DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Szerencsés helyzetben vagyok, mert az a fejezet, aminek kapcsán véleményemet el kívánom mondani önök és a nyilvánosság előtt, a bíróságokat érintő költségvetési fejezet. A múlt héten a parlament alkotmányügyi bizottsága egy ugyanazon ülés keretében tárgyalta meg az Országos Igazságszolgáltatási Tanács 1999-ről szóló beszámolóját, és ugyanezen az ülésünkön vitathattuk meg a 2001-2002-re szóló költségvetés tervezetét is. Egyszerre volt jelen az ülésen a múlt, a tapasztalatok, és egyszerre ismerkedhettünk meg a jövőt ígérő számokkal.
Mindezek alapján összevetve mindazt, amit a kétéves költségvetés tartalmaz, és összevetve azokat a tapasztalatokat, amelyek az elmúlt két és fél esztendőt a bíróságok szempontjából jellemzik, az az álláspontunk - és ez a szocialista frakció egészének véleménye -, hogy az elmúlt két esztendőben, két és fél év során Magyarországon a bíróságok helyzete jelentős mértékben romlott. Ennek többféle oka van, amit nem elsősorban ennek a vitának a során kell elemeznünk. Csak felsorolásszerűen említem az igazságszolgáltatási reform kisiklatását, az eljárási jogok reformjának elmaradását, a költségvetési nyomással kombinálódó időnkénti politikai nyomásgyakorlást a bíróságokra. Mindez egy rossz légkört és egy nehéz gazdasági helyzetet teremt a bíróságok számára.
A bírósági költségvetés megalkotása, ami egy sajátos szabályozás hatálya alá tartozik, jelentős szerepet biztosít az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak, és amennyiben a törvény rendelkezése szerint a kormány végső álláspontja eltér az Országos Igazságszolgáltatási Tanács által képviseltektől, akkor részletes indokolási kötelezettséggel tartozik a kormány.
Az eltérés, tisztelt képviselőtársaim, olyan nagymértékű, hogy ez - túl a törvényi kötelezettségen is - magyarázatot követel. Magyarázatot követel, hogyan lehet 2001-ben 23 milliárd eltérés a kormány és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács álláspontja között, 2002-ben 22 milliárd eltérés; ezek olyan nagyságrendek egy 30-31 milliárdos költségvetésnél, ami 70 százalékos differenciát jelent. Ezt bizony meg kellene magyarázni. Nos, ezzel a magyarázattal a kormány tartozik, és célszerű lenne, ha a vita során ezekre kapnánk válaszokat, hogy mi ennek az eltérésnek az oka. Hiszen az Állami Számvevőszék elemzésében megállapította, és erre a ma délelőtti vitaszakaszban Solt elnök úr is hivatkozott, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács körültekintően, mindenre kiterjedően és reálisan tervezte meg saját költségvetését. Akkor vajon ez miért nem talál kormánytámogatásra? Mi ennek az oka.
Az a kérdés is felvetődik, tisztelt képviselőtársaim, hogy milyen együttműködési kötelezettség érvényesül, egyáltalán milyen együttműködés valósul meg a kormányzat és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács között, ha a tanács elnöke hónapokon keresztül nem kap választ azokra a levelekre, amelyekben a költségvetéssel kapcsolatos kérdések rendezését kívánja elérni, és ezekre a pénzügyminiszter nem válaszol. Az a véleményem, hogy ez minden, csak nem az alkotmányos együttműködésből származó gyakorlat, és ez egy megmagyarázhatatlan jelenség.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány által előterjesztett javaslat - összhangban a mi véleményünkkel és az Állami Számvevőszék véleményével - a bíróságok likviditását veszélyezteti. 1998-tól kezdődően folyamatosan nehezedtek a költségvetési feltételek, és szűkültek a költségvetési források a bíróságok számára. Ezt a jelenséget az Országos Igazságszolgáltatási Tanács több ízben szóvá tette, és próbálkozott a források megteremtésével vagy legalábbis ennek kezdeményezésével, de rendszerint a törvényekben meghatározott feladatokhoz nem igazodtak a költségvetési források, mint ahogyan ez a szabálysértések bírói felülvizsgálatának gyakorlatában is megmutatkozott; amit most az élet tényei bizony megcáfoltak, hogy az akkori kormányzati álláspont... - és itt mondtuk el az Országgyűlésben ellenzéki kritikaként, hogy nem lesz elegendő ehhez a feladathoz az a forrás, amit a kormányzat a bíróságok számára biztosított.
(11.50)
Elmaradt az előmeneteli rendszer karbantartása, és 2000-ben nem kapta meg az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a béremeléshez, illetőleg a helyi bírói pótlékokhoz szükséges költségvetési forrásokat.
Sorsdöntő jelentőségű, hogy a bírói szervezet utánpótlása hogyan rekrutálódik, milyen szakmai tapasztalattal rendelkező bírák ítélkeznek, és megvalósul-e a fluktuáció vagy sem a bírói szervezetben. Tudom, hogy pillanatnyilag fluktuációról nem beszélhetünk, azt is tudom, hogy jelenleg kilenc jogi kar ontja majd a hallgatókat, akik szívesen helyezkednek el a bíróságokon és az ügyészségeken, de ha az előmeneteli rendszert a kormányzat nem tartja karban, ennek az a következménye, hogy nem a minőségi kiválasztódás érvényesül majd a bírói, ügyészi utánpótlás kialakításában. A bírósági fejezet költségvetésében 2000-ben több mint 5 milliárd forint forráshiánnyal kellett számolni.
Összességében tehát a tendencia azt rajzolja fel, hogy a bírósági költségvetés összehasonlító támogatása jelentős mértékben elmaradt más költségvetési fejezetektől, 1990-hez viszonyítva mintegy 10,1 százalékkal nőtt, szemben más költségvetési fejezetek 53-54 százalékos támogatásával. A számok egyértelműen megmutatják és megrajzolják azt a tendenciát, hogy nemhogy a bírósági szervezet támogatást kap, és preferált helyzetbe kerül a költségvetésen belül, összhangban a ráháruló feladatokkal, hanem egyre inkább a költségvetés egyik legalulpreferáltabb ágazatává válik. Ebből a szempontból a kétéves költségvetés sem tartalmaz véleményünk szerint semmi biztatót és semmi jót, mert változatlanul nem tartja karban az előmeneteli rendszert; mert nem biztosítja a dologi kiadásokhoz a fejlesztési forrásokat, nem biztosítja az indokolt létszámfejlesztést, és bizonytalan az elengedhetetlenül szükséges Phare-támogatásokhoz szükséges önerő biztosításának lehetősége is.
Mi lehet a magyarázata, tisztelt képviselőtársaim, ennek a helyzetnek? Ezt a magyarázatot elsősorban abban az időnként halványuló, időnként élesedő konfliktusban látom megtalálni és felfedezni, ami a bírói szervezet és a végrehajtó hatalom között sajnálatos módon kialakult; amely egyrészről az igazságszolgáltatási reform kisiklatását eredményezte, másrészről pedig olyan költségvetési nyomásgyakorlást jelenített meg, amely időnként kombinálódik politikai nyomásgyakorlással is, és ellehetetleníti a bírósági szervezetet.
Mi ennek a következménye, tisztelt képviselőtársaim? A következményei szerteágazóak és nehezen feloldhatóak, hiszen ezek évekre ható eredményeket produkálnak majd, és nagyon nehéz lesz a későbbiekben mindezt korrigálni. Ez milliárdos veszteségeket jelenthet éppen azért, mert még jobban lelassulhat az igazságszolgáltatás szervezete, az állampolgárok bizalma tovább rendülhet az igazságszolgáltatásban és a jogviták rendezésének legális módjában és formáiban, és nem utolsósorban az ország integrációs képessége jelentős mértékben csökken, ahogyan ezekre a problémákra már több ízben láthattunk egyértelmű utalást, az országjelentésekben, az Európai Parlament különböző friss dokumentumaiban.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányzati oldalon szívesen használnak a hadi szótárból származó fogalmakat, és vezetnek be a politikai terminológiába. Ilyen például az "áttörés költségvetése". A bíróságok esetében nekem az a véleményem, hogy ha maradunk ennél a terminológiánál, ez a költségvetés a bíróságok számára a fejvesztett visszavonulás, a tragikus visszavonulás költségvetése.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)
