FILLÓ PÁL
FILLÓ PÁL
FILLÓ PÁL (MSZP): Elnök Úr! Igen tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság alkotmánya nagyon szépen fogalmazza meg a magyar állampolgárok számára a munkához való jog alkotmányos elveit. Én ezzel a kérdéskörrel szeretnék felszólalásomban foglalkozni, hiszen úgy gondolom, hogy a mindenkori kormányzat tevékenységét minősíti az, hogy mennyire él azokkal a közgazdasági eszközökkel, amelyek elősegíthetik, hogy minél több magyar állampolgárnak esélye legyen arra, hogy polgárrá válhasson, munkát kapjon, értékteremtő munkát tudjon végezni, és hasznos embernek érezze magát a Magyar Köztársaság polgáraként.
Úgy gondolom, hogy az ezen a területen az elmúlt két évben történtek egyértelműen minősítik az Orbán-Torgyán-kormány eddigi tevékenységét. Megszüntették a Munkaügyi Minisztériumot, ellátási formákat szüntettek meg, csökkentették a munkanélküli-ellátás idejét, kiüresítették az érdekegyeztetés rendszerváltás óta működő rendszerét, kizárták a munkaadókat és a munkavállalókat a területfejlesztési tanácsokból, a munkavállalók kárára módosult a munka törvénykönyve, és sajnos tervezik az újabb módosítási csomagot is, amelyről szintén nincsenek jó híreink.
A negatív felsorolást folytathatnám, de most nem ez a téma, kedves képviselőtársaim. Úgy gondolom, a kormányzat bebizonyította, hogy kinek az oldalán áll, amikor a társadalmi értékek képviseletéről dönt. Egy komoly szemléletváltozás következett be az elmúlt évek során a foglalkoztatáspolitikában és az ehhez szorosan kapcsolódó szociálpolitikában egyaránt. Ennek során számunkra, a Magyar Szocialista Párt számára elfogadhatatlan ideológiai megfontolásokat is érvényre juttatott a kormány, amelynek értelmében a társadalmi újratermelésben kisebb szerepet játszó, leszakadó, szociálisan hátrányos helyzetű rétegek kikerülnek az állami gondoskodás látómezejéből.
A kormányzat eddigi, kétéves működéséből biztonsággal megállapítható, hogy olyan büntető hadjáratot folytat a munka világában, amely során nem tesz különbséget az önhibájukból és az önhibájukon kívül ellehetetlenült társadalmi csoportok között. A szociális érzéketlenség, illetve az egyes régiók munkaerő-piaci mutatóinak hibás értelmezése azt eredményezte, hogy a hátrányos helyzetű térségek hátránya nem csökkent, és a társadalmi csoportok és rétegek tartósan rossz, csaknem kilátástalan helyzetbe kerültek. Ezek közül én most a 45 év feletti munkavállalók helyzetével szeretnék részletesebben foglalkozni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hazánkban a 40 év fölötti nők és az 50 év fölötti férfiak foglalkoztatási szintje az európai országok átlagának a fele. Amíg az elmúlt évben a teljes regisztrált munkanélküli-állomány csökkenést mutat az előző évi adatokhoz képest, addig a 45 év felettiek körében a munkanélküliség növekedése figyelhető meg.
Ha figyelembe vesszük azt is, hogy Magyarország kedvező munkanélküliségi adatokat produkál európai összehasonlításban, erről is kell néhány szót szólnom. Úgy gondolom, hogy ezeknek a kedvező mutatóknak néhány olyan eleme is van, amelyre nem baj, ha a közvélemény odafigyel, hiszen nagyon fontos azt tudnunk, hogy a javuló mutatók sok tekintetben a statisztikai rendszer módosulásából adódnak, hiszen ha most valaki néhány órát dolgozik - vagy akár egy napot dolgozik - a statisztika által megfigyelt időszakban, akkor már munkavállalónak, aktív munkavállalónak minősül. De ugyanilyen, a munkanélküliségi rátát "kedvezően" befolyásoló döntés volt az, hogy megszűnt a jövedelempótló támogatás, így azok a munkanélküliek, akik átkerültek volna a jövedelempótló támogatotti körbe, azok gyakorlatilag eltűnnek a regisztrált munkanélküliek köréből.
Így tehát nagyon jó tulajdonképpen a magyarországi munkanélküliségi ráta, de már nem ilyen jó az, ha megnézzük, hogyan néz ki a foglalkoztatási szint, és ez egy döntő kérdés, hiszen ez mutatja meg azt a számot, hogy Magyarországon az aktív korú népesség körében hányan tudnak az alkotmányban is rögzített munkához hozzájutni, hány munkavállalónak, hány polgárnak biztosítja a kormányzat azt, hogy esélye legyen arra, hogy értékteremtő munkát végezzen.
Tisztelt Képviselőtársaim! A legsúlyosabb helyzetben e tekintetben talán a 45 év feletti munkavállalók vannak, hiszen az ő esetükben, ha kikerülnek a munka világából, szinte esély nincs arra, hogy el tudjanak helyezkedni. Ez az ő számukra nem egy eseti helyzetet jelent, hanem sokszor hosszú éveken keresztül egy tartós szociális hátrányt jelent, ha kikerülnek a munkahelyükről. Úgy gondolom, hogy ez a személyiségromboló hatás, amely nemcsak az állampolgárt, hanem a családot is sújtja, nem megkerülhető problémát jelent, és ezekre költségvetési forrásokat is mozgósítani szükséges. Az a munkavállaló, aki 45 éves kora után kerül ki a munkaerőpiacról, a legszebb, a legaktívabb korban van. Ugyanakkor még ha felsőfokú végzettsége is van, akkor is nagyon nehéz helyzetbe kerül, hiszen ha megnézzük a munkaerőpiac keresletét, akkor azt láthatjuk, hogy az idősekkel szemben meglehetősen nagy a megjelenő diszkrimináció.
(11.30)
Ennek okai is vannak, hiszen az idősebb, tapasztaltabb munkavállaló természetesen magasabb munkabért vár el és követel vagy kér a munkáltatótól, mint egy pályakezdő.
Ugyanakkor súlyos problémát jelent az is, hogy ez az a korosztály, amelynek a továbbképzése, átképzése nem megoldott. A gyors technológiai váltás, bizonyos szakmák, foglalkozások megszűnése, az átképzés, a felnőttképzés hiányosságai oda vezetnek, hogy a 45 év feletti korosztály nem is alkalmazható a legfejlettebb ismereteket jelentő, napjainkban létrejövő munkakörökben. A munkáltatók sajnálatos módon érdektelenek a meglévő idősebb munkavállalók átképzésében mindaddig, amíg a munkaerőpiacon, noha még megfelelő szakmai gyakorlat nélküli, de megfelelő képzettséggel rendelkező fiatal munkavállalók is sorban állnak.
Hadd mondjak egy konkrét példát. Képviselőtársaim is jelezték felém, hogy még a legfejlettebb régiókban is - például Győrben és környékén, ahol lényegében már nem létezik a munkanélküliség - komoly problémák sújtják ezt a korosztályt, és gyakorlatilag nem tudnak munkahelyet találni, hiszen esélytelenek a munkaerőpiacon. Éppen ezért mi, szocialisták úgy gondoljuk, hogy nem elég tisztán a piaci mechanizmusokra, a gyors gazdasági növekedésre bízni e korosztály foglalkoztatási problémáinak a megoldását. Intenzív és céltudatos foglalkoztatáspolitikára van szükség, amely az állam szerepét és beavatkozását feltételezi, és a szolidaritás elemeit sem nélkülözi; olyan foglalkoztatáspolitikára, amely élve és kiaknázva a rendelkezésre álló eszközök széles skáláját, felelősségének tudatában megakadályozza ennek a még aktív korú népességnek az ellehetetlenülését.
Ahhoz, hogy ennek a pénzügyi feltételei is rendelkezésre álljanak, módosító indítványokat fogunk benyújtani a Szocialista Párt nevében a következő két év költségvetéséhez, hiszen itt pénzügyi forrásokról is szó van. Úgy gondoljuk, hogy a problémát két módon lehet kezelni: egyrészt ennek a korosztálynak a fokozott védelmét biztosítani kell a munkatörvények vonatkozásában; másrészt a munkaadókat érdekeltté kell tenni abban, hogy ezt a korosztályt felvegyék és foglalkoztassák, ennek pedig igen komoly pénzügyi vonzatai is vannak.
Köszönöm képviselőtársaim megtisztelő figyelmét. (Taps az MSZP soraiban.)
