SZABÓ IMRE
SZABÓ IMRE
SZABÓ IMRE, az ifjúsági és sportbizottság elnöke, a kisebbségi vélemény ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Abban tudok egyetérteni az előttem szóló képviselőtársammal, hogy jelentős időt fordított a bizottság a törvénytervezet vitájára, mert jelentős időt kellett fordítanunk arra, hogy megpróbáljuk megérteni, miért szeretne a kormányzat egy olyan törvényi akadályokkal terhelt időszakba belemenni, hogy az előttem elhangzottak szerint is több törvénnyel ellentétes tervezetet nyújtott be.
Én ehhez egyetlenegy tételt szeretnék még felsorakoztatni, ez a Budapest Sportcsarnokról szóló törvény, amelyre szeretném emlékeztetni a képviselőtársaimat: nagy hatpárti összefogással megvalósult javaslatként, magas elfogadottsággal került a Ház elé és fogadta el a tisztelt Ház. A BS-törvény tételesen kimondja, hogy a BS külön fejezetként kell hogy szerepeljen az Ifjúsági és Sportminisztériumon belül, az állami támogatás mértékét illetően és az adományok mértékét illetően is. Ennek a törvényi előírásnak sem felel meg a most benyújtott törvény. A többiről előttem többen szóltak, ezért ezekre nem szeretnék külön kitérni.
A bizottság valóban foglalkozott azzal az összefüggéssel, hogy közel egy éve próbáljuk meg elérni, hogy a minisztérium egy sportkoncepció alapján készítse el a sporttörvényt úgy, hogy az még az előző, azaz a tavaszi ülésszakon történő elfogadása esetén megjelenhessen ebben a kétéves költségvetési törvényben. Azt látjuk, hogy a sporttörvény gazdasági, költségvetési hatásai most nem jelennek meg ebben a költségvetési törvényben, és miután ez két évre szól, úgy gondoljuk, hogy ez duplázott hátrányt jelent. Nem jelennek meg azok az önkormányzati feladatok, amely önkormányzati feladatok kötelezővé tételéről maga Kara Pál belügyi helyettes államtitkár úr fejtette ki azon véleményét a sporttörvényről szóló nyílt napon, hogy igenis az önkormányzatok kötelező feladatává kellene tenni a szabadidős lakossági sporttevékenység, a diáksport-tevékenység és az intézményhálózat sportinfrastruktúra-fenntartásának kötelezettségét is, az ehhez járó normatívákkal együtt. Ez szerkezetében nem jelenik meg.
Elfogadhatatlan számunkra az a családtámogatási rendszer, amely a törvényben tervezett gyakorlatával továbbra is hátrányos helyzetben tartaná azokat a szegény családokat, akiknek a gyereknevelésben nagyon fontos támogatást jelentene egy megváltozott, általunk többször is javasolt családtámogatási rendszer.
Nem érvényesül a mi megítélésünk szerint a kábítószer-ellenes nemzeti stratégia elfogadott prioritássora sem. Hároméves időszakról beszélt a képviselőtársam, ebben a kétéves időszakban az a 17 milliárd forint kisebb részben lelhető fel és nagy jóindulattal rakható össze, ezért úgy gondoljuk, hogy az a stratégia, amely széles körű hatpárti egyeztetésen keresztül hatpárti támogatást kapott, lényegesen markánsabban kellett volna hogy megjelenjen.
Nem tartjuk elfogadhatónak, és ha már csúsztatásról volt szó, azt gondolom, egy csúszókorong-bajnokság első díját is megérné az a tétel, amely arról szól, hogy a sport területén milyen jelentős pénzügyi támogatásokról hallhatunk. Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek legjelentősebb része az a 8,3 milliárd forint, amely a labdarúgásnak egy nagyon szűk rétegét érintő stadionrekonstrukciós programról szól. Ez a nagyon szűk réteg a legjobb esetben is 36 egyesületet érint, a valóságban összesen talán 6-8-at, és nem szól arról a 3 ezer amatőr egyesületről, amely egyébként a magyar labdarúgás alapjait, gerincét és jövőjét jelenti, nem szól az utánpótlásprogramról, és még sorolhatnám. Tehát akkor, amikor sporttámogatásról beszélünk, kérem, hogy önök ezt is vegyék a szempontok közé. És úgy ítéljük meg, hogy mindezek alapján, sem törvényességi, sem szakmai szempontok alapján nem elfogadható a törvény általános vitára.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
