DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a költségvetés általános vitája kapcsán én a felsőoktatás és a kutatás-fejlesztés kérdéséhez szóljak hozzá. Ezen kérdéskörök tárgyalása során is látni fogják - és érezni lehet a költségvetés szerkezetéből is -, hogy direkt avagy indirekt módon megjelennek azok a fő szempontok, amelyeket a Fidesz-Magyar Polgári Párt a 2001-2002-es költségvetés kapcsán kiemelt fontosságúnak tart. Az egyik ilyen fontos szempont a bérek javítása és az életszínvonal emelése, a családtámogatási rendszer továbbfejlesztése, valamint a Széchenyi-terv, amelyen belül szerepel a kutatás és a fejlesztés is.
A költségvetés tervezete szerint a felsőoktatásban 2001. január 1-jétől életbe lépne egy új bérrendszer, amely átlagosan 22 százalékos keresetnövekedést eredményezne ebben a szférában. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az elmúlt hosszú évekre visszatekintve milyen mérvű reálbázisromlás és kereset-értékcsökkenés következett be ebben a szférában, akkor azt hiszem, ennek az értékét mindannyian kellőképpen tudják méltányolni.
A tudományos kutatók helyzetének kérdése ennél még drasztikusabb és elborzasztóbb, szörnyűbb volt az előző években. Itt hosszú-hosszú évek lemaradását kellene orvosolni, amihez eddig, az előző kormányoknak nem volt sem bátorsága, sem elhatározott akarata. Tisztelt Ház, a tudományos kutatók keresetnövekedését ezen költségvetés-tervezet mintegy 30 százalékban határozná meg, tehát igen gyors és nagy ugrással szeretné javítani ezen dolgozók életszínvonalát és kereseti lehetőségeit.
A bérrendezés célja tulajdonképpen az, hogy megállítsa az oktatói és kutatói állomány elöregedési folyamatát; gondolom, azt sem kell különösebben részleteznem, hogy hosszú távon az az ország egészének az érdeke, hogy minél magasabban kvalifikált, szakképzett réteggel rendelkezzünk. A másik fontos célja pedig nyilvánvalóan az, hogy a tehetséges, képzett szakembereket megtartsa a pályán, idehaza, Magyarországon biztosítson számukra perspektívát, és ne kényszerüljenek külföldi munkavállalásra. Azt hiszem, ez megint csak egy olyan cél, amellyel véleményem szerint a parlament minden pártja egyet kell hogy értsen. És hosszabb távon természetesen ez jelenti Magyarország egészének a versenyképességi mutatóiban való javulás lehetőségét is, hiszen az Európai Unióhoz csatlakozni szándékozó Magyarország számára az alacsony munkabérek nem jelenthetnek tartós versenyképességet, nekünk a minőségi oldalra kell helyezni a hangsúlyt.
Ezt szolgálja a költségvetés tervezetében az utánpótlás kérdésére vonatkozó doktoranduszprogram is: a költségvetés tervezete növelné egyrészt a doktoranduszok számát, másrészt pedig növelné a doktoranduszok ösztöndíját is, ugyancsak abból a bevallott szándékból adódóan, hogy a pályán tartsa a tehetséges fiatalokat.
(11.20)
A családi kérdéshez hogyan is kapcsolódik ez a költségvetés? Kérem szépen, a következőképpen. Az államilag nem finanszírozott, költségtérítéses oktatásban részt vevő azon hallgatóknak, akik terhességi segélyben, gyesben vagy gyedben részesülnek, nem kell költségtérítést fizetni, ezt az állami költségvetés veszi magára. Ez egyrészt javítja a családok anyagi lehetőségeit, másrészt pedig javítja ezen családok munkaerő-piaci lehetőségeinek bővülését is, ami, azt hiszem, a későbbieket tekintve egyáltalán nem mellékes tényező.
A Széchenyi-terv - mint tudjuk - prioritásként kezeli a kutatás és fejlesztés kérdését. Zárójelben jegyzem meg, hogy az Európai Unió is ezt teszi. Emlékeztetném önöket a lisszaboni döntésekre, amelyekben a kutatás és fejlesztés szintén kiemelt fontosságú kérdésként szerepelt.
2001-ben a K+F értéke 17,5 milliárddal, 2002-ben pedig 19,5 milliárddal szerepel. Ha visszagondolunk az előző évekre, akkor megint csak azt kell megállapítanunk, hogy ez egy igen számottevő, tetemes változás és növekedés.
Még egy dolgot szeretnék az önök szíves figyelmébe ajánlani, hogy a K+F mértéke nemcsak a központi költségvetési tervezetben szereplő hányaddal gyarapodna, hanem a társaságiadó-törvények változtatása is ebben az irányban viszonylag jelentősebb forrásbevonást tesz lehetővé, hiszen a kutatás-fejlesztési beruházásokra vonatkozó kedvezmények pontosan ezt a célt szolgálják. A fejlett világban általában amúgy is az a gyakorlat, hogy a magánszféra adja a kutatási és fejlesztési összegek nagyobbik hányadát. Ilyen értelemben pedig a piaci igények és a rugalmas innovációs lehetőségek sokkal jobban összetalálkoznak; a cél az, hogy Magyarországon is lehetőleg a szabályozók révén ezt a lehetőséget megteremtsük.
Ezek a fejlesztési források természetesen különböző rovatokban szerepelnek, részben a Magyar Tudományos Akadémiánál, részben a felsőoktatási rovatnál, részben különböző kutatási alapoknál. Ha már itt tartok, megemlítem, hogy az MTA forrásainál 2001-ben 25,2, 2002-ben pedig 26,5 százalékos bővüléssel lehet számolni. Megint csak azt kell mondanom, hogy a korábbi évekre visszatekintve ilyen típusú forrásbővülés ebben a szférában nem volt.
Az OTKA esetében még inkább szembetűnő ez a növekedés: 2001-ben 61 százalékkal nő az OTKA alapja, 2002-ben 33 százalékkal. Tessék visszagondolni, hogy mikor volt erre hasonló példa az elmúlt időszakban.
Természetesen arról sem feledkezhetünk meg, hogy a már megkezdett fejlesztési programok egyáltalán nem állnak le, ezek folytatódnak. A világbanki fejlesztési programok az integrált felsőoktatási intézményekben folytatódnak, ahogyan folytatódik a hallgatói létszám növekedése is, és folytatódik az ezzel kapcsolatos hallgatói juttatások körének nominál értékű bővülése is.
Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy mindezek alapján a költségvetés tervezetét minden párt nyugodt szívvel tudja támogatni; remélem, az ellenzéki pártok is hasonlóképpen gondolkodnak.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
