önkormányzatok. Azért, mert nem rendelkeznek hozzá saját forrással ezen okok miatt.
De továbbmegyek: rendezetlen a tűzoltók pótlékának fedezete a költségvetésben. Ha ezt az önkormányzatokkal akarja megoldatni a kormányzat, akkor újabb 6 milliárd forinttal terhelte meg a költségvetésüket.
Egy tény, tisztelt képviselőtársaim: önkormányzati területen semmilyen előrelépés nem történt, az önkormányzati finanszírozási reform területén semmilyen előrelépés nem történt, ezért aztán a lakosság részére nyújtható szolgáltatások terén semmilyen előrelépés nem fog történni.
Nézzünk egy másik nagyon fontos szolgáltatást, az egészségügyi szolgáltatást a lakosság részére, különösen ismerve a lakosság egészségügyi állapotát általában is. Ebből következik, hogy magasabb színvonalú szolgáltatásra lenne szükség. Mi történt ezen a területen? Az egészségügyi reform elmaradt, a társadalombiztosítás reformja elmaradt. Ebből adódóan a kormányzat saját maga számára semmilyen cselekvési szabadságot ezen a területen nem biztosított. Ki merné megkérdőjelezni, hogy a lakosság részére nyújtott szolgáltatások ezen a területen is folyamatosan romlanak? És miután semmi nem történik, a források egyre szűkülnek, folyamatosan romlani is fognak az elkövetkezendő években. Ez a helyzet nem jó a betegnek, nem jó az orvosnak, nem jó az egészségügyben dolgozó egyik alkalmazottnak sem, és mégsem történik semmi immáron két éve, szemben a hangzatos ígérgetésekkel.
Jövőre, tisztelt képviselőtársaim, tovább szűkülnek a források. A probléma egyébként ugyanaz, mint az iskolák esetében. Ugyanakkor még egy probléma jelentkezik: az önkormányzati kórházak majd az önkormányzatoknál fognak kopogtatni a problémáik megoldása érdekében. Ugye tudjuk, hogy már ma is több milliárd forint adóssággal küzdenek a kórházak. Azoknál az önkormányzatoknál fognak kopogtatni, amelyek költségvetését az előbb gyomlálta ki a kormányzat, azoknál, amelyeknek fejlesztésekre sem jut majd pénzük, nemhogy a kórházak működéséhez történő hozzájárulásra. Egyre nagyobb problémák jellemzik az egészségügy területét, csökkenő szolgáltatási színvonal mellett.
Tisztelt Képviselőtársaim! Röviden beszéljünk egy másik szolgáltatásról is, az infrastruktúráról - itt elsősorban az úthálózatokra gondolok, hiszen a jobb életminőséghez ez is hozzátartozik, ráadásul az egyik eszköze lehet az országon belüli térségi elmaradottság leküzdésének. A kormány mit tett? Leállította 1998-ban az úthálózat-fejlesztéseket, megszüntette az Útalapot, amely egyébként a finanszírozási biztonságát jelentette volna az útépítések finanszírozásának, az elkerülőutak építésének, a bekötőutak építésének, az útfelújításoknak. Ezek, tisztelt képviselőtársaim, lelassultak, és tovább fognak lassulni a következő években is.
Az autópálya-építések területén most hallunk a hangzatos tervekről, tisztelt képviselőtársaim, csak ne tévesszük szem elől, hogy két éven keresztül semmi nem történt ezen a területen. Ennek az lesz a következménye, hogy négy év alatt egyetlen méter autópályát sem fognak ezen kormány időszakában átadni, ami azt jelenti, hogy ismét elveszett két év. Ráadásul hogy történik ennek a beruházásnak a bonyolítása? Hogy költünk el több száz milliárd forintot? Úgy, tisztelt képviselőtársaim, hogy ennek elemei ebben a költségvetésben, amit most tárgyalunk, ráadásul nem fognak megjelenni. Íme egy újabb terület, ahol a szolgáltatások valamilyen módon hátrányt szenvedtek.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kormánynak lehet feladata, hogy - az nem, hogy beavatkozzon a gazdaság ügyeibe, mint ahogy egyébként ezt tette a kormány például a gyógyszergyártók vagy a MOL esetében - különböző szolgáltatásokat nyújthat egy-egy fontos területen annak érdekében, ha egy területről úgy gondolja, hogy azt erősíteni szükséges, akkor ott valóban megtegye az intézkedéseket. Ilyennek gondolom a kis- és középvállalkozások területét, és hozzáteszem, hogy természetesen támogattuk, sőt tágítani javasoltuk azt az elképzelést, hogy 10 millió forint beruházási nyereségadó-kedvezményben biztosítsuk a kis- és középvállalkozókat.
De mit tesz egyébként a kormány a kisvállalkozókkal? Hát, tisztelt képviselőtársaim, rosszabb helyzetbe hozza őket egyébként, nem lesznek olyanok, akik a 10 milliós nyereségüket majd beruházásokra fordíthatják. Hiszen végzett valaki számításokat valóban a 40 ezer forintos minimálbér hatásairól, hogy ez hogy fog hatni épp a mikro- és kisvállalkozói körben, hogy ez vajon hogy fog hatni a feketegazdaság, a szürke- és fehérgazdaság arányainak az alakulására, hogy hogyan fog ez hatni az ő társadalombiztosítási kötelezettségeikre? Azt gondolom, hogy nem végzett, mint ahogy azzal sem kalkulált senki, hogy hogyan nyomja össze alulról a bérrendszerünket a 40 ezer forintos minimálbér. Ennek az utóbbi problémának a kivédésére, abban az esetben, ha a 40 ezer forintos minimálbér bevezetésre kerül, mi módosító javaslatot nyújtunk be azért, hogy akkor a diplomás minimálbér viszont legyen 80 ezer forint/hónap.
Tisztelt Képviselőtársaim! Beszéljünk pár szót a nyugdíjasok ügyéről: íme ismét az átverés költségvetése. Hadd emeljem ki először is azonban, hogy akkor, amikor az 1999. évi költségvetést tárgyaltuk, megváltoztatták a törvényi előírásokat a kormánytöbbség tagjai. Ennek a következményeként akkor a nyugdíjasok egyből 6-8 százalékos veszteséget szenvedtek el, amit azóta sem pótolt nekik egyébként vissza senki. 2000-ben az inflációs trükk miatt a nyugdíjasok hitelezőivé váltak a kormányzatnak, ráadásul az az ígérgetett nyugdíjemelés sem elegendő most már ennek a problémának a kezelésére sem.
Ugyanez a probléma fog majd jelentkezni a megalapozatlan számítások miatt 2001-ben. Ezek a mai nyugdíjasok, akikről a kormányzat részben lemondott; de lemondott jövő nyugdíjasairól is, hiszen megváltoztatta egyébként a nyugdíjtörvény másik nagyon fontos elemét is a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos szabályozás, amivel pedig egyébként beavatkozott a magánnyugdíjpénztárak és az állampolgárok közötti szerződésbe.
(14.50)
Ráadásul gyengíti az egyébként szerintünk nagyon szükséges öngondoskodás szemléletének elterjedését. Ezért a nyugdíjak területén is módosító indítványokat fogunk majd benyújtani.
Tisztelt Képviselőtársaim! Beszélhetünk a közbiztonságról mint szolgáltatásról, és nem akarok belemenni abba a számháborúba, ami esetleg kialakítható a statisztikák kapcsán. Tény, hogy a robbantások szerencsés abbamaradásával - zárójelben jegyzem meg, hogy remélem, egyszer majd a robbantások okairól is lesznek információink - a lakosság biztonságérzete javult.
Ugyanakkor azonban tessék érdeklődni egy kicsit a választókörzetekben vagy akár az országos vezetésnél is a rendőrség anyagi helyzetét, állapotát illetően. Jövőre újra megindul az adósságállomány növekedése, ami burkolt formában már az idén is benne van a rendőrség költségvetésében. Újra megindul a rendőrség gazdálkodásának ellehetetlenülése, és meg fog indulni a tűzoltóké is, ha ez a 6 milliárdos összeg nem kerül rendezésre. (Babák Mihály: Ti hagytátok ránk!) Egyébként érdemes lenne a határőrség anyagi helyzetével is foglalkozni. Itt is voltak hangzatos ígéretek, amelyek teljesítésére nem került sor, és ezek a jövőre nézve bizony megint azzal a veszéllyel járnak, hogy ismét csökkenhet ezen a téren is a szolgáltatások színvonala.
A szociális területről nem beszélnék; ezt többen megtették már előttem képviselőtársaim. Én is arra hívnám fel a figyelmet, hogy egy dolog az, hogy milyen támogatási rendszereket alakítunk ki, és más dolog az, hogy mit tettünk vajon, milyen szolgáltatást voltunk képesek együtt nyújtani azoknak, akik önmagukról gondoskodni nem képesek, vagy átmenetileg olyan helyzetbe kerültek, hogy rászorulnának a támogatásra. Vajon ők mit kapnak, és milyen helyzetben vannak, mondjuk, a két évvel ezelőtti időszakhoz képest?
Nem akarom föleleveníteni azt a vitát, amit most már két éve folytatunk e tekintetben a parlamentben, de megjegyzem, hogy ezen a területen adósságok vannak. Van egy réteg, amelyik folyamatosan, egyre jobban szegényedik el - velük nem foglalkozik a beterjesztett költségvetés; természetszerűleg nem foglalkozik vele a korábban tárgyalt adótörvénycsomag sem. Itt deficit keletkezik. Ennek egy részét, ami most még kezelhető, megint csak módosító indítványokkal kívánjuk majd javítani.
Tisztelt Képviselőtársaim! Végül is állapítsuk meg, hogy a kormány nem létező gazdaságpolitikája egyszerűen megbukni látszik! (Dr. Répássy Róbert: Az hogy lehet? A nem létező hogy bukik meg?) Azért mondom, hogy nem létező, mert mint tudjuk, el szokott hangozni - megint a papagájkommandó (Derültség.) -, hogy milyen fantasztikus gazdaságpolitikája van a kormánynak, mert van gazdasági növekedés, mert van egyensúly, és még csökken is az infláció.
Hát, tisztelt képviselőtársaim, úgy tűnik, hogy kifújt! Eddig tartott az előző ciklus gazdasági hatása. (Derültség a Fidesz soraiban.) Miután önök két éve nem csinálnak semmit, a dolog megbukni látszik. (Dr. Répássy Róbert: Megbukott a Bokros-csomag!) Lehet ezen mosolyogni, képviselőtársam, csak tessék szembesíteni egymással a 6 százalékos infláció ígéretét a 10,3 százalékos szeptemberi inflációs adattal! (Tóth István: Bokros úrral tárgyalj egy kicsit! - Közbeszólások.) Amennyiben önöknek ekkora hiányuk van Bokros Lajos-ügyben, akkor majd megadom a telefonszámát, meg lehet kérdezni, hogy mit tanácsolna önöknek ebben a helyzetben. (Derültség. - Közbekiáltások a Fidesz soraiból. - Dr. Répássy Róbert: Nem is ismerjük! - Tóth István: Hívd haza Princz Gábort!) Mindenesetre, tisztelt képviselőtársaim... Princz Gábor telefonszáma viszont önöknél van, de én azt most nem kérem. (Derültség és taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban. - Dr. Kis Zoltán: Technikai KO!)
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenesetre egy biztos: az elmúlt két évben valójában semmi nem történt a gazdaságpolitika területén, ez a költségvetés pedig azt jelenti, hogy már nem is fog. Ettől kezdve nem fog csökkenni a belső adósságállomány, az infláció növekedése miatt viszont nőni fog annak a kamatterhe. Mindennek a következtében - meg azért is, mert a különböző intézkedések el-elriasztják a külföldi befektetőket - meg fog indulni jövőre a gazdaság külső eladósodása is. Megyünk be egy másik utcába, tisztelt képviselőtársaim, amiről azt hittük, hogy már magunk mögött hagytuk. Mindez történik úgy, hogy van gazdasági növekedés, amivel szeretünk dicsekedni, a másik oldalon meg az emberek azzal találkoznak, hogy a részükre nyújtott szolgáltatások színvonala nem növekszik. (Tóth István: Hiteltelen! Hiteltelen az egész!) Na, ide sikerült eljutniuk önöknek ez alatt a két év alatt, és ebből nem lesz semmilyen pozitív elmozdulás az elkövetkezendő időszakban.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az SZDSZ szónokai a különböző területek részletes elemzését el fogják végezni, és ismertetik azokat a módosító indítványainkat, amelyeket a családi pótlék kiegészítése, az autóút-építés felgyorsítása érdekében, a diplomások minimálbérének bevezetéséért, az oktatás nagyobb és racionálisabb támogatása érdekében, a tűzoltók pótlékának biztosításához, a nyugdíjrendszer alakításához be fogunk adni számos egyéb más módosító indítvány mellett is.
Bízunk benne, hogy mindannak ellenére, hogy az önöknek nem szokása, mégis fognak majd ezek között olyat találni, amit esetleg támogatni tudnak, és ebben az esetben az fog történni, hogy a költségvetés valamelyest, ehhez a lehetetlen, elfogadhatatlan állapotához képest javulhat.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)
