BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ez egy következetes kormány: tegnap a miniszterelnök úr az SZDSZ első felszólalása előtt ment el az ülésről, ma a pénzügyminiszter úr szintén az SZDSZ első felszólalása előtt távozott. Meg tudom őket érteni, nem szívesen hallgatják, amit tőlünk hallanak.
Tisztelt Országgyűlés! Mintha egy időutazáson vettünk volna részt, amikor tegnap az expozét és a kormánypárti vezérszónoklatokat hallottuk. Milliárdokról van szó, százalékokról van szó, mi mindent kap pártunktól és kormányunktól az ország népe, mi mindent kapnak a városok, a falvak, a munkások, a parasztok és a haladó értelmiségiek. (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.) Mintha, tisztelt Országgyűlés, egy költségvetés nem alternatívák közötti választást jelentene. Pedig azt jelenti, minden gazdaságpolitika és minden költségvetési politika is; hol nehezebb, hol könnyebb.
Amíg 1994-95-ben ez a döntés még arról szólt, hogy tudomásul veszi-e az akkori kormány a gazdasági és társadalmi válság további mélyülését, vagy pedig bátran vállalkozik arra a sebészi beavatkozásra, amire az ország akkori helyzetében szükség volt - az a kormány bátor volt -, '98-ban, '99-ben, 2000-ben már nem ilyen súlyos dilemmák előtt áll a kormány, hiszen - '97-98-99-2000 - negyedik éve tart a dinamikus gazdasági növekedés, hála annak a külgazdasági nyitásnak, ami az elmúlt tíz évet jellemezte, hála annak a nagyvonalú privatizációs politikának, amit mindenekelőtt az előző kormány vállalt el, és hála annak a stabilizációs műtétnek, amit 1995-96-ban végrehajtottunk. Ez megalapozta azt a növekedést. Ez elültette azt a fát, aminek ma a gyümölcseit, a termését lehet learatni. A kérdés ma az, hogy mire használja a jelenlegi kormány, a jelenlegi kormánykoalíció az örökölt lehetőséget.
Az egyik lehetőség az lenne, hogy betartja választási ígéretét, és egy olyan időszakban, amikor dinamikusan növekszik a gazdaság, dinamikusan növekednek az adóköteles jövedelmek, egyszeri, radikális adócsökkentést hajt végre, és ezzel alapozza meg ennek a növekedésnek a további folytatását, az ország versenyképességét. Ezt a lehetőséget ez a kormánykoalíció elvetette, világossá tette, hogy nem kívánja csökkenteni az adókat; még meg is indokolja olykor, hogy a magyar adószint nem magasabb, mint a dán, a svéd, a német vagy az osztrák. Ez igaz, csak mi nem a dánokkal meg a svédekkel versenyzünk versenyképességben a nemzetközi piacokon.
Ezt a lehetőséget ez a kormány elvetette, és az elmúlt évek szigorú költségvetési politikáját a 2001-es költségvetésben egy expanzív költségvetési politikával váltja fel. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ez a te bajod!) Nem, ez nem az én bajom, ez az ország baja.
Tisztelt Országgyűlés! Lehet, hogy önök meg vannak lepve az expanzív költségvetési politika kifejezésen, hiszen az államháztartás összes kiadásai csak ugyanannyival növekednek, 11,6 százalékkal, mint a bevételei. Csakhogy az elsődleges kiadások már 15 százalékkal növekednek, amit az tesz lehetővé, hogy mi csökkentettük az államadósságot, és ezért ma kisebbek a tőketerhek, mint a kilencvenes évek első felében vagy a közepén. És ha megnézzük, hogy a központi költségvetés elsődleges kiadásai mennyivel növekednek: 20 százalékkal, tisztelt Országgyűlés.
Na persze, nemcsak expanzív költségvetési politika van ebben a költségvetésben, van még szigorú költségvetési politika, ami a társadalombiztosítási alapok és az önkormányzatok költségvetését illeti: ott marad a 10 százalék körüli növekedés. Tehát egyfelől expanzív ott, ahol a kormány költekezik, másfelől szigorúbb ott, ahol bárki más: az önkormányzatok, a társadalombiztosítási alapok - bár az ma már ugye szintén kormány - vagy a bíróságok, vagy az ombudsmani hivatalok, tehát bárki költekezik, aki független a kormánytól, ott marad a szigorú politika.
A további dilemma, hogy ha már bővülnek a források, mire fordítjuk a bővülő forrásokat. Tisztelt Országgyűlés! Lehetne azt mondani, hogy ha már bővülnek a források, és ezeket a forrásokat el akarjuk költeni, és nem akarjuk visszahagyni a polgároknál, akkor fordítsuk ezeket a bővülő forrásokat azoknak a feszültségeknek és elmaradásoknak az áthidalására és pótlására, amelyek az elmúlt tíz évben - hangsúlyozom: tíz évben és nem négyben - keletkeztek.
Az egyik lehetőség az volna, hogy azt mondja a kormány: tényszerű körülmények hatására az elmúlt tíz évben visszaestek Magyarországon az államilag finanszírozott infrastrukturális fejlesztések. Leállt az autópálya-építés, leállt a nagyvárosi tömegközlekedés fejlesztése, lelassultak országszerte a kommunális beruházások. Nosza, akkor indítsuk ezt el! Nos, ebben a költségvetésben nem ez történik, hiszen a költségvetésen belül a tőke jellegű kiadások tavaly, tavalyelőtt csökkent aránya továbbra sem emelkedik. Az autópálya-építés az első két évben leállt, az évek óta halasztott MÁV-reformot ismét elhalasztották, mint ezt a MÁV lelépő elnökétől megtudtuk. Szó sincs arról, hogy az elmúlt tíz évben keletkezett eme feszültséget ez a kormány át kívánná hidalni.
A másik lehetőség az volna - ez is egy korrekt választás volna -, ha azt mondanák: az elmúlt tíz évben elviselhetetlenül megnövekedtek Magyarországon a szociális feszültségek, fordítsunk tehát központi erőforrásokat a szociális feszültségek mérséklésére, mondjuk ki azt, hogy mindenekelőtt az elesetteket, a lemaradottakat kívánjuk támogatni központi pénzekből. Nos, ez sem történik. Megtudtuk ettől a kormánytól, hogy míg a korábbi években, az előző kormány idején baj volt, hogy növekszik a legmagasabb és legalacsonyabb jövedelmek közötti különbség, az elmúlt két évben ez már a piacgazdaság természetes velejárója - mondta a kormány tájékoztató anyaga -, és jövedelempolitikájában a kormány ezt a kurzust kívánja tovább folytatni.
Ahelyett, hogy fejlesztenének, ahelyett, hogy a szociális feszültségeket hidalnák át, mit csinálnak? A legdinamikusabban a gyorsan növekvő kormányzati kiadásokon belül is a Miniszterelnöki Hivatal kiadásai növekednek, jövőre 70 százalékkal, a hatalom intézményrendszerének megerősítésére és a kormányzati ideológia terjesztésére. Emellett tovább növekednek azok az agrártámogatási kiadások, amelyek egy bukott agrárpolitika következtében kialakult, elmaradott és versenyképtelen agrárstruktúrát kívánnak konzerválni.
Az, amit önök a családtámogatások gyors növelésének neveznek, valójában a konszolidált, a társadalmi munkaerő-piacon jó pozícióban levő családok további támogatása központi eszközökkel, egy olyan helyzetben, amikor a valóban rászorulók támogatása reálértékében tovább csökken.
Tisztelt Országgyűlés! Vajon miért döntött így ez a kormány, hogy ilyen költségvetési prioritásokat választ? Azért, tisztelt Országgyűlés, mert ez két mohó párt koalíciójából létrejött mohó kormány. Mohó kormány négy értelemben is.
Mohó abban az értelemben, mert azért nem akar adót csökkenteni, mert maga kíván minél több pénzt elvonni a polgároktól, és a saját elképzelései szerint költené el. Először is ezért mohó a kormány.
Másodszor mohó ez a kormány, mert mindenekelőtt azokat a rétegeket kívánja központi eszközökkel támogatni, az úgynevezett Fidesz-típusú családokat, amelyek a húszas éveik végén, a harmincas éveikben és a negyvenes éveik elején járó, gyermekeket nevelő, aktív, jól kereső, az adókedvezményt igénybe venni képes családok; és az egyéb rétegeket, a töredékcsaládokat, a pályakezdőket, a már gyermek nélkül levő középkorú családokat már kifelejti a támogatandók köréből.
Mohó abban az értelemben is, hogy a saját klientúrájának építésére fordít közpénzeket.
És mohó abban az értelemben is, hogy alapítványokon, kft.-ken keresztül a saját értelmiségének a saját ideológiát termelő vállalkozásait kívánja támogatni.
Tisztelt Országgyűlés! Ha már mindenütt növekedés van, mint ezt az expozéból hallottuk - kivéve, ahol nem -, nagy baj-e ez a mohó költségvetési politika? Tisztelt Országgyűlés! Bizony baj. Baj, mert egy olyan időszakban, amikor megállt az infláció csökkenése, akkor többletkeresletet pumpálnak állami eszközökkel a gazdaságba, és ezzel megnehezítik az inflációellenes politikát. Nagy baj, mert leállt, lelassult Magyarországon a külföldi tőke bejövetele, és a korábbi vezető pozíciónkból a harmadik-negyedik helyre kerültünk. Nagy baj, mert elhanyagolja a kormány számára kevésbé fontos egészségügyet, közszférát, az önkormányzatokat, és nagy baj, mert veszítünk versenyképességi pozíciónkból.
(10.20)
Ezért ez a költségvetés abban az értelemben az áttörés költségvetése, hogy azzal a veszéllyel fenyeget, hogy áttörjük annak a jó növekedési pályának a korlátait, amelyen '96 óta a magyar gazdaság halad.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)
