KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Három gondolat Mádi László képviselő úr megszólalásához:
Amikor a minimálbérről beszélt, akkor eszembe jutott az, hogy mennyivel jobb lett volna, ha a minimálbérrel kapcsolatos felismerés előbb következik be a Fidesznél. Akkor, amikor a minimálbért megadóztatták, akkor, amikor 500 forintos emelésért annyira kellett küzdeni itt a parlamentben... - és ha már a minimálbérről beszélünk, akkor talán benyújtották volna a foglalkoztatási következményeit a minimálbér-emelésnek; a mai napig nem áll rendelkezésre a Háznak.
(9.40)
A másik, amit szeretnék megjegyezni - mert a Széchenyi-programról beszélt Mádi képviselő úr -, hogy, tisztelt Ház, jó, ha tudjuk: Széchenyi-program a kormány által elfogadott állapotban nincs. Beszél róla a Fidesz, azt mondja, hogy erre alapozta a kétéves költségvetést, de a kormány nem tárgyalt meg olyan Széchenyi-programot, amire alapozni lehet ezt a költségvetést.
A harmadik megjegyzésem pedig az, hogy jó lett volna, tisztelt képviselőtársam, ha a bemutatott gazdasági növekedést korrigálták volna éppen a cserearányromlással, akkor - sajnálatos módon - azt a gazdasági növekedést, amelyről beszélt, nem lehetett volna kimutatni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból, többek közt: Savanyú a szőlő!) Azt nem tudom, fideszes képviselőtársaim, okulva a tegnapi vitából, hogy akik oly bőszen kiabálnak be, miért nem kérnek szót, miért nem állnak fel a pulpitusra, és miért nem mondják el a véleményüket itt, helyben. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)
Szeretnék visszatérni a tegnapi vitára. (Dr. Kosztolányi Dénes: Azt hittük, valami újat hallunk!) A miniszter úr az áttörés költségvetésének nevezte a kétéves költségvetést. Én azt mondom, hogy a jelenlegi gazdasági feltételek mellett és a Fidesz-ígéretek tükrében ennek a költségvetésnek biztosabb alapokon nyugvónak, igazságosabbnak, szolidárisabbnak és tisztességesebbnek kellene lennie (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Az is! - Babák Mihály: Mint '94 és '98 között!), a források felhasználásának nyilvánosságát biztosító feltételeket törvényben kellett volna rögzíteni. Sajnos, tisztelt képviselőtársaim, ez nem így van, és mindezt tetézi az a tény, hogy a hatályos törvényekkel ellentétes tartalommal és formában nyújtották be.
Akkor, amikor a nemzetgazdaság fejlődési pályáját több évre előre számba vesszük, nem árt óvatosnak, körültekintőnek lenni. Nem biztos, miniszter úr, hogy annyira kedvező az a folyamat, amelynek jellemzője az export- és beruházásvezérelt növekedés helyett az export- és fogyasztásvezérelt növekedés.
Csak egy példát szeretnék elmondani a körültekintéssel kapcsolatban: az inflációt szeretném szóba hozni. Mindenki annak örülne, ha az infláció folyamatosan csökkenne, azt is elfogadom, hogy nem jó, ha folyamatosan nagyobb inflációs rátáról szól a vita, mint a reálisan várható mérték, de kiváltképp elfogadhatatlan az a kormányzati magatartás, amely immár több éven keresztül arra használja fel az inflációt, hogy be nem vallott megszorításokat hajt végre, és ezáltal is többletbevételeket produkál. (Babák Mihály: Ez sem igaz!) Azt gondolom, lényeges figyelembe venni a jelenlegi folyamatokat. Az inflációs csökkenés tendenciája a kedvezőtlen jelek ellenére nem fordult meg, de azt is látni kell, hogy a további dinamikus csökkenés bizony veszélyben van.
Visszautalva még a tegnapi vitára, örülök annak, hogy a pénzügyminiszterre hatott a szocialista frakció több formában, több alkalommal benyújtott javaslata a '98 végén elvett nyugdíjak visszaadása érdekében. (Babák Mihály: Hát ez nem igaz!) Igaz, hogy a benyújtott törvényjavaslatban még nem az került megfogalmazásra, amire tegnap a miniszter úr ígéretet tett, vagyis hogy betartják a nyugdíjemelést rögzítő törvényt, és még 3 százalékot rátesznek erre, és az is igaz, hogy az így kialakított mérték - ami a miniszter úr szerint 10,3 százalék - nincs szinkronban a miniszter úr követendő szabályrendszerével, mindezek ellenére örülök annak, hogy a miniszter úr visszaigazolta: a szocialisták nyugdíjemelési javaslata megalapozott. (Taps az MSZP soraiban.) Mert ha azt az alapot, alapelvet, amit a miniszter úr mondott, figyelembe vesszük, akkor éppen a szocialisták javaslata fog megvalósulni, akkor, ha az inflációt korrektül határozzák meg, korrektül veszik figyelembe. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)
Még egy gondolattal szeretnék visszatérni a tegnapi vitára. Sajnálom, hogy nincs itt az ÁSZ elnöke, aki a törvénytelen állapotot így kommentálta: sajátos jogi környezetben történt meg a törvény benyújtása, és az ÁSZ figyelembe vette a törvényességet a zárszámadásban helyreállító törvényjavaslatot. Tisztelt alelnök úr, talán nem kellene a kritikai észrevételek megfogalmazásáért, azzal párhuzamosan szinte bocsánatot kérni a kritikáért. Vagy egy másik: azt mondja az ÁSZ elnöke, hogy indokolttá válhat a 2002-es előirányzat aktualizálása. Tisztelt képviselőtársaim, itt nem aktualizálásról lesz szó, hanem pótköltségvetésről, és ezt az ÁSZ-nak sokkal határozottabban kellene megfogalmaznia az én megítélésem szerint.
Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Ez a költségvetés megítélésem szerint megalapozatlan, ezt tegnap is elmondta Burány Sándor frakcióvezető-helyettes. (Közbeszólások a Fidesz soraiban.) A kormány maga is elismerte, hogy rosszul becsülte meg az idei inflációt, ezt most a zárszámadásban a bevételi oldalon korrigálni akarja, és erre tervezte a jövő évet is. Mára azonban ez már irreális. A bizottságban meghallgattuk Matolcsy miniszter urat, aki már 9-9,5 százalékos inflációról beszélt idénre. Ilyen idei infláció mellett nem lehetséges 6 százalékra becsülni a jövő évi inflációt, sokkal inkább indokolt figyelembe venni a szocialisták javaslatát, és 8-9 százalékos jövő évi inflációra tervezni. De azért is megalapozatlan, mert az adótörvények képviselők általi változtatása is jelentős költségvetési kihatással bír, ami egyébként nincs átvezetve a költségvetésen. De jelentős kihatással bír a tb-járulékoknak a most már nem 3, hanem 2 százalékos csökkentése, a jövedékiadó-törvény módosítása és a miniszter úrnak a nyugdíjemelésre vonatkozó határozott ígérete. Ha mindezt összerakjuk, akkor láthatjuk, hogy bizony az a költségvetés, amiről mi tárgyalunk, meglehetősen bizonytalan alapokon áll és megalapozatlan.
Igazságtalan is ez a költségvetési törvényjavaslat, mert tudatosan kedvezőtlen helyzetbe hozza azokat a fejezeteket, amelyek a demokratikus intézményrendszer fontos pillére, és kívül vannak a kormányzati szerveken. Az Országgyűlési Biztosok Hivatala lassan megszokhatja a negatív megkülönböztetést, de most különösen nehéz helyzetbe kerül, hiszen 2001-ben választások lesznek, és a kormányzat nem javasolt erre forrásokat. A bíróságokkal kapcsolatban a legfelsőbb bírósági elnök úr, illetve az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke szólt a Ház előtt. A bíróságok és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, valamint a kormány javaslata között 20 milliárd forintos eltérés van, és döbbenetes számomra, hogy nincs egyeztetés ebben a kérdésben.
Igazságtalan és nem szolidáris a családtámogatási rendszer kialakításánál, amikor azokat kedvezményezi kizárólag, akiknek megfelelő adója van. Örülünk annak, miniszter úr, hogy a kormány úgy ítéli meg: a '98-ban elvett alkalmazotti adókedvezmény egy jelentősebb részét most már visszaadja gyermektámogatás formájában. Ha erre van lehetőség, akkor nem hunyhatja be a szemét a kormányzat a nehezebb sorsú emberek esetében sem. Reméljük, csakúgy, mint a nyugdíjemelésnél, meghatározó lesz a kormány számára a szocialista frakció kiegészítő, a megemelt szintű családi pótlék intézményére vonatkozó javaslata.
És tisztességtelen, tisztelt miniszter úr, ez a törvényjavaslat, mert az árvízkárokra hivatkozva elvett pénzt azért nem adja vissza, mert az önkormányzatok csak az elvett összeggel csökkentett előirányzatot használták fel egyébként. Ezt ön a bizottsági vitában mondta el, és ez, miniszter úr, azt kell hogy mondjam, tisztességtelen. Arra a pénzre az önkormányzatoknak és mindenkinek, akitől azt kényszerűségből elvették, szüksége van, és ebben a kedvező helyzetben azt bizony vissza kellene adni.
Tehát miközben a benyújtott javaslat megalapozatlan, igazságtalan, nem szolidáris, tisztességtelen, a kormánypártok számára biztosítja a közpénzek gátlástalan elköltését. Nézzük meg a Miniszterelnöki Hivatal fejezetét: országimázs-építés: 4,6 milliárd forint; kulturális kiadványok, Fidesz-kiadványok: 700 millió forint; gazdaságfejlesztési eszközprogram: 1,5 milliárd forint - senki nem tudja, hogy mit takar -; költségvetési tájékoztató: 400 millió forint; összesen, tisztelt képviselőtársaim, 7,2 milliárd forint. És akkor nem beszéltem a Természet- és Társadalombarát Közalapítványról, amelyet idén már 1,5 milliárd forinttal támogattak meg, jövőre 500 millióval, és az alapítvány a miniszterelnök úr legfőbb tanácsadóját kedvezményezi, ő a közalapítvány elnöke, ő fogja majd kiadni a Fidesz-újságot az alapítvány pénzéből.
(9.50)
Vagy érdemes számba venni az MTV felé megnyilvánuló támogatásokat, sorolom, képviselőtársaim: '99-2000-ben 12 milliárd a székházért az ÁPV Rt. költségvetéséből; új székház építése, az ÁPV Rt. költségvetéséből. (Tóth István: Tönkrevágtátok tíz év alatt!) Ikszedszer költségvetési pénz a létszámleépítésre. Nem tudom, hányadszor fizet az Országgyűlés ezért, és akkor 7,2 milliárd forint adósságelengedésre. (Babák Mihály: De nem most keletkeztek ezek!) És a gyöngyszem, tisztelt képviselőtársaim: az van benne ebben a törvényjavaslatban, ha a Hitelgarancia... (Kuncze Gábor: Most keletkezett!) Azt persze nem mondják meg, hogy mikor keletkezett, azt sem mondják meg, hogy kit terhel a felelősség, csak engedjük el. Szóval, ez a módszer elfogadhatatlan.
De a gyöngyszemről hadd beszéljek! Azt mondja a törvényjavaslat, hogy ha a Hitelgarancia Rt. által vállalt garanciaügyletből fakadó beváltás nem lesz akkora, mint az arra előirányzott összeg, akkor a fennmaradó részt a PM az úgynevezett kisvállalkozói tőkejuttatási program keretén belül tőkeemelésre fordíthatja. És mikor? 2001 decemberében. És azért, hogy legyen miből tőkét emelni - nem tudni, hogy kinek, egy általunk nem ismert program keretében -, felemelni javasolják az előirányzatot 2,5 milliárd forintról 7 milliárd forintra. És majd a pénzügyminiszter szépen eldönti, hogy a választások előtt öt hónappal kit fognak tőkejuttatásban részesíteni. Bravó, kormánypárti képviselőtársaim!
A költségvetési bizottsági vitában egyébként semmit nem lehetett megtudni erről a szándékozott tőkeemelésről.
Végül a források nyilvános felhasználásáról: nem elég meghatározott célokra többletforrásokat biztosítani, azoknak az allokációját transzparenssé kell tenni. Vagyis mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni: ki, milyen feltételekkel juthat költségvetési pénzhez, kik, milyen szempont szerint döntenek a költségvetési pénzekről, kik jutottak hozzá a pénzhez, miután már megvan a döntés, és ne legyen olyan vita, hogy most kapott a kisgazda képviselő cége 300 millió forintot vagy nem kapott, vagy csak döntöttek a támogatásról. Az a baj, hogy nincsen transzparencia, tisztelt képviselőtársaim. (Kuncze Gábor: Ne sopánkodjatok, majd kaptok! - Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
És végül, azt sem ártana törvénybe foglalni, hogy milyen módon kell elszámolni a produktumról, a teljesítményről, azért, hogy meg tudjuk állapítani azt, hogy azok a kicsorgó agrártámogatások vajon hogyan hasznosulnak az agrárgazdaság érdekében. Azt gondolom, hogy e tekintetben, a nyilvánosság tekintetében nagyon súlyos deficit jellemzi ezt a költségvetést. Mi azt fogalmaztuk meg, hogy az lenne a legjobb, hogyha visszavonná ezt a kormány, és megfelelő törvényes formában, újra átdolgozott formában benyújtaná a Házhoz. (Tóth István: Bravó!) Azt mondom, most már látom, hogy ezt nem fogja tenni. (Dr. Járai Zsigmond: Nem valószínű!) Éppen ezért azt remélem, hogy megpróbálja hasznosítani az ellenzéki képviselők konstruktív javaslatát.
Kérem kormánypárti képviselőtársaimat, tegyék azt, kísérjék figyelemmel az ellenzéki képviselők megalapozott, tisztességes, igazságosabb és szolidárisabb javaslatait.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
