MÁDI LÁSZLÓ
MÁDI LÁSZLÓ
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A 2001-es és a 2002-es költségvetésről tárgyal ma a Ház, ami a közeljövőnk szempontjából, a parlament működése szempontjából, de a polgárok szempontjából is az egyik legfontosabb, közeljövőt érintő kérdés.
A Fidesz két nagyon fontos célt tűzött ki maga elé ebben a költségvetésben, egyezve a kormányprogramban megfogalmazott szándékokkal. Az első cél az, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszak, az elmúlt tíz év nehézségeit - amelyek sokszor a jövedelmekben, sokszor a bizonytalanságban jelentek meg az egyszerű emberek számára - most egy érzékelhető jövedelemfelzárkóztatási program elindításával próbáljuk meg kicsit kompenzálni. Ez nem jelenti azt nyilvánvalóan, hogy minden társadalmi csoport minden tagjának óriási nagyságrendű javulást tudunk elérni, de elkezdünk menni azon az úton, amely a nagyobb társadalmi csoportok számára érzékelhető életszínvonalbeli javulást, jövedelemhelyzet-javulást eredményez.
A Fidesz képe Európáról és az európai munkamegosztásról alapvetően az, hogy nem ázsiai bérekkel és nem egy bérmunkás helyzetben kell nekünk az európai munkamegosztásban szerepet vállalnunk, hanem igenis törekedni kell oktatási, kulturális, történelmi hagyományainkra támaszkodva arra, hogy méltó helyet foglaljunk el az európai uniós munkamegosztásban, olyan tevékenységek találjanak itt otthonra, amelyek nemcsak hogy piacképes árukat és szolgáltatásokat állítanak elő, hanem európai szintű megélhetést biztosítanak az itt élő magyar embereknek. Ezért is indítottunk egy olyan programot, amely a minimálbér jelentős emelését, igen jelentős emelését tűzi ki maga elé célul.
Ez azt jelenti, hogy a 25 500 forint helyett jövő évben 40 ezer forintot, 2002-ben pedig 50 ezer forintot kívánunk biztosítani, emelve ezzel egyértelműen a foglalkoztatás rangját és becsületét. Aki dolgozik, meg tudjon élni a fizetéséből, és legálisan tudjon megélni a fizetéséből. Itt óriási elmaradás történt az elmúlt tíz évben, ebben kívánunk lényeges változtatásokat elérni.
Ez a költségvetés meggyőződésünk szerint egyfajta korszakváltás költségvetése, részben az előbb elmondottak miatt, mert a gazdasági növekedés lehetőséget teremt arra, hogy megalapozottan, az egyensúlyi helyzet figyelembevételével tudjunk olyan lépéseket megtenni, amelyek az emberek életkörülményeit lényegesen javítják. Másrészt pedig ugyanakkor szükséges olyan társadalomátalakító, a társadalom strukturális helyzetét változtató lépéseket tenni, amelyek korrekciókat jelentenek, és amelyek lehetőséget teremtenek arra, hogy ne csupán a külföldről betelepült nagy cégek kiváló befektetési lehetősége legyen ez az ország, hanem az itt lévő magyar kis- és középvállalkozók is megtalálják a számítási lehetőségeiket.
Az állam tehát nemcsak a jövedelemhelyzet javítására tesz lépéseket, hanem összefoglalóan meghirdette a Széchenyi-programot, amely szakítva az addigi visszaszoruló és védekező állami magatartással, igenis jól meghatározott területeken kezdeményező, aktív szerepet vállal a gazdaságban. Természetesen ez nem jelent egy általános gazdaságélénkítést, viszont olyan lépéseket jelent, amelyek helyzetbe hoznak magyar térségeket, magyar vállalkozókat, magyar lakossági csoportokat, bekapcsolódást jelentenek számukra abba a gazdasági növekedésbe, amely az elmúlt években már a gazdaság egy bizonyos részében eddig is jelen volt és érzékelhető volt.
Tehát az állam szerepét tisztázva annak egyértelműen egyfajta kezdeményező, társfinanszírozó, rásegítő szerepet szánunk, hiszen az állam nem önmagában akar megoldani mindent, hanem olyan egyértelmű lehetőségeket akar teremteni a vállalkozói szektorok számára, ami elsősorban autópálya-építésben, otthonteremtésben, turizmusban jelenti a kis- és középvállalkozók általános lehetőségeinek tágítását, jövőorientáltságot, egy építkezési lehetőséget. Mindezt olyan módon kívánjuk elindítani, hogy elkezdődött egy társadalmi párbeszéd. Elkezdődött egy társadalmi párbeszéd, amelynek keretében mindenki számára elérhetővé tettük a Széchenyi-terv javaslatait. Régi szóval élve, egyfajta társadalmi vitára, tehát egyfajta véleményalkotásra kértük a szereplőket, és el kell hogy mondjuk, hogy mintegy háromszáz vélemény be is érkezett eddig már különböző szervezetektől, civil egyesületektől, önkormányzatoktól, gazdasági érdekképviseleti szervektől. Ezeket a véleményeket igyekszünk figyelembe venni az elgondolásainkban.
Társadalmi párbeszédet kezdtünk abban is, hogy először a rendszerváltás óta, egy kis füzetben minden háztartás számára eljuttattuk elgondolásainkat, terveinket, hogy tisztában legyenek az emberek első kézben azzal, hogy mit akar a Fidesz vezette polgári kormány a következő két évben, milyen szándékai, céljai vannak, milyen lehetőségek és milyen korlátok állnak a magyar gazdaság és társadalom előtt. A Széchenyi-programban azon területeket céloztuk meg, amelyek, úgy érezzük, hosszú távon kitörési pontot jelentenek a magyar gazdaság számára, hosszú távon olyan folyamatokat indítanak meg, úgynevezett multiplikatív folyamatokat, amelyek további befektetéseket, további kedvező változtatásokat generálnak a társadalomban.
(9.30)
Nagyon fontosnak tartjuk az informatikát, hiszen ma tudomásul kell venni azt, hogy a mindennapi életünk átalakul, és ezen átalakulás keretében az informatika ma már egy alapvető követelmény - az e-commerce, e-burse, angol kifejezésekkel, tehát az elektronikus adatközlések, az elektronikus kereskedések -, ma már ehhez alkalmazkodni kell, erre fel kell készíteni a társadalmat, hiszen a globalizáció pozitívumait meg kell ragadni; a negatívumait, az esetleges hátrányait pedig lehetőség szerint meg kell próbálni csökkenteni.
A Széchenyi-program, mint mondtam, alapvetően olyan gazdaságfejlesztési elgondolás, amely ugyanakkor figyelmet fordít az egyensúlyra, nem romlik ezáltal a magyar gazdaság egyensúlyi helyzete, sőt azt kell hogy mondjam, hogy az ez évi folyamatokat is folytatva az egyensúlyi mutatók javulásáról tudunk beszámolni. A cél az, hogy az eddigi források célzottabban és hatékonyabban kerüljenek felhasználásra, és cél az, hogy olyan területeket, olyan régiókat - és különösen az elmaradott térségek problematikáját említeném meg, amit majd Lenártek képviselőtársam bővebben kifejt - is bevonjon abba a vérkeringésbe, ami a pezsgő vérkeringést jelenti, és ami Nyugat-Dunántúlon és Észak-Dunántúlon azt jelenti lényegében, hogy mindenki el tud helyezkedni, aki akar dolgozni, ezt szeretnénk szétteríteni az egész országra. És azzal, hogy a magyar szereplőket, a magyar kis- és középvállalkozókat támogatjuk nagyon sokfajta módon; támogatjuk egy nagyon kedvező beruházási adókedvezménnyel, megpróbálunk egyszerűbb szabályozást biztosítani számukra, az átalányadó eddigi terjesztésében még tovább lépünk előre, mikrohitelben, és a kutatás-fejlesztés támogatásában is lehetőséget kívánunk teremteni számukra, tehát azt szeretnénk, hogy Magyarországon erős középosztály, erős polgárság legyen.
Szólnom kell ugyanakkor a gazdasági folyamatokról is, az inflációról, a gazdasági növekedésről, a munkanélküliségről és a gazdasági egyensúlyról is néhány gondolatot. Az inflációt úgy tartjuk számon, mint a gazdaságnak egyfajta lázgörbéje, tehát nem örülünk annak, hogyha az infláció nő, vagy ha az infláció magas.
Ez a kormány, az Orbán-kormány nagyon komoly gondot fordított arra, hogy kiszámítható, stabil környezetet próbáljon teremteni a gazdaság szereplői és a polgárok számára is. Ezt a célt szolgálja a kétéves költségvetés előterjesztése is, ezt a célt szolgálják azok a lépések, amelyekben stabil adókörnyezetet teremtünk a gazdaság szereplői számára, ellentétben a korábbi évekkel, amikor - kiszámolta az egyik képviselőtársam, ma már államtitkár - négy év alatt mintegy száz-egynéhány adómódosítás történt ebben az országban. Mi ezt szeretnénk elkerülni, és szeretnénk kiszámítható környezetet nyújtani a gazdaság szereplőinek.
Az infláció ugyanakkor nem olyan kérdés, amelyben belül maradhatunk Magyarország határain. Az egyik legutóbbi Financial Times-ban lehet olvasni azt az eurostatos megállapítást, ami egyértelműen bizonyítja, hogy Európa országaiban rendre a korábban remélt 2 százalék helyett annál jóval magasabb infláció van - az európai uniós országokban -, és ez az infláció nő. Magyarországon, bár nem valósult meg az a jelentősebb inflációcsökkenés, amit terveztünk, azt viszont el tudtuk érni, hogy ne nőjön az infláció, egy minimális csökkenés, illetve stagnálás jeleit figyelhetjük meg. Ennek nagymértékben okozói az olajárak és a vegyipar áremelkedése. A vegyiparban az első nyolc hónapban mintegy 40 százalékos árnövekedést tapasztalhattunk. A mi lehetőségeinkhez képest ugyanakkor komoly lépéseket hoztunk, ami mintegy 20 milliárdos kihatású, például a benzin és a benzin típusú termékek jövedéki adójának szinten hagyását, ami azt jelenti, hogy az infláció mértékével sem nő a jövedéki adó a jövő évben, ami, el kell hogy mondjam, a szocialista kormány idejében soha nem valósult meg, a szocialista kormány idején minden évben nőtt a benzinre adott jövedéki adó szintje. Nálunk mi ezt jövőre és addig, amíg az olajárak ilyen magasan lesznek, nem fogjuk emelni.
Az élelmiszerárak a másik nagyon fontos kiváltó oka az infláció magas szintjének. Itt azt kell hogy mondjam, bizonyos szinten ez érthető, hiszen az elmúlt időszakban az alacsony infláció nem kis mértékben a nagyon alacsony élelmiszerárak következményeképpen állt elő, ami a magyar élelmiszeriparban, a mezőgazdaságban dolgozók számára bizony nagyon komoly megélhetési problémákat okozott. Tehát azt kell hogy mondjam, az egyik szemünk sír, a másik pedig nevet, bár a mezőgazdaság jövedelmezősége még ma sem olyan jó és olyan elfogadható, mint amilyet mi szeretnénk.
A gazdasági növekedés kimagasló, akár világ-, akár európai összehasonlításban, akár a magyar gazdaság korábbi teljesítményéhez képest. 5-6 százalékos gazdasági növekedés történik ebben az országban, ami javuló versenyképesség és javuló termelékenység mellett alakul ki. Tehát azt kell mondjam, hogy a magyar gazdaság exportvezérelten, tehát az egyre nagyobb kivitel révén fejlődik leginkább. Mi azt szeretnénk, hogy a magyar gazdaság szereplői is ebben az exportoffenzívában minél inkább részesüljenek. Örülünk annak, hogy a korábbiakhoz képest ez a gazdasági növekedés már sokkal inkább szétterül az országban, nemcsak a multinacionális cégeket, hanem a magyar cégeket is bekapcsolja a gazdasági növekedésbe, nemcsak a fejlett régiókat, hanem a fejletlenebb régiókat is bekapcsolja. Itt a legfontosabb lépés, amit tervezünk, az autópálya-építés, ami ennek garanciáját és legnagyobb előremozdítóját jelenti egyben.
Azt kell hogy mondjam, hogy ez a gazdasági növekedés ugyanakkor olyan feltételek mellett valósul meg, ami az olajárak növekedése kapcsán és a magyar export által kivitt termékeknek egy stagnáló ára kapcsán valósul meg, ami milliárdra fordítva mintegy 86 milliárd forint veszteséget okozott a magyar gazdaságnak csak az első félévben. Tehát azzal, hogy az energiaárak ilyen magasak és azzal, hogy a mi termékeinknél, amiket kiviszünk, nem tudunk ilyen mértékű emeléseket végrehajtani, mint ami a behozott termékeknél megvalósul, ezzel óriási veszteség éri az országot, ezzel együtt, hogy ezen nem nagyon tudunk változtatni, a gazdasági növekedés rendkívül dinamikusan fejlődik. Maga ez a tétel - szakszóval: a cserearányromlás - mintegy 1-1,5 százalékkal alacsonyabb gazdasági növekedést eredményez a magyar gazdaság szereplői számára. Olyan gazdaságot szeretnénk, ahol a foglalkoztatottság érdem és érték. Tehát a munka becsülete nagyon fontos érték számunkra.
Örülünk annak, hogy a munkanélküliségi adatok folyamatosan javuló tendenciáról adnak tanúbizonyságot, de különösen örülünk annak, hogy a foglalkoztatottság folyamatosan nő. Ez tesz lehetővé egy igazságos társadalmi megosztást, ez teszi lehetővé azt, hogy a nyugdíjak emelésében a korábbi évekhez képest igen jelentős pozitív elmozdulás történik, és ahhoz képest, hogy 10 százalékot meghaladó értékvesztés történt a Horn-kormány idején, mi 10 százalék fölötti értéknövekedést szeretnénk a nyugdíjaknak adni. Úgy látjuk, ennek a feltételei és lehetőségei megvannak, és a Fidesz-Magyar Polgári Párt elszánt e tekintetben.
Tehát, tisztelt képviselőtársaim, anélkül, hogy elragadtatnánk magunkat, azt kell hogy nyugodt szívvel nyugtázzuk, hogy olyan lehetőségek előtt állunk, amiket meg kell ragadni, amely mindannyiunk számára a felemelkedés lehetőségét jelenítik meg, amellett viszont összefogás és támogatás kell, és konstruktív javaslatok kellenek az ellenzéki oldal részéről is. Ehhez kívánok mindenkinek jó vitát és sok sikert.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
